Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-133

188. orízágds ülés november 19-én, hétfőn. 1888. JQJ az állam egyszerűen megváltván az italmérési j'ogot, az italmérést teljesen szabaddá fogja tenni. Ezek a legradicalisabbak és egyszersmind a legkövetkezetesebbek. Senki sem fogja azonban gondolni, hogy ezt ők is ugy gondolták volna, hogy a közerkölesiségi, közbiztonsági és közegészségügyi tekintetek az ily megoldás mellett is figyelmen kivül hagyhatók lettek volna. Azonban én részemről azt hiszem, hogy a kérdés ily megoldása nálunk ma még korai lenne és igen sok nehézséggel volna egybekötve. Voltak olyanok, kik azt hitték, hogy a községek fogják megváltani és kihasználni e jogot. Mások ismét azon meggyőződésben voltak, hogy a községek a regalejogot saját jövedelmökbó'l meg nem válthatják, hanem az állam közvetítőül fog fellépni és jótállást fog vállalni a törlesztési összeg tekintetében. Végre egy része azt tartottíi, hogy az állam, mint hatalmasabb és pénzügyi téren alkalmatosabb tényező fogja ugyan a megváltást eszközölni, hanem ezen jognak, illetve az italmérésnek kihasználását és kezelését a községek autonóm hatáskörébe fogja utalni. De arra, hogy az állam megszüntetvén az egyesek kizárólagos jogát, ennek helyébe a, saját állami omnipotentiáját fogja tenni, erre alig gondolt valaki. (Ugy van! a szélső baloldalon) És valóban nem gondolhatott arra senki, hogy az állam fenhatósága alá fogja venni a jövedéki törvényjavaslat folytán az országnak összes vendéglőseit, koresmárosait, czukrászait, szatócsait, szóval mindazokat, kik az italméréssel és ily árúknak kicsinyben való eladásával foglalkoznak; nem gondolta senki azt, hogy Magyarország törvényhozása elé törvényjavaslat fog terjesztetni, mely megengedi a kormány alárendelt közegeinek, hogy betekintést vehetnek a vendéglősök és egyéb italméréssel foglalkozók helyiségeibe, raktáraiba, pinezéibe és könyveibe éjjel-nappal, a mikor tudniillik nekik tetszik. Lehetetlen, hog\* ezt valaki gondolta volna : ez az állami omnipotentiának legmagasabb fokozása. S hogy ha a kormány a megoldást ily alapokon akarja eszközölni, akkor ebben az országban szabad képviselőválasztásokra nézetem szerint többé gondolni nem is lehet. Polonyi Géza: Már eddig sem lehetett! Unger Alajos: Nehogy azt gondolja valaki, hogy ez csupa phrásis, bátor vagyok a jövedéki törvényjavaslat 5. és 6. §-ára utalni. Az 5. §-ban ki van mondva, hogy egy korcsmáros quälificátiójához nemcsak az kívántatik meg, hogy fedhetlen előéletű, hanem az is, hogy teljesen megbízható egyéniség legyen; a 6. §. végpontjában pedig ki van mondva, hogy az engedély megtagadtatik és hogy ha kiadatott, megvonandó attól, a ki oly tényt követ el, a melyből következtetni lehet, hogy nála valamely tiltott játék, uzsora vagy valami más eféle történik. Hogy uraim e két kifejezést „teljesen megbízható", valamint azt, hogy valakinek jellemére és cselekedetére tények bizonyítása és birói ítélet nélkül következtetni lehetne, törvénybe iktassuk, azt jogállamban elképzelni nem tudom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én tehát az állami omnipotentiának, az állami italmérési monopólium által való kiterjesztésében első sorban a parlamenti választások tisztaságának nagymérvű elfajulását és végső consequentiában a közszabadságok veszélyeztetését látom, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy nem szabad egy államnak a polgárok százezreit azon kísértésnek kitenni, hogy politikai meggyőződésöket az alattas közegek vexatiója ellenében megvédeni ne tudják és nagyon csodálkozom, hogy a mérsékelt ellenzék igen t. vezér-szónoka ily veszélyekkel szemben, a melyek a közügyekre háramolhatunk, magasabb tekintet alá vélte sorozandónak a pénzügyi szempontot és elfogadta azt a törvényjavaslatot a mely a közszabad?ágokra nézve ily veszélyeket hord méhében. Jól tudom, hogy mit fog válaszolni ezekre a t. pénzügyminister ur, mert hisz ismételve nyilatkozott a bizottságban és a ház előtt is, midőn a politikai következmények súlyos voltára utaltak. Azt mondta ugyanis, hogy nem szabad a független polgárokról feltételezm, hogy politikai meggyőződésüket áruba fogják bocsátani. Igen, de elfelejtette a t. ministerelnök ar azt, hogy van egy közös tulajdona az emberiségnek és ez a közös gyarlóság; azt is fogja tudni, hogy e gyarlóság folytán a gyengék, a kik rendesen majoritásban szoktak lenni, elsők esnek áldozatul az ilyen támadásoknak. És h a nem volna egyéb indok — pedig van más fontosabb indok is ennél — már ez az egy indok is elségséges volna arra nézve, hogy én és a velem egy politikai táborban levő elvtársaim ezennel kijelentsük, hogy mi perhorrescáljuk az állami italmérési monopólium behozatalát. Mi azt kívánjuk, hogy megsztintettetvén a regale-jog és az illető jogvesztettek teljesen kárpótoltatván, az italmérés kihasználása és kezelése a községekre bizassék. Olyt ormán, hogy hatályos garantiák alkotandók törvényben vagy szabályrendeletekben az iránt, hogy a községek kezelése aláhelyezendő italmérés valamikép egyesek kizárólagos jogává el ne fajulhasson. (Helyeslés a szélső haloldalon.) igen ám, de a községekre nézve van egy röpke szó, a mit már most állandóan alkalmaznak. Azt mondják ugyanis, hogy a községek részint mostoha anyagi viszonyaiknál, részint szervezeti gyengeségeiknél fogva nem alkalmasak az ily jog gyakorlására és kihasználására. Hát én ily röpke szavak után nem indulok, midőn azt keresem, hogy vájjon nem lehetne-e ezen — nézetem szerint leghelyesebb — módon, a kérdést megoldani. S igen sajnálom, hogy a t. kormány nem terjesztett a képviselőház elé statistikai adatokat az iránt,