Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-119

gQ2 119. országos ülés június 15-én, pénteken. 18SS. hogy ott a mezőgazdasági gyáraknál a reduetio 15% és egy fracta, az ipari gyáraknál 40°/o és egy fracta. Méltóztatnak tehát látni, hogy mindkét irányban nagyobb mértékben reducálja a eontingált mennyiségetaz osztrák törvényjavaslat, mint a mienk. Azonban lényegesen eltérő intézkedést tartalmaz az előttünk fekvő törvényjavaslat az osztrák törvényjavaslattól az ipari és különösen a mezőgazdasági gyárak szempontjából a tekintetben is, hogy a mi törvényjavaslatunk az egész időszakra nézve intézkedvén, egyfelől biztosítja az iparnak állandóságát a felosztás tekintetében is, másfelől biztosítja a fejlődést az által, hogy előre megállapítja, hogy bizonyos mennyiségben 27 ezer heetoliter 3 évről 3 évre a mezőgazdasági gyárak részére kiszakittassék. Azon kivül intézkedni kellett arról is, hogy vannak ez országban a nagyipari és mezőgazdasági gyárakon kivül még oly kisipari gyárak is, melyeknek az a hátrányuk van, hogy daczára annak, hogy szesztermelés és a piaczczali összeköttetés tekintetében nincsenek kedvezőbb helyzetben, mint a mezőgazdasági gyárak, még sem részesülnek oly bonificatióban. Ennek következtében ugy a nagy gyárakkal, mint a mezőgazdasági gyárakkal szemben határozott hátrányban van. E tekintetben tehát intézkedni kellett, hogy ezek a felosztásnál bizonyos kedvezményekben részesüljenek, a mire vonatkozólag két intézkedés van, a mely ezekre tekintettel van és melyek közül az egyik az, mely a termelési átlag alapján kiszámított contingensükhöz, nagyságukhoz és termelési képességükhöz mérten megfordított arányban, a kisebbekhez nagyobb mértékben, mint a nagyobbakhoz bizonyos százalékokat üt hozzá, hogy igy contingensüket és participatiójukat a contingentált mennyiségben növeszsze. A törvényjavaslat erre vonatkozó intézkedését a bizottság két irányban kibővítette, a menynyiben egyfelől azon százalékot, a melyben ezen gyáraknak termelése fokoztatni fog, felemelte a törvényjavaslat eredeti szövegével szemben.még pedig 20 és 407»-ról 30 és 50%-ra, másfelől pedig bevonta ezen gyárak keretébe egyúttal még a 20 heetoliter napitermeléssel biró gyárakat is és ezek részére is 10%-nyi pótlékot biztosított, Másfelől pedig ott, a hol az ipari gyárak eontingense három évről három évre csökkentetik, a törvényjavaslat azon biztosítékot nyújtja a kis gyárak számára, hogy ezeknek contingense távolról sem csökkentetik oly mértékben, mint a nagy gyáraké, hanem sokkal kisebb százalékban, sőt azon eszmét is kimondja, illetőleg biztosítja, hogy négy heetoliter napitermelésen alól általában semmi reduetio elő nem fordulhat. Megállapítja tehát azon minimalis mennyiséget, mely általában szükséges arra, hogy egy ilyen kisebb szeszfőzde létezhessék és működhessék. Még egy irányban kellett, tekintettel az élesztő gyárak speciális helyzetére, intézkedni s e tekintetben figyelemmel kellett lenni arra, hogy miután a termelés reductiója az élesztő gyáraknak nemcsak a szesztermelés reductiójában mutatkozik, hanem evvel párhuzamosan reducál tátik azoknak élesztő termelése is, a mi pedig egészen más szempont alá esik és e reductiót sokkal súlyosabban éreznék, bizonyos kímélettel és előzékenységgel kellett lennie gyárakkal szemben már termelvényeiknél és egyúttal azon külön adónál fogva, mely alá az élesztő esik. E szempontból tehát a törvényjavaslat azon intézkedést tártaira azza,hogy a mezőgazdasági gyárak részére már most kiszakított 32542 heetoliter annyiban, a mennyiben ez a mezőgazdasági gyárak által igénybe nem vétetnék, az első sorban az élesztő gyárak által termelésüknek legalább 15°/o-áig igénybe vehető, illetőleg abban részesíthetők. Másfelől pedig, mint méltóztatnak tudni, bizonyos számú szeszgyárak vannak a kincstárnak rendelkezésére adólicitatio folytán, melyek a contingens felosztásával szintén azon módozatok szerint számíttatnak, melyek a törvényjavaslatban meg vannak állapítva és a melyekről egy pár szóval bátor leszek azonnal szólani. Ha a kincstár e contigenst e gyárak részére nem veszi igénybe, kilátásba helyezi azt, hogy ezen contingensben esetleg oly gyárak, a melyek a participatiónál bizonyos speciális helyzetnél fogva nagy rövidséget szenvedtek volna, részesedhessenek. Ebben az intézkedésben tehát az az alapelv foglaltatik, hogy a nemzetgazdasági és általában az ipari viszonyok concret formatiói annyi különböző alakban mutatkoznak és e különböző érdekek annyi különböző módon érinthetők egyes törvényhozási intézkedések által, hogy a legigazságosabb és a legóvatosabb eljárás mellett is mindig lesznek egyes tényezők, melyekre különös tekintettel nem lehetvén lenni az általános szabályokban, okvetlenül aránytatan és igazságtalan rövidségeket fognak szenvedni. Hogy tehát ily esetekben is módja legyen a kormánynak arra, hogy az ily kiváló anomáliákat lehetőleg enyhíthesse és elenyésztethesse: ezen szempotból felhatalmazást ad a törvényjavaslat arra, hogy a kincstári gyárak számára eső contingensből az ily különleges helyzetben lévő gyáraknak is juttasson valamit, hogy ezen anomáliák oly kirívók ne legyenek, mint különben lennének. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi már most a különböző gyárnemeknek jutó contingensnek az egyes gyárak közti felosztását illeti, ezekre vonatkozólag tekintettel kell lenni nemcsak a működő gyárakra, melyekre nézve a mezőgazdaságiaknál 3 évi campagne, hanem az ipari gyárakra is, melyeknél 4 évi cam-