Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-110
110. országos illés jonlns S-án, szombaton. 188S. 211 összegnek a két állam közt megosztása hangsúlyoztassék első sorban, a mint itt fel is hozatott és senki által kétségbe nem vonatott. Habár az egész monarchiának fogyasztása együttesen vétetett föl, de a eontingentálás meghatározásánál nem az egyik vagy másik államnak fogyasztási, hanem productionalisképessége vétetett alapul, mert részint a galicziai burgonya, részint pedig más körülmények folytán, melyek részletezve is voltak, a galicziai gyárak versenyképessége sokkal nagyobb, mint a magyar gazdasági gyáraké. Ezzel szemben hangsiílyoztatott, hogy igenis helyes volna a fogyasztási vámvonalnak felállítása, hogy ez által a monarchia másik államában túltermelt mennyiség ide be ne hozassék. E kérdést én a beadott módosítással vélem megoldhatónak s ezért elfogadom azt az alapot, a mit Graál Jenő t. képviselőtársam jelölt meg. A t. képviselő ur ugyanis azt mondja, hogy a eontingentálás szerint hét hectoliter után, módosítása elfogadása esetén, 17frt bonificatio fog esni. Igaz. Az én számításom is tökéletesen megfelel ennek, de ezzel szemben azt kérdem, hogy mivel a contingentált összegnek a gazdasági és ipari gyárakközt való megosztása nálunk a kormánynak áll jogában és hatalmában, természetesen a törvényhozás hozzájárulásával, a mi ellen nekem semmi kifogásom nincs, ugy várhatólag mi is fog történni ? Ma az osztrák gazdasági szeszgyárak az összes termelésnek 75%-át készítik s igy 25% körülbelül azon mennyiség, melyet az osztrák nagyipari gyárak termelnek. De hogyan áll nálunk a viszony ? Körülbelül 26% az, a mit az egész mennyiségből az ide való gazdasági szeszgyárak gyártanak, 74% az, mit az ipari gyárak termelnek. Mindazon kedvezményekből tehát, melyek általánosságban adatnak, a gazdasági szeszgyárak javára a monarchia túlsó felében 75%, nálunk pedig 26% esik. De ott van az a másik kérdés is, melyet épen Gaál Jenő t. képviselőtársam számításai bizonyítanak és ez az, hogy miután jelenleg a producált összes és a fogyasztásra felvett contíngentált menynyiségnek 75%-át a gazdasági szeszgyárak termelik a monarchia másik államában, nagyon természetes, hogy a részükre contíngentált mennyiségből nem fogják az egész hét hectolitert magasabb bonificatio mellett termelhetni, hanem abból körülbelül öt hectolitert fognak magasabb, két hectolitert pedig alacsonyabb bonificatio mellett termelni. Ha tehát Magyarországon az ipari és gazdasági szeszgyárak közt a felosztás helyes arányban történik; ha ez ugy történik, hogy a magyar gazdasági szeszgyáraknak az egész termelési képessége foglalható a contíngentált menynyiségbe, akkor az az egész bonificatióban fog részesülni. Mi lesz ennek természetes következménye? Az, hogy az egész hét hectoliter, miután azt a gazdasági szeszgyárak 3 frt bouificatióval termelik, 21 frt bonificatióban fog részesülni, iniga monarchia túlsó felében öt hectoliter termeltetvén csak magasabb bonificatio mellett, kettő pedig alacsonyabb mellett, ugyanazon termelőképességgel bíró gazdasági szeszgyár nem 2í, hanem 17 frt bonificatiót fog nyerni. Ennek természetes következménye megint az, hogy ezen alacsonyabb megadóztatás vagy a magasabb bonificatio azon gyárakat, melyeket a galicziai szeszgyárak fenyegetnek, versenyképesebbekké teszi s igy azon különbözet, mely a burgonya jóságában fekszik, tekintve a távolságot is, el fog tűnni. Ebből azonban még egy másik dolog is következik. A certumot véve pro incerto, ha Magyarországon az összes contíngentált mennyiségből 300,000 hectoliter esnék a gazdasági szeszgyárakra, a melyeknek productionalis képessége bizonyos fokig meg van határozva és a melyeknek száma 470-re tehető és ha azon 1,400 gazdasági szeszgyárra, mely a monarchia túlsó felében van, 700,000 hectoliter esik: akkor hogyan fog állani az arány ? Ugy, hogy a termelési képességet véve, csaknem kétannyi esik a magyar, mint az osztrák gazdasági szeszgyárakra. De tovább megyek, t. ház. Igen helyes volt, épen a túlsó oldalról gr. Apponyi Albert t. képviselő ur által felállított azon elv, miszerint helytelen lenne ezen törvényjavaslat, ha az ország fogyasztási képességével számot nem vetne s ha a monarchia túlsó felében termelt több szesz mi hozzánk áthozatnék. Azon esetbén, t. ház, ha a mi gazdasági gyáraink termelési képessége a contíngentált összegbe befoglalható, e mellett a mi nagyipari gyárainknak a megmaradt contíngentált összegből mégis több fog maradni, mint a mennyi maradt az osztrákoknak. Hogyha ők a szélső határig mennek el, tudniillik,? ha 700,000 hectolitert veszünk fel, akkor 280,000 hectoliter fog esni az osztrák ipargyáraknak, mig nálunk, ha mi csak 300,000 hectolitert veszünk fel, 480,000 hectolitert fognak a nagyipari gyárak kapni. Azt hiszem, hogy ezen contingens helyes felosztásával oly erő adatik a kormánynak, illetőleg a törvényhozásnak a kezébe, melylyel a monarchia túlsó felének versenye legalább bizonyos fokig leküzdhető lesz. És habár én azt hiszem, hogy pénzügyi tekintetben áldozunk is, az mégis tagadhatlan, hogy reánk nézve financiális tekintetben, miután magasabb bonificatióban részesülnek az érdekeltek, a törvényjavaslatnak hatása kisebb lesz; mindazonáltal nem hiszem, hogy valaki tagadhatná, hogy ez a kormány és a törvényhozás kezében oly eszköz, melylyel saját fogyasztását illetőleg a szesz árának megállapítására befolyást gyakorolhat. Minthogy az a szesz, mely a mi gazdasági szeszgyárainkban 21 frt bonificatio mellett 27*
