Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-109

190 109. országos ülés június 1-én, pénteken. 1888. nemcsak vidékről-vidékre, de évről-évre is nagy mértékben változnak. Ez különösen áll a burgonyáról. És az, a mit én a vitában észrevettem, az, hogy az a valóban meglepő és roppant nagy hatás, mely az 1885/6-iki burgonya termés következtében a galicziai gyárak versenyképességét fokozta, uralkodott e vitán. És t. ház, jó, hogy ez uralkodott, mert ez óvatosságra int. Azonban én mégis bátor vagyok a t. házat arra figyelmeztetni, hogy 60 és 80 krajczáros és oly mértékben rothadt burgonya, a milyen akkor késztette a birtokosok többségét a minden áron való eladásra, illetőleg a szeszfőzésre, nem minden esztendőben van és hogy a helyzet lényegesen változik, ha a rendes viszonyokat veszszük kiindulási pontul. Az igaz, hogy ezen körülményeket számokban kifejezni én nem tudom; de a t. ház gazda tagjai és szakkörei bizonyára lesznek azon helyzetben, hogy ezen igénytelen figyelmeztetésemet méltassák. A másik körülmény, melyre szintén figyelni kell, az, hogy a különböző gyárak úgyszólván individuális termelőképességgel birnak még a mezőgazdasági gyárak közt is. Azon számadatok, melyek alapján sokan azt állítják, hogy a differentia csak a regieben Magyarország és G-aliczia közt 8 — 87^ forint, vagy hogy a nagy és kis ipar közt a különbség 10forint, min nyugszanak? Azon feltevésen, hogy az egyiknek rigie-je 4 forint 80 krajczár, a másiké 7 forint; hogy az egyik csak 29 litert, a másik pedig, mert burgonyából termel, 337", illetőleg 34 litert producál, holott tudjuk, hogy a termelési képesség e tekintetben szintén bir bizonyos expensivitással, ha nem olyan mértékben, mint például az átalányozási rendszernél, de az anyag minőségében, a regie-ben és a termény feldolgozásában. Én tehát azon meggyőződésben vagyok, hogy

7 itt is nemcsak olyan tényezők vannak, melyek a pessimismus eloszlatására alkalmasak, de tovább megyek és azt mondom, hogy a kényszer-helyzet és a kedvezőtlen viszonyok előállása esetén bizonyos ösztön, bizonyos kényszer van arra nézve, hogy a termelési képesség legalább azon határokon belül fokoztassék, melyeken belül e tényezők azt megengedik, amint hogy ez természetes is. De, t. ház, mit bizonyít a szeszipar fejlődése? Ha a külföldi verseny és az adó folytonos emelése nem kényszerítette volna a gyárakat termelésük folytonos tökéletesítésére és fokozására, vájjon előállott volna-e az a haladás ezen ipar terén, a melynek tanúi vágyjunk? E tekintetben is lényegesen változtak a viszonyok és nagy spatium a további fejlődésre, ami felfogásunk szerint már nincs; de hogy e tekintetben némi fejlődés mégis lehetséges, ez, azt hiszem, kétségtelen. Ezekben tehát én, t. ház, általában körvonaloztam azt, hogy miféle tekintetek alá esnek azon számítások, melyek a versenyképesség megítélésére felhozattak s igy még csak egy körülményre kell a t. ház figyelmét kikérnem. (Halljuk! Halljuk !) Hogy ezen törvényjavaslat folytán ezen viszonyok milyen alakulást vesznek, ma nem lehet megmondani és e tekintetben osztom azon nézetet, hogy bizonyos mértékben sötétben tapogatózunk, de a helyzet változásában mégis vannak oly positiv tényezők, amelyekre tekintettel kell lennünk. Nézzük csak, hogy azon gácsországi gyárak ésegyáltalában a burgonyafőző mezőgazdasági gyárak, milyen viszonyban voltak eddig a magyarországi és különösen a nagyipari gyárakkal szemben az adózás tekintetében és milyenben lesznek ezentúl ? Mert ha a termelési viszonyok általában nem változtak is, változtak az egyes tényezők. Ha pedig az egyes tényezők, tudniillik az adózási viszonyok lényegesen változtak, akkor a versenyzési viszonyok is bizonyos módosulás alá fognak esni, még pedig az egyenletesebb verseny szempontjából. A mai helyzet a következő. (Halljuk t Halljuk.') Az átalányozási adórendszer mellett a mezőgazdasági gyárak általában, de különösen a burgonyából főző gyárak adó tekintetében nem fizettek többet 4 frt 50 krnál. Ez a 11 frtos adótételnél annyi, mint 5 frt 50 kr. elengedése. Ali frtos adótételből most lesz 35 frtos és beszélünk arról, hogy el fogunk nekik engedni 1 — 2, illetőleg 2—3 és 4-—5 forintot. Azt hiszem tehát, hogy adózási szempontból ez lényeges változás s hogy ez a verseny szempontjából lényeges befolyást fog gyakorolni. Habár meg kell jegyeznem egyik t. képviselőtársam azon állítására, hogy mostan az adózás tekintetében a javadalmazás kisebb, igaz is, mégis bátor vagyok őt arra figyelmeztetni, hogyha magát az adótételt ugy veszszük, mintha az az előző időszakban is egészen viselendő lett volna, akkor az még mindig nem akkora és 10—20%-kal kevesebb, mint a mekkora javadalmazásban most részesül az. S még van egy, a mit azok, a kik — ámbár megengedem, hogy némi aggodalomnak van helye — túlzott aggodalmakat táplálnak a gácsországi verseny tekintetében, figyelmen kivül méltóztattak hagyni s ez magának a eontingentálásnak befolyása erre. Ez pedig lényeges. A termelés tekintetében, t. ház, most már sem az itteni, sem a gácsországi gyárak nem birnak olyan korlátlan térrel, mint eddig; mert a contingentálás, a mi a tényleges termelésnek bizonyos reductiójában áll,, mert ebben van lén}

7

ege, alkalmaztatni fog a gácsországi gyárakra is. Hogyha tehát a eontingentált mennyiség leszállittatott, ott is csak ez termelhető kedvezményes adótétel mellett, igen természetes, hogy annak versenyképessége is korlátoltatik. Ha pedig a versenyképesség korlátoltabb lesz, mint eddig volt, még pedig nemcsak az adókedvezmény-