Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-119
119. országos ülés június 15-én, pénteken. 18SS. 321 melyre nézve az a véleményünk, hogy soha sem volt a trónok és a nemzetek biztos támasza, hanem a férfiasság és bátorság, mindenek felett a törvények iránti tisztelet az, mely megtudta a trónokat és nemzeteket védeni évezredeken át. Ily kézesókos politikával soha még nem kormányoztak. (Tetszés a szélső daloldalon.) Meg vagyok győződve, sőt azt mondják, tény, hogy mióta ezen kézcsók elhangzott, azóta ő Fensége a trónörökös, valahányszor magyar ministerrel találkozik, mindig hátra szokta tenni a kezét. (Élénk tetszés a szélső baloldalon. Hosszasan tartó nagy zaj.) T. képviselőház! Hogy mi szóba hoztuk és szóba fogjuk hozni annyiszor, a mennyiszer szükség lesz rá és demonstráljuk azt, hogy a ministerelnök urnak igaza van abban, miszerint az a minister, a ki tekintélyét elvesztette, az országnak hasznos szolgálatokat nem tehet, az teljesen igaz. Én kérdem, í. képviselőház, a többségtől és annak tagjaitól, hogy az a minister, a ki a jelen korszakban, midőn egy Puttkainmer elégségesnek tartotta azt, hogy egy barátságos és szelid hangon tartott figyelmeztetésre Bismarck minden rettegett hatalma daczára tárczájától megváljék, hogy ezen korszakban egy olyan tekintélyét vesz tett minister, kiről ország és világszerte ugy, mint itt a parlamentben tudva van az, hogy hamis mandátumát 45,000 forinton szerezte, birliatja-e az önök bizalmát és nem nélkülözi-e a tekintélyt? {Nagy zaj. Mozgás. Ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások: Rendre! Rendre! Eláll!) Nekünk, t. képviselőház, erkölcsi kötelességünk fog maradni mindaddig, mig ezen folt a magyar parlamentarismus terén megmarad, mindaddig küzdeni a mellett, hogy a ki a mi felfogásunk szerint tekintélyét elvesztette, az országban minister tovább ne lehessen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sajátságos szerencséje van, t. képviselőház, at. minister urnak. (Halljuk! Halljuk!) Sajátságos szerencséje, mondom, mert az ő existentiáját csak ugy lehet magyarázni, ha a physicához appeílálunk, (Halljuk!) olyan a t. minister ur, minta parafadugasz, (Derültség halfélöl) valahányszor a viz alá nyomják, akárhányszor és akármily mélyen mindig a felszínre kerül — természetesen saját súlyánál fogva. (Derültség a szélső baloldalon) A többség, melyet bátran vizözönnek nevezhetünk a ministerelnök ur iránti metus reverentiae-nél fogva mostanáig mindig a felszínre juttatta a minister urat mindeu hibái és tapintatlanságai daczára. És most kérdem, t. ház, hogy azon tapintatlanság, melyet önök itt látnak, nem elég-e önöknek azon bizonyítéknak szolgáltatására, hogy önök közül talán mégis csak akadhatna valaki, ki a succrescentiából a kereskedelmi tárcza vezetésére alkalmasabb volna, mint a minister ur, (Egy hang a jobboldalról közbeszól: például PoKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. V. KÖTET. lányi!) nem, hanem például Eitner Sándor képviselő ur! (Nagy derültség balfelől. Mozgásjóbbfelöl.) Nagyon jellemző, t. képviselőház, hogy az önök pártkörében még akkor is, midőn találkozik egy bátor férfiú, a ki a minister ur elleni bizalmatlanságánakkifejezést mer adni, az sem a többséghez folyamodik, hogy buktassa meg a ministert, hanem a ministerelnök urat kérve kéri és felfohász kodik hozzá, hogy legyen kegyes és ejtse el azt. (Derültség balfelől.) így áll a dolog, bármikép beszéljenek is önök. Egy iratot olvastam valahol, a hol a t. minister uratMauiepashoz hasonlították. Lehet, hogy a hasonlat sokban talál, de egy tekintetben sántít. Maurepasról tudjuk, hogy Pompadour asszonyról igen szellemes epigrammot irt. Az a minister ur, a ki el akarja hitetni, hogy ez a rendelet nem volt titkos, legfeljebb annyit bizonyít, hogy igenis titkosnak szánta, csakhogy egész comicusan 500 tagból is álló testületekhez intézett titkos rendeleteket, a melyekről természetesen tudni lehetett, hogy titokban nem fognak maradni, (Derültség a szélső baloldalon) arról a minister úrról nem merem föltenni, hogy ő jó epigrammokat gyártani képes volna. (Derültség a szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Befejezem előadásomat, t. ház. (Éljenzés jobbfelöl. Halljuk! a szélső baloldalon.)A harmadik kérdést, melyet interpellatiómban föltettem, tuíajdonkép a ministerelnök úrhoz kellett volna intéznem, tőle kellett volna kérdeznem, vájjon megegyeztethetőnek tartja-e az alkotmányossággal azt, hogy a kormány nevében egészen más rendeletek bocsáttassanak ki, mint a milyen tartalmú nyilatkozatokat a kormán}^ itt a parlament előtt tett? Hogy még sem hozzá intéztem kérdésemet, szolgáljon magyarázatául kizárólag az a körülmény, hogy én ő róla és a többségről akkor, a midőn interpellatiómat megtettem, nem akartam és most sem akarom feltételezni, hogy ilyen titkos rendeletekkibocsátásával Magyarország alkotmányát eompromittáliii akarják. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mi és én is, a magam részéről e párt nevében szívesen megadjuk önöknek az alkalmat, t. ház, hogy ne csak kávéházakban nyilvánítsák véleményüket, (Ugy van ! Ugy van! a szélső baloldalon) hanem itt, az alkotmányos fórum előtt is (Zaja jobboldalon. Felkiáltások: Eláll!) fejezzék ki bizalmatlanságukat az iránt, a kihez bizalmuk nincsen, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi nem fogjuk önöktől irigyelni gróf Széchényi Pál, földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministert; (Tetszés a szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl) hiszen ha saját érdekünkben cselekednénk, azt kellene kérnünk, hogy tartsák meg mennél tovább, (Derültség a szélső baloldalon) mert ez bizonyára csak nekünk fog hasznunkra válni a jövő választásoknál. 41
