Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-109
109. országos ülés jnnins 1-én, pénteken. 1888. 193 előíntézkedések megtétele nélkül nem fogunk valami nagyon sietni. Végül, t. ház, reflectálnom kell még — és ezzel zárom szavaimat (Halljuk ! Halljuk!) — gróf Apponyi t. képviselő ur azon állítására, melyet Horánszky t. képviselőtársam is megerősített, hogy luost tulajdonképen a szeszadóval Austriával szemben visszalépést teszünk és az elszámolásra nézve azon hátránynak teszszük ki magunkat, ott, hogy a hol a termelés szerinti elszámolás a a mi részünkre üt ki, tudniillik a szesznél, visszamentünk a fogyasztás szerinti elszámolásra. Bocsánatot kérek, nehogy tévesen idézzek, szó szerint fogom elmondani, a mit mondani méltóztatott. Szavai ezek: „Tehát annál a ezikknél, amelynél a temelés aránya szerinti jövedelemszedés legalább eddig Magyarországnak Austriával szemben kedvezményt nyújtott, átmentünk a fogyasztás szerinti arányra; annál a ezikknél pedig, a melynél a termelés szerinti arány Magyarországnak kárára volt, megmaradtunk a termelés szerinti aránynál," A t. ministerelnök ur már figyelmeztette e tekintetben a képviselő urat tévedésére s én csak egy kis magyarázattal tartozom. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam ugyanis két dolgot összetévesztett. Visszaemlékezett ugyanis a eontingentálásra — és ebben igaza van — és azt mondta: kontingentálunk a fogyasztás arányában, illetőleg iparkodtunk azt a beltermelési mennyiséget, melyet a kedvező adótétel szerint lehet előállítanunk, a fogyasztás mennyiségére alapítani; de ez, hogy ugy fejezzem ki magamat — miután a két fél közt létrejött principialis megállapodás alapján történő megosztás az illető országnak úgyszólván belkérdése, a monarchia két fele közötti elszámolással semmi összefüggésben sincs. Az elszámolás tehát tisztán a forgalom alapján történik, a kisebb adótétel mellett a kiviteli levonással, mint a czukoradónál s igy a viszony •e tekintetben semmi irányban sem fog változni. Ha é talán ezt a képviselő ur kedvezőnek vagy czélszerú'nek tartja, kérem tartsa is csak kedvezőnek. (Tetszés jobbfelöl.) Habár nem merem is tovább a t. házat untatni fejtegetéseimmel, (Halljuk ! Halljuk!) mégis kénytelen vagyok egy némi tekintetben lelkiismereti dolgot teljesíteni beszédem bezárásául. Iparkodtam az aggodalmakat önmagamban teremtve, tárgyilagosan előadni a t. háznak és azt hiszem, hogy ez kötelességem is volt egy ilyen radicalis és sok irányban új reformmal szemben; de nem szeretném, ha ebből talán valaki arra a következtetésre jutna, hogy én ezen reform szükségességéről és czélszerííségéről nem vagyok meggyőződve, mert ha ez igy volna, akkor ennek elfogadását nem javasolnám. És ha gr. Apponyi t. képviselő ur által felállított azon kényszer helyzetet tekinteten kivül hagynám is, melyről ő beszélt, hogy tudniillik, miután ez a vämszövetség következménye, előtte sem áll más választás, mint azt elfogadni, mert a meglevő jobb, noha a sötétben való tapogatózást hangsúlyozta és kiemelte, hogy ha el találjuk téveszteni ezt a dolgot, akkor alig lehet visszatérni, alig lehet azt jóvá tenni, mégis kénytelen vagyok megjegyezni neki erre azt, hogy a mit ő javasol, ez is csak ilyen intézkedés volna és ilyen viszonyok közt, midőn nemzetgazdasági tényezők felett egy monarchia két felének különböző érdekei szempontjából intézkedünk, minden intézkedés ilyen. Mert vegyük azt a, szélső esetet, hogy t. képviselőtársam fogyasztási adóvonala valósul, a mint gyakran történik hivatkozás és senki sem vonja kétségbe, hogy ennek jelentősége van. Hivatkoznak többnyire Németország tapasztalataira; látják a t. képviselő urak, minél többször hangsúlyozzák ezt, annál behatóbban kell foglalkozniuk e tekintetben Németország tapasztalataival. Mire lyukadtak ott a 4—5 különböző adóterülettel ? Arra, hogy az a nemzetgazdasági fejlődésnek még azon kérdésekben sem adta meg azt az önállást, a melyre ők hivatkoznak és melynek szempontjából azt akarták; hogy továbbá azon differentíákat sem enyésztette el a termelési viszonyokban, a melyeknek súlyát mindnyájan érezzük s jelentősége azon nagy közgazdasági és pénzügyi érdekek szempontjából, a melyeket a vámközösség képez, még ott is — de főleg nálunk — azt lehet mondani, egyáltalában igen kis mértékre szállott. Midőn tehát egyfelől ezt ajánlom t. képviselőtársaim figyelmébe, másfelől bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy e törvényjavaslattal eljutottunk odáig, hogy még sem forgatjuk fel teljesen a viszonyokat és ha egy adott helyzetnek következményeit lehető legjobban zsákmányoljuk ki: akkor csakugyan lelkiismeretünket meg kell e tekintetben nyugtatnunk, hogy vannak homályos pontok, a melyekkel egész positivitással nem számolhatunk, mert ily kérdésben ez mindig van és lesz ; és másfelől annyival is inkább kénytelen az ember — abban a helyzetben, melyben én vagyok — ez álláspontjához ragaszkodni, minél több bizonytalansággal és minél nagyobb mértékben visszavonhatlan és jóvátehetetlen következményekkel jár az a lépés, melyet ellenében javasolnak. Azt hiszem tehát, hogy ugy közgazdasági, mint pénzügyi tekintetben az adott helyzetből kiindulva e törvényhozási intézkedés olyan, amelyet az aggodalmak daczára, a melyek jogosultak és a követelések daczára, a melyek méltányosak, el kell fogadnom és igy a pénzügyi bizottság nevében van szerencsém azt elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jőbbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) A vita jelen stádiumában és azok után, a mik elmondattak, igazán csak
