Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-103
103. országos ftlés mAjns 24-én, es«t«rtirt8n.1888. 53 a folyó medre annyira ki legyen kotorva, hogy a medre képes legyen a levezetendő vízmennyiség befogadására. Ez, felfogásom szerint, szükséges és oly fontos intézkedés, mely nélkül a szabályozást czélszerüen keresztülvinni nem lehet. Kétségkívül hozzá kell nyúlni, t. ház, a szabályozás azon módozatához is, hogy a töltések emeltessenek és erősíttessenek. A t. minister ur szives volt velünk közölni azon maxiraalis magasságot, a melyre a töltéseket emelendőknek véli. E szerint a mostani árviz - magasságnál másfél méterrel magasabbra kivánja emelni a töltéseket. En is igen szükségesnek tartom a töltések emelését; de kérem a t. minister urat, hogy e tekintetben a szükséges mértéken tűlmenni ne méltóztassék; mert ez oly terhet róna a társulatokra, mely elviselhetlenné válnék. Mert igaz, hogy a töltéseknek félméterrel emelése csekélységnek látszik, de vegyük tekintetbe, hogy ezen emeléshez átlagban legalább 16 köbméter fold szükséges. A földmunkát 40 krral számítva, a mi nem túlzott, egy fél méternyi emelés 100 kilométernyi töltésnél köiülbelül 800 ezer frtot fog igényelni. Lehetőleg óvakodni kell tehát a szükségesen túlmenni, nehogy a társulatokra oly teher rovassék, melyet elviselni képtelenek. Ajánlja a minister ur azon helyes intézkedést is, hogy a községek körgátakkal vétessenek körül, Ezt én is mindenek felett szükségesnek tartom és pedig nemcsak a humanitás szempontjából; nemcsak azért, mert ott nagy értékek vannak, melyeknek megvédéséről elsősorban kell gondoskodni, hanem szükségesnek tartom ezt magának a társulatnak érdekében is, mert mindaddig, mig a községbeli lakos a saját maga házának, a beltelkének biztosításával van elfoglalva, nem lehet tőle követelni és hatóság nem is volna képes a közmunkaerőt kirendelni, hogy a társulati védtöltéseken dolgozzék. Ezen szempontból is feltétlenül szükségesnek tartom a községi körgátak létesítését. (Hdyeslés jobbfelöl.) Kérdés az, hogy ezen körgátak építése kinek a költségén történjék. Felfogásom szerint, ezen községi körgátak előállítása aránylag oly csekély munkát vesz igénybe, ha az kellő időben létesíttetik, hogy azt minden megterheltetés nélkül a község a maga erejéből is megteheti, haegyszermindenkorra talán egy negyedét fordítja is reá azon munkaerőnek, mely veszély idején a rögtönzött körgátak létesítésére évenkint szükséges, elkészíthető lesz ezen körgát. En is hozzájárulok a minister ur által jelzett azon eszméhez, hogy ha ezen körtöltések létesítésével járó költségeket maguk a községek viselik saját beltelkeik után, más szabályozási költségekhez nejáruljanak. Van azonban a községek biztosítása szempontjából egy igen nagy fontosságú kérdés, mely nemcsak helyi érdekű, nemcsak egyes helyeken, hanem a Tisza mentén sok helyütt fordul elő s a melyet azért kénytelen vagyok feleleveníteni és ez az, hogy a Tisza mentén lévő községek legnagyobb részénél a viz a partot mossa. Erre nézve az a kérdés, hogy a part biztosítása, illetőleg a község védelme kinek terhére eszközöltessék és a költségeket ki viselje, még a gyakorlatban eldöntve nincs. Ezen költség, ha meder-szabályozásnak tekintetik, az állam feladata, ha partbiztosításnak tekintetik, az illető társulatok feladata lenne. Felfogásom szerint, t. ház, ezen kötelezettség nem tartozhatik a társulatok feladatai közé, mert a társulat saját területének biztosításáról más módon is gondoskodhat; de nem tekinthető társulati feladatnak, mert akár vizszabályozásnak tekintetik, akár közigazgatás érdekében történik, ezen költség minden körülmény között csak az államot terhelheti. De bármiképen legyen is és bármiképen értelmeztetik is a vízjogi törvény erre vonatkozó rendelkezése, szükséges, hogy ez az ügy eldöntessék, hogy ez nyilt kérdés ne maradjon, mert az orvoslás elhalasztása sok bajt okozhat. De, t. ház, még egyébre is tanított minket az idei tapasztalás és ez az, hogy a nagy árvizeknek szintén egyik káros következménye az, hogy ha egyes gátszakadás áll be, a viz nemcsak egyes kisebb területeket, egyes öblözeteket, hanem több négyszög-mértföldnyi területeket borít el. E nagy veszedelemnek elejét kell venni az által, hogy az egyes öblözetek a partok felhasználása által egymástól elválasztassanak, hogy ha szerencsétlenségből, vagy — a mi szintén lehetséges — rosszakaratból gátszakadás történik, a szerencsétlenség ne legyen oly nagymérvű, hanem a veszély localisálva legyen és az érdekeltség többi része a bajoktól megóvassék. De van még egy igen fontos kérdés, melyre nézve, szerintem, nem szükséges törvényhozási intézkedés, hanem a mit administrativ utón is el lehet intézni és ez az, hogy az ártér fejlesztéséről szóló törvényeinkben azon intézkedés van, hogy az ártér> fejlesztés az eddig ismert legmagasabb vízállás szerint történjék. Ezen legmagasabb vízállásnak természetesen ezelőtt nem lehetett az 1888-ikit tekinteni. Nézetem szerint tehát a most követendő eljárás az volna, hogy azon társulatoknál, melyek az ártér fejlesztését befejezték, ha kívánják, az ártérfejlesztés kiterjeszthető legyen az 1888-dik évi vízmagasság alapján: azoknál pedig, amelyek azt még nem fejezték be, az 1888-iki magasság volna irányadó. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. minister ur szerintem igen helyesen nyilatkozott azon irányban, hogy az administratióban sem kivánja a most létező rendszert felforgatni, hanem fenn kivánja tartani a társulatok rendszerét. Ezen eljárást én is szükségesnek tartom, nemcsak
