Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-104

70 104. országos Ülés május 25-én, pénteken. 1888. okvetlenül szükségesnek tartok megjegyezni. Nem akarok most a dolog módozatairól szólni, mert azok részleteit most még nem lehet megálla pítani — de hangsúly óznom kell azt, hogy azon a helyzeten, melyben ma vagyunk, változtatni kell. (Halljuk!) Ha ugyanis az árvízveszély közeledik, a kormánynak van ugyan joga sürgetni, biztatni, de ha semmisem történik is, a törvény az egyenes beavatkozást a kormánynak csak már akkor adja meg, mikor rendesen késő, mert a hivatott közegek annak idejében elmulasztották a figyelmeztetések daczára is megtenni, a mi szükséges volt. (Ugy van! jóbbfélöl.) Hogy mily módon legyen ez eszközlendő, azt a részletes javaslat fogja megmutatni. De azt hiszem, hogy úgy a Tisza-völgy, mint egyáltalában az ország érdeke azt követelik, hogy törvényileg meg legyen adva az illető felelős ministernek a hatalom arra, hogy mások hanyagságával szemben akkor léphessen parancsolólag közbe, mikor még van idő arra, hogy a védelem előkészíttessék és sikeresen keresztülvitessék. (Általános helyeslés.) Erre okvetetlenül szükség van. (Általános helyeslés.) A mi a kérdésnek pénzügyi oldalát illeti, mely miatt leginkább szólaltam fel, itt is természetesen részletekbe ma még nem mehetek. T. barátom, a közlekedési minister elmondotta, hogy a kormány is komolyan foglalkozik azon feladat megoldásával, hogy a Tisza-völgyén a szabályozási költségek tekintetében, a mennyire csak lehetséges, segíttessék. Én azt hiszem, a segítség a leghelyesebben ugy lehetséges, ha a Tiszavölgyi érdekeltség azon helyzetbe hozatik, hogy ne csak az újabban reá nehezedő munkálatokat hajthassa olcsóbb pénzzel végre, hanem, hogy a régibb, terhesebb adósságot egy kevésbbé terhessel törleszthesse. (Általános helyeslés). A törekvésben tehát egyetértünk, de arra már most előre figyelmeztetem a t. képviselőházat, hogy a mi a Tisza-szegedi kölcsönt illeti, annak conversiója, természeténél fogva nem oly egyszerű, mint talán némelyek képzelik. Gryors eredményt aligha lehet a Tiszavölgy érdekében máskép elérni, mintha azért, hoíry a Tiszavölgyi társulatok olcsóbb pénzt kaphassanak, a drága kölcsönt, legalább egyelőre, az állam veszi vállaira. Ez pedig már megterheltetése az államnak. (Ügy van! jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) És ezt ne méltóztassanak tagadni, hisz majd megbeszéljük ezt részletesen. A nehézség, nem mondom, hogy legyőzhetetlen, de mindenesetre fennáll. Ez az egyik. A másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy az is meglehet — és igen plausibilig, csak ne méltóztassanak oly egyszerűnek tekinteni — hogy jelzáloga kölcsönt lehet felvenni, a mint a t. képviselő úr mondotta, a tiszai ártér hypothecája alapján. Megengedem, hogy ezen kölcsön valamivel olcsóbb lesz és hogy ezt lehet létesíteni, de itt ismét figyelembe kell venni, hogy ez, mint a t. képviselő ur maga is gondolta, megint nem megy az állam megterheltetése nélkül, mert maga is azt mondotta, hogy az államnak kell a járulékokat behajtani és a járadékok befolyásáért az államnak kell garantiát vállalni, a minek a titreeken rá kell nyomva lenni. Hogy ez az államnak csakugyan megterheltetése, e felett nem is lehet vitatkozni. (Mozgás balfelóí.) Engedelmet kérek, mihelyt a titreeken ez rajta van, az államot terheli a felelősség. (Ugy van! jobbfelöl.) De még egy más körülmény is figyelembe veendő, (fiattjuk! Bálijuk!) A tiszai árterek, eltekintve a vizszabályozási költségektől, igen nagyrészt, nem tudom, hányadrészben, nem képeznek tehermentes birtokokat. Azoknak nagy részén vagy az egyik, vagy a másik földhitelintézetnek kölcsönei fekszenek. (Ugy van! jóbbfélöl.) Ezeknek a sorsát is tisztába kell hozni és tisztába kell jönni a kölcsönadókkal is, hogy elfogadj ik-e azt, hogy a betáblázásnál ezeknek a háta mögé jöjjenek; (Ugy van! jóbbfélöl) megelégszenek e azzal, a mire némely országban — tudom — van példa, hogy adják a kölcsönt a vizszabályozás által remélhető értékemelkedés fejében. Ezek mind oly kérdések, a melyeket egy pár szóval eldönteni nem lehet. Én tehát, t. ház, ismétlem, kötelességemnek tartottam szólani és biztosítani a t. házat arról — s talán felhozott aggályaim is azt bizonyítják — hogy a kormány a kérdés czélszeríí megoldásával komolyan foglalkozik; de kötelességemnek tartottam egyúttal rámutatni arra is, hogy bármily tetszetősnek tűnjék is fel valamely röviden odadobott terv, az még nincsen keresztülvive és annak keresztülvitele még igen sok akadály leküzdését kívánja is (Helyeslés jóbbfélöl) és esetleg meglehet, hogy a segítségnek még nem is épen azon, hanem más módjához kell fordulni. A képviselő ur felhozta azt is, hogy a vízszabályozási kölcsönök járadékainak behajtása miként történjék és a járadékok a behajtott összegektől miként oszoljanak meg. Azt hiszem, hogy a t. képviselő urkivánsága ebben is túl megy a lehetőn. De talán a t. képviselő urnak is van tudomása róla, hogy újabb időben, mintegy kisérletképen, már egy bizonyos, az eddiginél kedvezőbb eljárás inauguráltatott. Kérem a képviselő urat, hogy ezt is jeléül vegye annak, hogy e téren is, a mit csak az államkincstár veszélyeztetése nélkül lehet, a társulatok érdekében megtenni szándékozom. De természetesen okvetlenül szükséges, hogy ha a társulatok a járadék pontos behajtását akarják, az adatokat pontosan szolgáltassák, mert saját gyakorlati