Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-105
92 106. országos ttlés május 28-án, szombaton. 1SSS. dést nera is fogadná el autenticusnak, de legalább is egy combinált plus vízmagasságot kellene elfogadni az 1888-iki évben elért vizszinen felül. Különben én részemről nem akarok továbbra is visszaélni a t. ház türelmével, miután szóláshoz jogom nincs s röviden előadni ugy sem lehet, hanem majd közlöm nézeteimet a minister úrral. Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Á kérdés az lesz, hogy elfogadja-e a ház Irányi t. képviselő urnak a mai napra kitűzött indítványát, mely 145. sz. alatt van kinyomtatva, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik azt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el az indítványt. T. ház! Ezzel a mai ülés napirendje ki van merítve. Hátra van még Helfy képviselő urnak a mai napra bejelentett interpellatiója. Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A múlt év május havában bátor voltam kérdést intézni az igen t. ministerelnök úrhoz az iránt, hogy milyen állást szándékozik a t. kormány elfoglalni az 1889-iki párisi kiállítással szemben. Akkor a t. ministerelnök ur körülbelől a következőket válaszolta: A kormány, tekintetbe véve különösen az ország pénzügyi helyzetét, elhatározta, hogy Magyarország hivatalosan, államilag azon kiállításon képviselve ne legyen. Hozzá tette azonban, hogy a mennyiben egyes iparosok abban résztvenni óhajtanának, azok ezt teljes szabadsággal tehetik, senki őket abban gátolni nem fogja, sőt a mennyiben az állam részéről anyagi áldozatokkal járni nem fog, a kormány a maga részéről szívesen fogja még pártfogásban is részesíteni. A kormányelnök ezen határozott nyilatkozata folytán az ország iparosainak egy jelentékeny csoportja összeállott azon czélból, hogy iparczikkeiket kiállítsák. Összeköttetésbe léptek Parissal, az ipar- és kereskedelmi kamarával, a mely a maga kebeléből egy bizottságot küldött ki a végett, hogy hivatalosan, vagy legalább félhivatalosan biztos alakban tájékozza magát az iránt, hogy csakugyan van-e elegendő számú és előkelő versenyképes czég, a melyek ezen kiállításon részt venni akarnak. Rövid idő alatt körülbelől 100 czég állott össze. Most végrehajtásra került volna a dolog, mert e hó utolsó napja van kitűzve, mint határidő, a résztvenni akarók bejelentésére. Épen az utolsó napokban azonban a sajtó egybehangzó hire, de saját értesülésem szerint is, egy igen-igen furcsa dolog történt. Történt ugyanis az, hogy a kormánynak épen azon tagja, az ipar- és kereskedelemügyi minister, a ki hivatva volna mindent elkövetni, a mi tőle csak telik, hogy a magyar ipar érdekeit minden téren, különösen pedig azon irányban mozdítsa elő, hogy azon kevés létező magyar iparnak termékeit külföldön megismertesse, hogy legalább ezen utón nyerjen némi kárpótlást azon sok veszteségért és pangásért, a melyet általában az ipar szenved, határozottan állást foglalt ezen mozgalommal szemben és módot igyekezett találni arra, hogy az illetőket szándékukról lebeszélje és a részvételtől visszariassza. Én, t. ház, nem akarom feltétlenül elhinni, ha csak a minister ur maga nem erősíti meg azon részleteket, a melyeket a lapok közzétesznek. Némely dologra nézve azonban én magam is értesültem. A t. minister ur ugyanis ezen iparosoknak néhány tagját magához hivatta ad audiendum verbum. Mindenek előtt megértette velük az ő belső érzelmeit, hogy ő azon cselekedetet, ha egy magyar iparos az 1889-iki párisi kiállításon részt vesz, illoyalisnak tartja, még pedig azért, mert ez a kiállítás megtartatik azon forradalom százados emlékére, a mely forradalom folyamán egy osztrák főherczegnő le lett fejezve. Először is elvártam (Halljuk! Halljuk !) volna a minister úrtól, hogy ha már annyira érdeklődik, mint érdeklődött az egész emberiség, azon szerencsétlen fejedelemasszony iránt: akkor méltóztatott volna legalább egy kissé jobban utána nézni a történelemben és akkor megtanulta volna a minister ur, hogy az nem történt 89-ben, hanem sokkal később és épen azért tették Parisban a kiállítást ez esztendőre, a mely hivatva van megünnepelni azon eszméket, a melyek immár az egész művelt világ által el vannak fogadva (Helyeslés szélső balfelöl) és melynek alapján nyugszik e képviselőház is, és nem 1893-ra. Hanem engedje meg a minister ur, hogy megmondjam őszintén, hogy ugy látszik, hogy az ő olthatatlan hódolási szomja (Derültség szélső balfelől) már nem talált kielégítést az élő fejedelmek részéről, kénytelen elmenni, kiásni a múlt század sírjából egy herczegasszonyt, hogy annak praesentálja mélységes hódolatát. (Derültség szélső balfelöl.) Mondják ugyan, miszerint arra is figyelmeztette volna az iparosokat, hogy a maga részéről republicanusnak fog tekinteni mindenkit, a ki arra a kiállításra el fog menni. Előre bocsátom, hogy habár ez nyomtatva van, e részt magam sem hiszem el, mert hasonló logicával spanyoloknak declarálhatná azon iparosokat, a kik a barcelonai kiállításon vesznek részt. Egyben azonban alig lehet kételkedni, mert mondom, beszéltem azokkal, a kik ezt egyenesen a t. minister ur szájából vették és ezt ismétli minden lap s e mondás rá is vall a minister urnak eddig tanúsított magaviseletére, (Halljuk ! (Halljuk/) hogy határozottan kijelentette volna, hogy e meggyőződése oly mély, hogy ebben a kiállításban Magyarországnak résztvenni nem illik, hogy a maga részéről minden telhetőt el fog követni, hogy a párisi kiállítási magyar
