Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-105

103. országos ülés május 26. -án, szombaton. 1888. ffi lalat megküzdeni nem mert. A víz hasznosítása szempontjából alkotandó csatornák kérdése is meg lett nálam beszélve. Nehézségekkel jár az ügy, mert nagy összegeket igényel és mert rendszerint akkor niaos viz magában a Tiszában, midőn e csatornákban leginkább kellene a viz hasznosítására. Ezek a természetben rejlő okok; ezeket a dolgokat nem lehet kiforceirozni. De volt nálam egy terv — és talán nem lesz érdektelen felemlítenem — mely csatornát akart létesíteni — nem akarom közelebbről jelezni, hogy hol — a Tisza mentén. Második tiszai vízfolyást akart — létesíteni. Az illető a csatornát Kubin körül vezette volna a Dunába. Költségeit a tervező, a viszonyok ismerete nélkül, 44 millióra tette. Én semmi egyebet nem tettem, minthogy kiegészítettem a dolgot a hid- és zsilipkérdésekkel, mert mindkettő szükséges ily hosszú csatornáknál és azonkívül a föld- és terepviszonyokat vettem figyelembe. Csak 270 ezer köbméter viz levezetésére lett volna szánva e csatorna, a mi 400 millió frt költséget tett ki. Volt egy más terv is előttem, de erről nem akarok szólni. Hanem mi baja van ezeknek a csatornáknak, melyek nem pusztán vízhasznosítás szempontjából létesülnek? Mondom,nekem elvileg nincs észrevételem ellene, de mi baja van ezeknek? Az, hogy ezeket először töltés közé kell fogni. Ez kétségtelen. Másodszor, a Tisza medrét követik főirányukban. Keresztül, vagy felül kell őket vezetni a mélyen fekvő Kőrösökön és a vége az, hogy ezen csatornáknak még rosszabb esése van, mint magának a Tiszának; de ha kellően mélyíteni akarnók, millió és millió forint oly költségbe kerülne, melynek kamatait az ország soha sem látná. Ma védünk 2000 kilométert töltésekkel, melyekkel nem szabad felhagyni; akkor védnénk 2000 helyett 4000 kilométert. Ezt nem lehetett ajánlanom a t. ház figyelmébe. De történt egy másik dolog és erre némileg reílectált egy képviselőtársam: tudniillik a reservoirok elkészítése. Ezt, t. ház, szintén igen behatóan tárgyaltam, bár minden műszaki részletre nem tudtam megállapodni, mert a tervek elkészítése maga sok költségbe került, hanem azon adatok alapján, melyek a Tisza völgyénél egyáltalában számba vehetők, két alternatíva biráltatott el. Az egyik, hogy ha a medencze mélyedésekben létesíttetik; a másik, ha magaslatokon létesíttetik. Alapul vettem azt, hogy 3500 köbméter vizet szállít a Tisza nagy vízálláskor és hogy ezen magas vízállásnak egy méterrel való sülyesztése, illetőleg a legmagasabb vizszin legfelsőbb rétegéből egy méternek elvezetése azt igényelné — és pedig három héten át — hogy másodperczenkint ezer köbméter vezettessék el, azaz összesen két milliárd köbméter és t*5—2 méternyi vizréteg képezné a medenczét. Ha mélyedésben létesíttetnék, miután ezen medencze létesítésére körülbelül 200—300 ezer holdnyi terület kellene, a legjobb földet kellene itt lefoglalni, mert a mélyedésekben van az árvizektől visszahódított kitűnő termőföld. Tehát először is ezt kellene feláldozni, másodszor pedig problematicussá válnék ezen tartályoknak kiürítése, a mi annál fontosabb, mert sokszor egymás után szoktak következni az árvizek és az egyszer már megtöltött bassin nem volna elég. Vagy többet kellene tehát csinálni és még annyival több földet feláldozni, vagy ott volnánk, a hol most, megjegyezve, hogy a feliszapolás megvolna és ugyanaz a calamitás állana be, mint ma. Többet mondok, t. ház, ha ez a magaslatokon hajtatnék végre, annak még borzasztóbb következményei lennének, esetleg töltésszakadás esetén. Már most, t. ház, méltóztassék ezt számba venni: ennyi terület lenne elfoglalva a Tiszától és megtörténhetnék az is, hogy 10 évig egymás után nem lesz árvíz. Mi történik ezekkel a tartályokkal, melyek tekintetében az óhajok nem egy alkalommal nyilatkoznak. Nehézségek forognak fenn, de én nem azt mondom, hogy nekem principialis kifogásaim vannak a csatornázás, vízhasznosítás ellen, vagy a hajózás czéljából létesítendő csatornázás ellen; de azt tartom, hogy mielőtt e tekintetben alaposan nyilatkozni s a tervet a végrehajtásra előterjeszteni lehetne, megelőzőleg igen alapos műszaki és egyéb tanulmányokat kell tenni és igen gondosan kell megállapítani a tervet, mert nincs könnyebb, mint egy ily munkába belemenni, de hogy az aztán hova fog vezetni és hol fog végződni, azt tudni nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kötelességemnek tartottam ezeket a dolgokat azért felemlíteni, mert a szabályozási rendszer mellett foglalt álláspontom nem egy helyről megtámadtatott. De, t. ház, a tegnapi napon gróf Károlyi Sándor igen t. képviselő ur szintén egy igazságtalanságot követett el rajtam. (Halljuk! Halljuk!) Azt méltóztatott mondani, hogy a ministerium a műszaki terveket nem szokta kiadni, hogy azok megbiráltassanak; ül rajtuk, őrzi azokat; a mi nem helyes. És mindjárt utána azt méltóztatott mondani., hogy ezt tapasztalta pl. a Szamos-szabályozási terveknél. Ha az igen t. képviselő ur megáll az állítása mellett és azt általánosságban méltóztatik érteni, nem kívánok ellene szót emelni : ha nem méltóztassék elhinni, hogy nemcsak nem ülünk a terveken, nemcsak hogy közzétesszük azokat, a mennyire szükséges, de azonkívül maga a vízjogi törvény is rendeli, hogy a kiviteli tervek bemntattassanak az illető hatóságnak és hogy azok 30 napon át közszemlére kitétessenek; de épen a szamosi tervekre vonatkozólag a képviselő ur óhajtása folytán 1887. évi Julius hó 26-án kelt