Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-119

318 119. országos fllés június IS-én, pénteken. 1888. Magyarországon, mint a ragaszkodás kifejezését a német szövetséghez. Miután az okmányok már közzététettek és senki az ellen kifogást nem emelt, miért kell ezt a ragaszkodást örökké újból és újból hirdetni? Azt kell, hogy higyjük, hogy vannak a monarchiában, nem Magyarországon, hanem a Lajthán túl körök, melyek ezen német szövetséggel nincsenek megelégedve. Ezeket kell talán desavouálni ? Vagy ugy vagyunk talán, mint az a sötétben járó ember, a kit bizonyos bátortalanság fog el és folyton azt kiabálja: nem vagyok egyedül, nem vagyok egyedül. A német szövetségnek két módon lehet kárt tenni Magyarországon. Az egyik mód az, hogyha ezt a szövetséget folyton emlegetjük, a másik mód, hogyha szövetségünket

1 Németországgal akként fejezzük ki, mintha csatlósai volnánk, alárendeltségi viszonyban volnánk, mintha azt a kellemetlen munkát, melyet Németország nem akarna elvégezni, nekünk kellene elvégeznünk. Valamennyi európai monarchiában kijelentették azt hogy az 1889-iki évi kiállításon nem fognak hivatalosan résztvenni. Ezt én oly interdictumnak tartom, a mely mintegy éreztetni akarja Francziaországgal azt, hogy az az állam, mely nincs monarehicus kormányforma alatt, Európában ma méltánylásra nem talál. De ez a lépés szerfelett elhibázott, mert ha azért történt, hogy az 1789-ik évi nagy franczia forradalomra emlékeztet, akkor egyáltalában oly irányban működik, mely érzelmeinknek legkevésbé sem felel meg. Nem felel meg azért, mert egy államra nézve teljesen belügyi kérdés az, hogy mily kormányformát választ s ránk nézve csak akkor válnék kérdésessé, ha azon államforma nem maradna meg azon keretben és azon körben, a mely rá nézve meg van vonva s ha azon államforma hatalmát más országra is akarná kiterjeszteni. De most ez a kiállítás, a békés munkásság ünnepe, mintha mondani akarná azt, hogy 1789-ben egy korszak vette kezdetét, melyben Francziaország a hadi tudományokat mind magasabb és magasabb fokra emelte s mely korszakban a rombolás művészetében Európa tökéletességig követte, de most ime a 100 éves fordulónál a békés munkásságnak és előhaladásnak, nem a rombolásnak, hanem az alkotásnak, az emberi teremtő erők bemutatásának és versenyre hívásának akar ünnepet szentelni, a melyen meg nem jelenni és az ellen tiltakozni lehet udvaronczoknak hivatása, de oda sülyedni és törpülni a magyar nemzet nem fog. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Én a ministerelnök ur válaszát tudomásul nem veszem. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszik méltóztassanak felállani. {Megtörténik.) A ház többsége a ministerelnök ur válaszát tudomásul vette. Következik a földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi minister ur válasza Polónyi képviselő ur interpellatiójára. (Hátijuk!) Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Polónyi képviselő ur néhány nap előtt (Halljuk!) hozzám három kérdést intézett. A két első egyszerűen csak azt kérdi, hogy valók-e azon rendeletek, melyek a ministeriumból a kereskedelmi kamrákhoz lettek intézve és ha e két kérdésre igenlő válaszom volna, kérdi tovább a harmadik kérdésben, hogy megegyeztethetőnek tartja-e a földmivelési minister alkotmányunkkal és magával a kormányzat rendszerével a törvényen nem alapuló és a törvényhozás megbízását nélkülöző titkos rendeletek kibocsátását. E harmadik kérdésnek első részletére, miután a két első kérdésre igenlő válaszom van, a következőt vagyok bátor válaszolni. (Halljuk! Halljuk !) Én nem tartom összeegyeztethetőnek alkotmányunkkal, ha a minister oly rendeleteket bocsát ki, melyek a létező törvényekkel ellenkeznek, azonban kormányzási rendszerünkben okvetlenül szükségesnek tartom és az administratio bizonyos részeiben egyenesen arra vagyunk utalva, hogy a ministerek rendeletekkel intézkedjenek. Legjobban tanúsítja ezt az 1868: VI. t.-cz., mely a kereskedelmi kamarákról szól s mely második szakaszában a ministert egyenesen arra utalja, hogy rendeleteket bocsásson ki. E szerint tehát az általam kibocsátott rendeletek a törvényes alapot nem nélkülözték. (Helyeslés a jobboldalon.) Az ilyen rendeleteknek legnagyobb része magánügyekkel foglalkozván, bizalmas jellegüknél fogva a lapokban nem szoktak közöltetni; kivévén akkor, midőn általános elvi határozatokat tartalmaznak. E szerint be van bizonyítva, hogy ezen rendeletek nem titkosak. A jelen esetre vonatkozólag sem mondhatók rendeleteim titkosaknak; mert először én ezen rendeleteknek titokban tartását nem rendeltem és én magam voltam az, aki ezen rendeleteket közlés végett kiadtam; másodszor pedig a kamaráktól egyebet nem kértem, mint azt, hogy a kiállítani szándékozókat bizalmasan figyelmeztessék arra, a mit épen kívántam és hogy ezen figyelmeztetést a lapokban ne közöljék, tehát nem a rendeletnek titokban tartása volt elrendelve. Tettem ezt azért, hogy czélzatos félremagyarázások és ezekből netalán következhető érzékenykedések elkerültessenek. {Helyeslés a jobboldalon.) A kérdés második részében azt kérdi a képviselő ur: megegyeztethetőnek tartja-e a ministeri felelősség elvével oly titkos rendeletek kibo-