Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-134

] B2 IS*- országos ülés november 20-án, kedden. 1888. hogy az italmérési adót ki kell terjeszteni az egész fogyasztásra. Nem habozom annak kijelentésével, hogy én sokkal igazságosabb és czélszerííbb utat látok azon elv alkalmazásában, mely szerir;t egyenlően, habár súlyosan, meg kell terhelni mindenkit, semhogy különbséget tegyünk épen a megadóztatás terén az egyik és másik fogyasztó között. Tudom én, bogy az egyenlő teherviselés elve is módosul a gyakorlati életben. A gazdasági élet következményei is igen sokszor szükségessé teszik azt, hogy faz egyenlő teherviselés elve ridegen ne alkalmaztassák. Hiszen sok állam adórendszerében életbeléptették az osztályadórendszert, a mely nem fér ugyan meg az egyenlő megterheltetés általános elvével, de mégis életbeléptették épen a gazdasági életre való tekintetből. De, t. képviselőház ! Mit látunk ez osztályadórendszereknél ? Azt, hogy figyeleuimel vannak épen ezen osztályrendszer felállításánál arra, hogy a kisebb gazdasági existentiák kíméletet nyerjenek. így, hogy csak egy esetre irányozzam a t. képviselőház figyelmét, Francziaországban a négyszáz frankon aluli házbér-jövedelera adómentes, legközelebb pedig nyújtatott be szinte ott egy törvényjavaslat, mely a két ezer frankon aluli kereseti jövedelmet is adómentessé akarja tenni és pedig, ha véletlenül férjnek és feleségnek, mindenkinek 2 — 2000 frankja van, akkor ezen családra nézve 4000 frankot teszen adómentessé. De mi történik minálunk ? Arról nem akarok szólani, mert nem tartozik mai felszólalásom keretébe, hogy hiszen az egyenes adó, a földadó, jövedemi kereseti adó stb. minálunk is az egyenlőség elvére vannak ugyan alapítva törvénj

7hozási intézkedéseinkben, de a gyakorlati életben bizony majdnem mindenütt a kisebb existentiákat jobban sújtják, mint a nagyobbakat (ügy van! halfelöl) és a fogyasztási adónemmel is ugy állunk, hiszen maga a fogyasztási adó is külsőleg egyenlő, azonban ha belső értékére reduciljuk, nem fog habozni senki beismerni, hogy az sokkal jobban terheli ismét a kisebb existentiákat, mint a nagyobbakat, mert a fogyasztás mennyisége nem arányul a vagyon nagyságához. De mit találunk, t. képviselőház, specialiter ezen, az italmérési jövedékről szóló törvényjavaslatban í Ismét azt, hogy mig a kis fogyasztást, tehát a szegények, a kisebb existentiák fogyasztását igen súlyos adóteherrel illetjük, a gazdagabbak, a nagyobb fogyasztók fogyasztását egyszerűen adómentessé nyilvánítjuk. Ez megsértése azon cardinális elvnek, mely a megadóztatás egyenlőségét mondja ki és praeticus eredményében azt fogja szülni, hogy a regale-jogosultak ezen szegény emberek filléreiből fogják nyerni a megfelelő kárpótlási összegeket s a gazdagabbak, a nagyobb existentiák adómentesen fogják fogyasztani az italmennyiségeket továbbra is. De nézetem szerint a nagy fogyasztásnak az adóteher alóli kivétele nemcsak a szegény ember érdekét sérti; veszélyes ajándékot képez ez a gazdagabbra, a nagyobb existentiára is; mert ha, t képviselőház, az adóteher ily egyenlőtlen felosztása által az állam jövedelmeit csökkentjük, szemben az állami élet évről-évre mindinkább növekedi! szükségleteivel, közel állunk a feltevéshez, hogy nemsokára bekövetkezend azon idő is, mikor majd az egyenes adók felemeléséről lesz szó. Hiszen t.képviselőház,minapábantárgyaltukaconversióról szóló törvényjavaslatot. Ennek tárgyalása alkalmával egyenesen beismerte apénzügyminister ur, hogy a földtehermentesítési járulékot ezentúl is és pedig beláthatatlan időkre fenn kell tartania, daczára annak, hogy azon kötelezettség, melynek fedezetére eredetileg szolgált, ha a conversionális javaslatot el nem fogadjuk, már a legközelebbi időben megszűnt volna. (ügy van! Helyeslés bálfelől.) Ha tehát a nagyobb fogyasztásokat kivesszük ezen italmérési adó terhe alól, akkor közel áll azon föltevés is, hogy azon erősebb existentiák, kiknek az italmérési adó által való terheltetése nem contempJáltatik, igen sokáig fogják fizetni azon földtehermentesítési járulékot és pedig talán nem épen az államnak, mint inkább ama külföldi tőkehatalmasságoknak. De, t. ház, miért is adómentes ezen 100 literen felüli fogyasztás? Azt hallottam, hogy azért, mert ez a mai állapotnak továbbra leendő fentartása. Legyen szabad, t. ház, nekem szintén ráutalnom arra, a mire Holló Lajos t. képviselőtársam is czélzott, midőn felemlítette az úrbéri jogoknak 1848-ban történt megváltását. Hiszen 1848 ban is egy kiváltságos osztályt megilletett úrbéri jogokat váltottak meg, de a megváltásból származó kötelezettségeket nem rakták csupán az addig kötelezett elemekre, hanem elvállalták azt a volt jogosultak is, elvállalta az egész ország. (Ugy van! balfelöl.) Én azt hiszem, hogy magának a t. kormánynak sem az a czélja, legalább nem hosszabb időre tervezett czélja, hogy az italmérési adót azon alakban tartsa fenn .melyben az előttünk fekvő javaslatban contemplálva van. Én azt hiszem, t. ház, hogy nem sok idő fog eltelni, hogy a pénzügyminister ur a törvényhozás elé fog állani s épen a megváltási műveletre vonatkazó számadatokkal fogja bizonyítani azt, hogy az italm'rési adónak itt javasolt mérve nem elég azon terhek fedezésére, melyeket elvállalt s azért kérni fogja a törvényhozást, hogy terjeszsze ki az italmérési adó kötelezettségét az adókötelezettség alól most kivont nagyobb fogyasztásra is. De, t. ház, őszintén megvallom, hogy előttem érthetetlen is, hogy a t. pénzügyminister ur egy ismeretes terhet — mert hisz a regale megváltásával járó évi terhet ismeri, azok körülbelül évi 12 millió szükségletben jelentkeznek — mondom, egy