Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-103

38 183. országos ülés ntfijng 24-én, csütörtökön- 1888. hydraulicuB tekintélyeket nem foglal kebelében, ugy, hogy ha megkérdeztetik is, a központi bizottság maga is a szakértőket lesz kénytelen meghallgatni és e szerint szaktanácskozmányt hívni össze. Végre a központi bizottság a létező társulatok által, a most fennálló törvények és a most létező folyamszabályozási rendszer alapján lévén megválasztva, kérdés, vájjon ha a törvények megváltoztatása és a folyamszabályozási rendszer módosítása kerül szóba, illetékesnek érezheti-e magát a társulatok nevélen jogérvényesen nyilatkozni, különösen akkor, mikor meglehet, újabb és tetemes költségek fognak az általa képviselt társulatokra hárulni és nincs kizárva a lehetőség, hogy ezen társulatoknak törvényes jogköre is módosítást szenvedjen. T. ház! Nem folytatom tovább, (Haljuk! Halljuk!) hanem bevégzem beszédemet, azon kérést intézve ugy a t. kormány, mint a t. ház tagjaihoz összesen és egyenkint, hogy tekintetbe véve azon óriási csapásokat, melyeket mindnyájan ismerünk és áthatva a rendkívüli felelősségtől, a mely ugy a jelen nemzedék, mint a jövő kor előtt elhatározásunkból ránk háramlik: ne méltóztassanak elutasítani azt az indítványt, a mely mig egyrészt semmi megoldásnak nem vágja el az útját, a legjobbnak megválasztását teszi lehetővé. (Élénk helyeslés szélső balfelöl) Beöthy Algernon jegyző: Melczei-Géza! Melczer Géza: T. képviselőház! A vészharangok elnémultak, de a nyomor és pusztulás, melyet zúgásuk előre hirdetett, nemcsak hogy megmaradt, de még csak most látszik a maga ijesztő nagyságában. Azok az ínségesek és tönkrementek anyagi baján segíteni, a könyeket felszárítani, a társadalom könyörületességének a hivatása; ép ennek valóban lélekemelő jelenségeit látjuk ugy a fővárosban, mint országszerte. De hogy a nyomor meg ne újuljon, hogy az inség enyhítésére ne kellessen újból a közönség „jó szivére" apellálni és hogy a veszély, mely évről-évre fenyegeti a Tisza és mellékfolyóinak egész vidékeit, tehát csaknem az egész magyar alföldet, a magyarság színe-javát, ha nem is teljesen elhárítva, mert ez szerintem lehetetlen, de a lehető minimumra reducáltassék, ez első sorban a magyar törvényhozás legszentebb kötelessége. (Helyeslés balfel'ál.) Ha idegen hatalmak, ellenséges hadcsapatok ellen kell megvédeni a haza határait és ezen czélra nem sajnálunk sem pénz-, sem véráldozatot: ugy meg Leli védenünk a népet az elemi csapások ellen is és épen oly kevéssé szabad sajnálnunk az áldozatot ezen czélra is. (ügy van! balfelöl) Harcz és mondhatom, igen nehéz küzdelem ez, melyet nem emberek és emberek által készített fegyverek, de a természet szülte óriási erőkkel szemben a gyarlóság számtalan esélyeinek kitett emberi eszközökkel kell kivívni. T. ház! Nem követelhetjük a katonától, hogy sikerrel védjen meg bennünket, ha rossz a fegy ver, melyet kezébe adunk és ezt pártkülönbség nélkül belátva, megszerezzük neki nem csak a jót, de a lehető legjobbat is. A mérnöknek fegyverét az árvizzel szemben a különböző viziművek képezik, melyekkel azonban sikeresen csak akkor lehet védekezni, ha azok helyes rendszer alapján lettek alkotva. (Helyeslés balfelöl.) Hogy ez a rendszer, melylyel nálunk a vizeket szabályozták, csakugyan rossz, azt az évről-évre megújuló catasztrophák szomorú lánczolatai elég világosan bizonyítják és ezen változtatni kell, dehogy ezt tehessük, erre pénzáldozatra van szükség, melyet megtagadni a magyar törvényhozásnaknem szabad ; mert ha van pénz fegyverre az emberek elleni védelem czéljából, ugy kell pénznek lenni az elemek elleni védekezésre is, mert itten is életet és vagyont védünk vele. (Helyeslés balfelöl,) Midőn a felejthetetlen emlékű gr. Széchenyi István a szabályozás nagy eszméjét megvalósította, (Halljuk! Halljuk!) Paleoeapa akkori velenczei főépítészet! inspector tanácsára a szabályozás három főpontban lett megállapítva, melyek igy szóltak: Először: Mindenek előtt meg kell menteni az évről-évre rendesen elárasztott területeket az inundatiótól. Másodszor: Ennek befejezése, respective az árvízveszély teljes elhárítása után íecsapolandók a mocsarak, vagyis kezdődnék a belvízrendezés. Harmadszor : És végül következne az alföldnek vizzel való kellő ellátása egy rendszeresen keresztülvitt csatornázás alapján. Ennek a programmnak, t. ház, a mint szomorúan tapasztaljuk, még az első pontja sincsen megvalósítva, sőt a veszély ma még növelve van; mert az a rendszer, a melyet e téren követtek, a lehető legnagyobb rendszertelenség volt. Keletkeztek társulatok, a melyek ugy egészítették ki magukat, ahogy nekik tetszett, az általuk épített védmíívek nagyobbrészt hiányosak voltakés az administratio a legtöbb társulatnál a lehető legrosszabb, Az ártér, mivel többnyire partialis érdekek játszották a szabályozásoknál a főszerepet, sok helyütt a lehetetlenségig szűkre szoríttatott össze, sőt ismerek a Tisza mentén olyan védgátat is, a mely annyira ki lett építve a szakadó partra, hogy ma már a víz felé eső rézsű már beomlott és csak a korona és a hátulsó rézsű áll még és ezt a védgátat még eddig nem bellebbezték. És hogy a veszélyt, annak bekövetkeztével, ha a legerélyesebb intézkedésekkel igyekeztek is elhárítani, de azt megelőzni ugy társulat, mint az őket ellenőrző folyammérnökség rendesen elmu