Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-119

119. országos ülés jnnius 15-én, pénteken. 1888. 3^5 Ha jól emlékszem, Ugron Gábor t. képviselő tir beszédében felszólított arra, apellálva hazafi­ságomra, hogy inkább desavouáljam magam ma­gamat, hasonuljak meg a magam mondásával a haza érdekében. Hát, t. ház, nekem ezekről a dolgokról más felfogásom van. (Halljuk!) Megtörténhetik vala­mely ministerelnökön — én rajtam még eddig ez nem történt meg, de emberi dolog lévén, meg­történhetik valamikor rajtam is — hogy külö­nösen a külügyi helyzettel is kapcsolatba hozható kérdésekben oly nyilatkozatot teszen, mely az ő meggyőződése szerint nem, de a döntő factorok meggyőződése szerint, azaz a törvényhozás több­ségének vagy a koronának meggyőződése szerint káros a monarchiára, az államra nézve. De ha már ez az eset bekövetkezik és ha az illető minis­terelnök nem osztja a döntő körök ezen meggyő­ződését, nem az a helyes, hogy simuljon azon meggyőződéshez és helyén megmaradjon, hanem hogy adjon helyet azoknak, a kik ellenkező meg­győződésben vannak. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És ezt annyival inkább, mert arról megvagyok győződve, hogy ministerelnök, kit sokan nem szeretnek, tehet a hazának és a koro­nának hasznos szolgálatot; de ministerelnök, a ki önmaga és a világ előtt elvesztette tekintélyét, az hasznos szolgálatot nem tehet. (Élénk hosszas he­lyeslés és tetszés jobbfelől.) T. ház! Meglehet, hogy ugy, mint máskor, ezen nyilatkozatom folytán is megtámadásoknak leszek kitéve: de azt merem állítani, hogy vala­mint a megtámadások a múltban, bárhonnan jöttek azok, nem voltak rám azon hatással, hogy eltérít­senek arról az útról, melyet meggyőződésem sze­rint jónak tartok: ugy semmi bárhonnan jövő meg­támadás ezen alkalomból is ezen hatással rám nem lesz. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Pázmándy Dénes: T. ház! Mielőtt jogom­mal élve a t. ministerelnök ur válaszára megjegy­zéseimet megtenném, fel kell hoznom a mi ház­szabályaink gyengeségét, a mi az interpellatiókat és a ministereknek válaszolását illeti. Semmiféle házrendben Európában és az Egyesült-Államok­ban nincs az a nagy szabadság adva, a mi a vá­lasz időpontját illeti, mint Magyarországon. Itt a ministerek önkényt választják meg az időt a vála­szolásra és akkor adják meg a választ, mikor nekik tetszik, máshol a ház határozza meg ezt. De ha csupán csak ez a baj volna nálunk, ugy még ennek lenne Magyarországon hasonló kér­déseknél a mi localis viszonyainknál fogva értelme, mert ilyen külügyeket érintő interpellatióra nézve tudom, hogy nem Budapesten döntenek, hanem az ország határán kivül. Hanem, t. ház, hogy a minis­terek a válaszokat nem a ház előtt teszik meg közvetlen s először, hanem a szabadelvű párt­clubban, (Igaz! Ugy van! Derültség a szélső bal­oldalon) hogy ott, hogy ugy mondjam, előbb olvasó rendelkezési és főpróba tartatik. (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon. Élénk ellent­mondások jobbfelől. Hosszantartó nagy zaj.) Hogy az apró intézkedések a sikerre nézve megtétetnek, még a helyeslő morajok is meghatároztatnak, (Derültség és tetszés a szélső baloldalon. Elénk ellent­mondás a jobboldalon) előre ki van mondva, hogy mikor kell helyeslőleg éljenezni; akkor pedig, a midőn valaki a pártclubban nem helyeslő szavát hallatja, az elnéinittatik, ez, t. ház, a parlamenti méltóság ellen van és a constitutionalismus iránti tiszteletet mélyen sérti. (Ugy van! a szélső bal­oldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) A mi magát az igen t, ministerelnök ur vá­laszát illeti, az bizonyos, hogy nagyon sovány s engem teljesen ki nem elégített, mindazonáltal a helyzetet felismerve, tudva azon nehézségeket, melyek ezen kérdés körül csoportosulnak, az igen t. ministerelnök ur válaszát elfogadom. Elfogadom pedig, mert óhajtom és lelkem mélyéből kívánom, hogy ezen sajnálatos incidens, bárki okozta is azt, végkép elenyészszék, eltemettessék, hogy annak minden keserű utóize a két nemzetnél megszűnjék. Ehhez mindnyájunknak hozzá kell járulni és t. ház, én különösen kötelességemnek tartom, a mennyire tőlem csak telik, nem szándékosan félrevezetni a franczia közvéleményt, mint azt egyes bérencz-tollak ide megírják és innen kül­földre kitáviratozzák, hanem ellenkezőleg azon csekély hitelemet, melylyel Francziaországban birok, arra használni fel, hogy ezen ügynek egy­általában semmi rossz következménye nemze­tünkre fenn ne maradjon. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Különösen szerettem volna ugyan, t. ház, ha a ministerelnök ur a franczia külügyminister ur­nak irántunk igen rokonszenves szavait itt a mi parlamentünkben szintén sympatkieus nyilatkozat­tal viszonozta volna ; de ismerem azon kényes helyzetet, a melyben más államokkal állunk s bár nem is helyeslem a túlságos félelmet, mindazon­által nem tartom ezen részét a kérdésnek olyan fontosnak, hogy abból internationalis conflictus állhasson elő. Interpellatiómkor, t. ház, nem hoztam fel külügyi dolgokat, ma is csak ugy mellékesen vagyok bátor felhozni, hogy igen téves a feltevés itt nálunk, illetőleg a közös külügyminister ur részéről is, melynek tegnap szavakat adott, hogy tudniillik Austria-Magyarországot bármilyen ve­szély fenyegethetné Francziaország részéről. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem mondta! Pázmándy Dénes: Tegnap mondott ilyes­mit a külügyminister ur a delegatio albizottságá­ban ! Francziaországban nincs beszámítható puli­40*

Next

/
Thumbnails
Contents