Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-110
110. országos ülés Junius 2-án, szombaton. 1SS8. 203 adatokat összehasonlítjuk, ezen tételt igazolva nem látjuk. Ha az átalányozási rendszer mellett gazdasági szeszgyárainknak sikerült technicájokat oda fejleszteni,hogya nagyiparral képesek voltak versenyezni : mikép eshetett meg akkor, hogy a nagyipar terményi adó mellett, a mely pedig szigorúbb, mint az átalányozási rendszer, Magyarországon egyszerre leszállott két harmadáról egy harmadára és hogyan eshetett meg Austriában, hogy átalányozási adórendszer mellett a termelés körülbelül ugyanazon arányban leszállt, a terményadó mellett pedig majdnem háromszorosára emelkedett. Ennélfogva én ezen theoreticus tételt a statisticai adatok által igazolva nem látom. Továbbá a nemzetgazdasági fogalmak meghatározásában igen lényegesen eltérő nézeteket hallottam. Azt hozták fel a gazdasági szeszgyárak védői ellenében: reméljük a magyar gazdaközöngég hazafi ságától, hogy képes lesz a közérdeknek a partieuláris érdeket alávetni. Megvallom, nem tudom fölfogni, hogy a t. előadó ur, a kinek magas tudományos fölényét felettem annyira elismerem, hogy vele e tekintetben nemcsak versenyezni, de még egy álláspontra sem akarok helyezkedni, hogyan emelhette ellenünk azt a vádat. hogy mi a nagyipart — mint ő kifejezte — auster l'état-ra, vagyis sanyarú helyzetre kivánjuk juttatni, mikor még a nagyipar a gazdasági gyárakat nemcsak hogy sanyarú helyzetbe juttatja, hanem azt meg is semmisíti, (ügy van! szélső balfelől) r Én, t. ház, ezen általam felhozott fogalmakat összeegyeztetni óhajtván, igazolni akartam azon álláspontomat, melyet a nagyiparral szemben elfoglalok és a melyet akként körvonalozok, hogy elsősorban a gazdasági gyáraknak adassék meg a kisebb adótétel melletti termelési jog és azon mennyiségig, a melyet a gazdasági szeszgyárak előteremteni nem képesek, jusson a nagyiparnak. Ezek után, mert nem akarom ennek további fejtegetésével a t. ház türelmét igénybe venni, mint laicus, a ki csak mint gazda foglalkozott ezen ügygyei, de tudományos és tüzetes ismeretekkel nem rendelkezik, a gazdasági szeszipar és a nagyipar közt a különbözetet, melyet röviden abban állapítok meg, hogy a nagyiparnál az eredmény 10 %-kal több a szeszmennyiség kihasználása tekintetében; hogy a termelési költségek, melyeket 'Sigmond Dezső t. képviselőtársam literenkint 3 krra tesz, 47*—5 krnyi különbözetet mutatnak; hogy a gyári iparnál a vis major kiszámíthatatlan előnye 3—4 kr., végre, hogy az életnemüekből gyártó nagy gyárakban a gyári hulladékok értéke, szemben a krumpli hulladékokkal ötszörte nagyobb, a mi szintén felér 3—4 krral: akkép vélem kiegyenlíthetőnek, ha a 45 kr. helyett 48 kr. tétetik. (Helyeslés.) Bátor vagyok tehát erre vonatkozó módosításomat beadni és elfogadásra ajánlani. Elnöki Fel fog olvastatni a módosítvány. Balogh Géza jegyző (olvassa): Módosítás, beadja Liptay Károly. A 2-dik §. 3-dik bekezdésében a 45krajczár adótétel helyett 48krajczár tétessék. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azt gondolom, hogy ez a thema meg volt beszélve kellőleg az általános vitánál, épen azért nem bocsátkozva most újabban bővebb indokolásba, kérem, méltóztassanak az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve, tehát a vitát bezárom. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Két megjegyzést vagyok kénytelen tenni az indítványozó képviselő ur észrevételeire, miután indítványát magam sem fogadhatom el a pénzügyi bizottság nevében. Megjegyzéseim tévedéseire vonatkoznak, tudniillik először is a statisticai adatok tekintetében van tévedésben, mert a nagy gyáraknak szaporodását olvasta azokból ki, holott ez nem ugy van. Tévedése valószínűleg onnan származik, hogy az 1884-ki törvény intézkedései következtében azon gyárak, melyek 50 czefreürtartalomnál többet tartalmaznak, át kellett, hogy menjenek a termény adóra és igen természetes, hogy ennek következtében az i883dki campagneről az 1884. és 1885-iki eampagnera azon gyárak, melyeket ő nagygyáraknak nevez, 12-ről felszöktek 105-re; de ez nem abból származik, hogy azok a gyárak megszaporodtak, hiszen léteztek azok az előtt is, inig az átalányozási rendszer mellett maradhattak; miután a törvény az átalányozási rendszert megszorította, kötelesek voltak a terményadóra átmenni, a mennyiben a czefre űrmértéke meghaladta azon mértéket, a meddig az új törvény is megengedte az átalányozási rendszer fentartását. Valószínűleg ebből származott a képviselő ur tévedése, de különben is a nagygyárak ez évben csökkentek 105-ről 86-ra. A másik tévedése abban van, hogy ennek a két adótételnek természetét méltóztatik félreérteni, a mennyiben azt méltóztatik mondani, hogy miután fokozni akarja a mezőgazdasági gyáraknak előnyét a nagygyárakkal szemben, ebből a szempontból kivánja a 35—45 kr. helyett a 35—48 krajczárt tenni. Hát hiszen ez az adótétel a gyárak minőségével semmi összeköttetésben nincs, ez a 35 kr. alkalmaztatni fog mezőgazdasági és nagy gyárakra egyaránt, a mennyiben % contingentált mennyiségen maradnak és viszont a 45 krajczáros adótétel alkalmaztatík mezőgazdasági és nagy gyárakra egyaránt, a mennyiben a contingentált mennyiségen túltermelnek. Ha tehát az az intentiója a t. képviselő urnak, hogy a mezőgazdasági 26*
