Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-134

134. orszürei illés noveaibsr 20-ás, kedden. 1888. 113 kozólag a gazdasági bizottság jelentését bemutatni. Bemutatom egyszersmind a pénztár állásáról szóló kimutatást és a gazdasági bizottság múlt hóban tartott ülésének jegyzőkönyvét. Kérem a t. házat, méltóztassék a költségelőirányzatot kinyomatni, a ház tagjai között szétosztatni és annak napirendre tűzését elrendelni, a pénztári kimutatást és a jegyzőkönyvet pedig megtekintés végett a ház irodájában letétetni. Elnök I A gazdasági bizottságnak jelentése a november havi költségelőirányzatról ki fog nyomatni, a ház tagjai között szétosztatni és a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. A pénztár állásáról szóló kimutatás, valamint a gazdasági bizottság jegyzőkönyve a ház irodájában helyeztetik el. Josipovich Géza jegyző: Gcajári Ödön, a ^ kérvényi bizottság előadója! Gajári Ödön előadó: T. ház! Van szerencsém bemutatni a kérvényi bizottság által tárgyalt kérvények 9. sorj egy zekét, kérvén a t. házat, méltóztassék azt kinyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni és a szombati ülés napirendjére kitűzni. Elnök: A kérvényi bizottság által tárgyalt kérvények 9. sorjegyzéke ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni; tárgyalása pedig a szombati ülés napirendjére tűzetik ki a 8. sorjegyzékből elmaradt egy kérvénynyel együtt. (Helyeslés.) A kérvények pedig a ház irodájában helyeztetnek el megtekinthetés végett. Több előterjesztés nem lévén, következik a napirend: az állami italmérési jövedékről és az állami italmérési jövedékről szóló törvényczikk fontán adandó kártalanításról szóló törvényjavaslatok általános tárgyalásának folytatása. Josipovich Géza jegyző: Szólásra következik Dr, Neumann Ármin! Neumann Ármin: T. ház! Nem minden habozás nélkül szólalok fel oly kérdésben, mely felett a discussio hónapok óta a legszélesebb mederben folyik s melynek hullámai napról-napra mind újabb óhajokat és nehézményeket vetnek a felszínre és csak azon nagy befolyás, melylyel e kérdés megoldása úgy pénzügyi, mint gazdasági és társadalmi életünkre bir, bátorít fel arra, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslathoz hozzászóljak. A t. kormány a napirenden levő két törvényjavaslat beterjesztésével alkotmányos életünk viszszaállitása óta minden oldalról folyton hangoztatott azon óhajnak kívánt eleget tenni, hogy ne perpetuáltassék oly jog, melynek gyökerei a mi gazdasági és társadalmi viszonyainktól annyira eltérő alappal biró időben keresendők és melyet a forradalom vihara is csak azért nem döntött le, mert rohamos nivelláló munkássága közepette erre időt nem talált. Valóban, a törvényjavaslat kellő méltatása KEPVH. KAPLÓ. 1887 — 92. VI. KÖTET. szempontjából, nem volna egészen felesleges az italmérési jog keletkezésére rövid jogtörténeti visszapillantást vetni és azt viszontagságos pályafutásában egész korunkig követni. Nem volna nehéz kimutatni, hogy habár a régi közjogi viszonyok mellett ezé [szerű lehetett, miszerint a noblesse d'eppéet képviselő földesúr jobbágyainak összes gazdasági életét úgyszólván kezében tartsa és hogy közlekedési eszközök hiányában némely helyhez kötött iparoknak kisebb piaczokat biztosítson : mégis az állameszme izmosodásával azon súrlódások sem maradtak ki, melyeket egy, az állam hatalmi körébe sok tekintetbe benyúló jog kizárólagos gyakorlása mindig maga után vonni szokott és valóban mindazon concessiók, melyeket az italmérési jog és az ehhez hasonló jogok kizárólagossága akár a változott közjogi viszonyoknak, akár a technicai haladásnak, akár később a mindinkább tért foglaló iparszabadságnak időrőlidőre tenni kénytelen volt, mindmegannyi jelzői azon átalakulásnak, melyeken állami életünk keresztül ment és melyekben még a forradalom is csak egy fontos phasist képez a nélkül, hogy ezen átalakulást teljes befejezéséhez juttatta volna. Azonban, t. ház, ezen retrospectio kiszélesítésétől el kell tekintenem azért, mert oly következtetésekhez juthatnék, melyeket levonni e házban senki sem kivan és melyek legfeljebb magyarázatát adhatnák annak, hogy miért töröltettek el Németországban a Bannrechtek egy tollvonással, miért nem nyújtatott Sziléziában semmiféle kárpótlás az italmérési jogért, miért lettek 1873-ban Svédországban a légi italmér.ési privilégiumok a jogosítottak halálával megszünendőnek kimondva, miért elégedtek meg Cseh- és Morvaországban az italmérési jog megváltása alkalmával méltányos kárpótlással, miért nem ellenezték még Ghűicziában sem, hol a proprinatio legalább oly jelentőséggel birt, mint nálunk az italmérési regale, hogy a megváltás csak 26 év után, még pedig oly alapból eszközöltessék, mely a jogosítottak által is fizetett italmérési illeték- és adóból képeztetik. Tény tehát, hogy máshol az italmérés és ehhez hasonló jog, mint túlérett gyümölcs esett le maga magától az állam életfájáról, nálunk pedig a kormány még az italmérési regálénak a közelmúltban alkotott adótörvények által minden ellenkező állítás daczára beállandó depretiatióját sem várta be, hanem a nálunk fenforgó körülmények tekintetbe vételével javaslatában azon alapelvből indul ki, hogy az italmérési jog oly magánjog, melyért teljes kárpótlást nyújtani kell és azért megvallom, nem értem azon heves támadásokat, melyek a törvényjavaslat ellen emelve lettek, különösen pedig nem birom megérteni, hogy noha a megváltás kérdése 1867 óta folyton napirenden állott és folyton foglalkoztatta az egymást felváltó kormányokat is — hivatkozom e tekintetben 15