Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-134
130 ISt. országos ülés nOTemfeer 20-án, kedden 1888. engem az élettől, hiszen én ig járultam az ország j adójához és terhei fedezéséhez. így szokott ez lenni s ez lesz a vége. T. ház ! Az italmérési jövedék töbo részének rendkivüliségére egyik-másik képviselőtársam már rámutatott ugyan, mindazáltal egy ily rendkivüliségre mégis fel kell hívnom a t. ház figyelmét. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Itt hangoztatják azt s el is fogadják sokan, hogy a kártalanítás alapját az adófizetés összege fogja képezni. Igaz, ho£y ez igy van kimondva, csakhogy figyelemmel kell lennünk a törvényjavaslat 5. §-ára, mely teljesen egy adófelügyelő kételyének nyilvánításától teszi függővé, hogy az adófizetés elfogadtassék-e alapul, vagy sem? Elégséges az adófeliigyelőközeg kételye, mely szerint az adóbevallás vagy fizetés helytelenül történt s ezzel a kártalanítási összeg meghatározása ministeri önkénynek fog fenmaradni. Itt merül aztán fel azoninconsequentia, melyet, a leggyöngébb kifejezéssel élve, hypoeritaságnak kell nevezni, az tudniillik, hogy mig nagyon hangoztatják a kevesebb adóbevallás nagy bűnét — s ez esetre kilátásbahelyezi a javaslat a 8-szoros, tízszeres összegbüntetést — azon esetre, ha többet fizetett, tehát magasabb jövedelem után adózott, mint a milyen a tényleges viszonyoknak megfelel, akkor a kárpótlási összeg nem az adófizetés alapján állapittatik meg, hanem a minister tetszése szerint; arról azonban egy szó sincs, hogy az igy befizetett adótöbblet tízszeresét kapná viasza az adófizető. Az állam elfogadta tőle az adótöbbletet, hanem arról nem gondoskodott, hogy az visszaadassék az illetőnek. De azt gondolom, t. ház, hogy mindezek a részletekre tartozván, majd a részletes vitánál lesz helyén mindezekről bővebben szólani. Elvi álláspontomat általánosságban ezen tör vényjavas^attal szemben röviden abban összegezhetem, hogy ezen tövényjavaslat nem áll a jogrend alapján, a kártalanításra vonatkozó intézkedéseiben az eddigi jogrend alapelveit eldobja a kivételes helyzetet akar teremteni, a mi tekintetben rossz példával jár elől, ami egy jogállamban meg nem engedhető. Én tehát ezen törvényjavaslatot, az imént elmondott okoknál fogva el nem fogadhatom. A mi pedig a másikat: az illetékszedésre vonatkozó javaslatot illeti, azt az általam említett nemzetgazdasági okoknál fogva — mellőzve azon okokat, melyeket már előttem szólott elvtársam elmondott — nem fogadhatom el és ennélfogva ezen törvényjavaslatnak is ellene szavazván, elfogadom azon határozati javaslatot, melyet Unger Alajos t. képviselőtársam beterjesztett. (Helyeslés a szélső bblóldahn.) Grecsák Károly: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Ha nem tulajdonítanék annak fontossá got, hogy azon adópolitikai elveknek, melyek csak az imént Holló Lajos t. képviselő ur részéről oly ékesen kifejezésre jutottak, ezen oldalról is kifejezés adassék, akkor talán nem kérném ki a t. ház figyelmét; mert hiszen azokhoz, a miket ő e részben előadott, alig van még valami hozzáadni való. Ha mégis kérem a t. képviselőházat arra, hogy lehető rövidséggel előadandó fejtegetéseimnek meghallgatásáttíirelmévei megajándékozni méltóztassék, teszem ezt azon kötelességből kifolyólag, mert szükségesnek tartom, miszerint ezen elvek — mint már említeni — innen is hangot nyerjenek. (Halljuk! Halljuk!) Ha én mindamellett, t. képviselőház, az ő általa hangoztatott elvek helyességének elismerése mellett, tőle egészen elütő conclusióra jutok a törvényjavaslattal szemben elfoglalt álláspontomban : akkor, t. képviselőház, engem ezen álláspontnak elfoglalásában azon meggyőződés vezet, hogy a törvényjavaslatokban lefektetett alapelveket önmagokban véve helyeseknek tartom, a hangoztátott elveknek a részletekben való megvalósítására pedig azt hiszem, alkalom fog kínálkozni a részletekben. Mert minők azon elvek, t. képviselőház, melyek e törvényjavaslat alapját képezik? A kormánynak e részben való kifejezései szerint, egyrészt a regale megváltásának szükségessége, másrészt pedig épen a fogyasztási adóknak fokozása által, az államjövedelemnek fokozása. Én, t. képviselőház, mind a két alapelvet helyeslem. Én is abban a felfogásban vagyok, hogy a regale-jog mai alapjában többé fenn nem tartható s hogy az érdekeltek érdekeinek sérelme nélkül, a megváltás továbbra már el nem halasztható. Másrészt én is épen a fogyasztási adókban — s különösen az italokra kivetett fogyasztási adókban — keresem és találom azon adóalapokat, amelyekből az államháztartás egyensúlyának helyreállítására az állami jövedelmeknek egy tetemes mértékben fokozható jövedelem meríthető. De én, t. képviselőház, mint már említem, ezen javaslatokat szintén adópolitikai szempontból kívánom megbírálni (Halljuk! Halljuk!) s engedjék meg, hogy egész általánosságban annyit jegyezzek meg, hogy nézetem szerint épen oly országokban, minő a mienk, melyben mi a gazdasági életnek íigyszólván fejlődési processusát éljük át, kétszeres figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a beterjesztett javaslatban minő adópolitika van inaugurálva és hogy megfelel-e az úgy az állam, mint a gazdasági élet elveinek és igényeinek. T, ház! A mint egyrészről teljesen mellőzendőnek tartom a rideg fiscalitás szempontjának alkalmazását, másrészt azon véleményben vagyok, hogy a kiméleti elvnek helytelen alkalmazása is ártalmára lehet a közügynek. Össze kell tudni egyeztetni mind a kettőt egy harmonicns összmííködésben és ha a nemzet áldozatkészségét a legmesszebb menő határokig is igénybe kell venni
