Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-117

117. orszéges ülés jnnias 12-én, kedden. 1S8S. 277 ügyi tekintetben kifejezést adott, nem alap nélküliek s ugy magam, mint t. elvbarátaim is szemelőtt tartottuk és mérlegeltük azon aggodalmakat s fontolóra vettük majdnem mindazon pontokat, melyeket ő előadni szíves volt, sőt hozzá is tettünk egyet. Ugyanis tény az, hogy e terv már jelenlegi állapotában is nagyon tüzetesen van kidolgozva és nem lehet tagadni, hogy a mennyiben egyáltalában egy terv correct voltára emberileg számítani lehet, az e tervnél kétségtelenül fennforog, mert hiszen eddig is annyi fórumon ment keresztül, hogy alig tudnám, mit csináljunk még a végett, hogy magunkat megnyugtassuk az iránt, vájjon az a 9 milliónyi összeg, mely e munkálatok fedezésére kiszámíttatott, csakugyan és véglegesen elegendő lesz-e; (Halljuk! Halljuk!) de tapasztalatokból tudjuk, hogy közmunkáknál általában, de különösen vízszabályozási munkálatoknál mily nehéz még a leggenialisabb szakembereknek is a költséget az utolsó krajczárig kiszámítani és megmondani, hogy vájjon nem fognak-e a munka folyamán oly előre nem látott akadályok felmerülni, a melyek okvetlenül nagyobb költségeket fognak igényelni. Szem előtt tartottuk és mérlegeltük tehát ez eventualitást is és ha mindennek daczára arra az eredményre és elhatározásra jutottunk, hogy e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk, engedje meg a t. ház, hogy annak indokait röviden elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Ha ugy vetném fel a kérdést, hogy helyes volt-e annak idején az osztrák-magyar monarchia részéről e nemzetközi kötelezettséget elvállalni, igen, vagy nem, akkor erre nehéz volna cathegoricus választ adni, mert csakugyan kérdés, vájjon azon előnyöket, a melyeket e nagy forgalmi műtől remélhetünk, nem érhettük volna-e el sokkal kisebb áldozatokkal akként, hogy a partmenti hatalmak közösen járultak volna hozzá e mű végrehajtásához. Ehhez kétség fér és ha ehhez hozzászólhatnánk, akkor érteném a vitát. De nem ugy áll a dolog, mert egy befejezett tény előtt állunk : a monarchia elvállalta a nemzetközi kötelezettséget. Továbbá áll az is, hogy Magyarország e kötelezettséget a monarchia másik felétől kizárólag magára vállalta. Ez utóbbit a magam részéről is feltétlenül helyeslem, mert tökéletesen igaza van az előadó urnak, midőn azt mondja, hogy Magyarország nem láthatta volna szívesen azt, hogy akár idegen állam, akár idegen társulatok és vállalkozók a magyar területen dolgozzanak, a nélkül, hogy nekünk teljes joggal beleszólásunk legyen. Ugy fogván fel tehát a dolgot, hogy befejezett ténynyel állunk szemben: nem habozhatom egy perczig sem kimondani, hogy miután ezen kötelezettséget elvállaltuk, hajtsuk is végre. Igaz, hogy a berlini szerződésben mi nem kötöttük magunkat időhöz j és nagyon jól mondhatnók azt, hogy nem ma, hanem holnap, holnapután, vagy néhány év múlva fogjuk végrehajtani; de,t. ház, ha már erre a térre lépünk, akkor azt mondom, hogy ha az én hazám és hazám nevében a kormány nemzetközi kötele1 zettséget válla], azt a lehető leggyorsabban hajtsa is végre (Általános helyeslés) és nem engedhetem meg, hogy a magyar állam utánozza azon apró keleti államok példáját, melyek elvállalt kötelezettségeik teljesítését épen azon a czímen, hogy azok időhöz kötve nincsenek, évről-évre, sőt némelyek évtizedekről évtizedekre halogatják. (Tetszés.) Erre a rangra Magyarországot állítani nem akarom. (Altalános helyeslés.) Ha valaki megjelölné nekem az időt, hogy egy, két, vagy négy évre halaszszuk el, érteném és elfogadnám a halasztást, mert hiszen nem történnék valami nagy szerencsétlenség, de miféle támpontunk van arra, hogy ezen határidőt képesek leszünk betartani. Azt kellene mondanunk, hogy várjunk addig, a mig államháztartásunk teljesen rendezve lesz. (Igaz! Ugy van! a jobb és szélső baloldalon.) Én ezt oly tág kifejezésnek, oly bizonytalan, határozatlan időnek tartom, hogy ezt komolyan határidőnek tekinteni nem is lehet. Tehát ha nem lehet egy bizonyos időt kitűzni, a mikor a munka megkezdése alkalmas lesz, akkor sokkal jobb, sokkal helyesebb, ha ma fogunk hozzá, annál is inkább, mert hiszen, ha most szavazzuk is meg ezen törvényjavaslatot, ez még nem jelenti azt, hogy már ma hozzá fogjunk a munkához. Ezen nyár folyamán már nem foghat hozzá a kormány, tél idején pedig ugy sem lehet hozzáfogni; tehál a legjobb esetben eltelik egy év, mielőtt a munkát megkezdheti, mert hogy ily nagy munkához sok és nagy előkészületek szükségesek, az kétséget nem szenved. Miután tehát már kötelezettséget vállaltunk, ismétlem, hozzá kell kezdenünk s igy állván a dolog, nem látok okot rá, miért ne kezdjük ma, (Helyeslés a jol/bés szélső báloldalon.) Azt nem lehet tagadni, hogy az, mit gróf Károlyi Sándor beszédének további folyamában felhozott, szintén igen fontos kérdés, tudniillik, hogy nemzetgazdaságilag mi hasznot fog ez hozni Magyarországnak; sőt hozzáteszem, hogy ezt még azon további kérdéssel lehetne megtoldani, hogy vájjon az az előny lesz-e nagyobb, a mit Magyarország ezen új forgalmi vonalból, ha készen lesz, húzni fog, vagy pedig a hátrány lesz-e nagyobb, a mi ebből ránk fog hárulni az által, hogy tágabb kaput nyitunk a szomszéd államok nyers terményeinek ? Mindezen kérdések fontosságát én sem tagadom, de engedelmet kérek, minden közlekedési ut bir azon természettel, hogy a mint odavezet, úgy vissza is vezet; ugyanazon úton, a melyen ki akarok vinni, viszont be is lehet hozni. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a szélső baloldalon.)