Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-109

138 '°9- országos ülés JEBÍUS 1-én, pénteken. 1SS8. engedett volna pár évet átmeneti intézkedésekre. A másik pedig az, hogy a kis üstök termelését ugyancsak védelmezte. Ez a kettő pedig, azt hiszem, befolyását ezen törvény hátrányára okvetlenül érvényesítette volna. De a mi fő, a monarchia két fele közti verseny tekintetében egyáltalában nem nyilatkozott és én bevezető beszédemben ezen törvénynek hatásáról nem mondottam többet, mint hogy beszéltünk sok egyébről, hallottam sok aggodalmat minden irányban, de erre vonatkozólag akkor még sem a szakértők nem látták előre a fejleményt, sem t. képviselőtársam, ki azt mondta, hogy hiba a 75 átlag s Gaál Jenő képviselő ur maga 90 fok átlagot tartott volna szükségesnek s ugy tudom másfelől, hogy aggodalmát fejezte ki az óra alkalmazhatósága, megbízhatósága tekintetében, de a mi az események által meg van czáfolva, a mennyiben az e tekintetbeni aggodalmak jogosultaknak nem bizonyultak. De a mi fő, a mitől ő leginkább tartott, hogy tudniillik az ipari szeszgyárak ezen 75 fok átalány által tulajdonképen némileg az átalányrendszer javadalmában részesülvén, el fogják nyomni a mezőgazdasági gyárakat, az meg épen nem bizonyult valónak. Én tehát csak rectificálni és reducálni tartottam szükségesnek az ő állítását a maga jogos és igazságos alapjára. Más tekintetben, azt hiszem, hogy az előzményekkel nem kell többé foglalkoznom és áttérhetek a törvényjavaslatra vonatkozó észrevételekre. (Halljuk ! Bálijuk!) Ezt megelőzőleg azonban kénytelen vagyok egy képviselőtársamnak válaszolni; ha jól emlékszem, Kossá Dezső képviselő ur hosszabban fejtegette a kérdést, azon szemrehányást téve a kormánynak,hogy e törvényjavaslat által a regale-jövédelmét tönkreteszi,miért nem eszközli annak a megváltását? Ezen vádja tökéletesen alaptalan volt azon nyilatkozat után, melyet a ministerelnök ur tett, hogy tudniillik nem az ezután keletkező jövedelmek fogják a regale-megváltás alapját képezni, hanem a régebbi, tehát e törvény hatása nélkül létező jövedelmi átlag; ezen törvényjavaslatban foglalt intézkedéseknek tehát erre semmi hatásuk sem lesz. Constatálom, t. ház, hogy maga ellen a rendszer ellen, melyen a törvényjavaslat nyugszik, érdemileg kifogás nem tétetett. Aggodalmak hozattak fel több oldalról. Egyik igénytelen kifejezésemet, a „sötétben tapogatózás"-!;, mit én annak egyik pontjára alkalmaztam, általánosították és az ellenzék soraiból gróf Dessewffy Aurél képviselő ur azon következtetésre jutott, hogy tulajdon képen talán jobb lett volna a szeszmonopoliumot, például Alglave franczia tudós javaslata alapján behozni, mert az is „sötétben tapogatózás". Ámde e tekintetben óriási a különbség, mert ha ezen törvényjavaslatnak vannak olyan mozzanatai, melyeknek hatását pontosan kiszámítani nem lehet és ez irányban nevezhető „sötétben tapogatózásának, viszont azon nemzetgazdasági tényezők, a melyeken a javaslat nyugszik, igenis ismertek ; mert ugy a gyártás szabadsága, mint a különböző gyáraknak minősége, termelési képessége, valamint az állam jövedelmének ezekkel szemben való független állása, azok szabadsága és továbbá a pénzügyi ellenőrzés összes modalitásai és szervezete változatlan maradnak; ennek következtében tehát a törvényjavaslat e tekintetben positiv alapokon nyugszik. De ha a szeszmonopoliumot bármely formában behoznók, akár abban a törékeny butellia formában, melyet Alglave alkalmaz, akár pedig más formában, ez már igazán nemcsak tapogatózás, de valóságos ugrás lenne egy mélységes sötétbe, melynek egyáltalában még csak kezdetével sem vagyunk tisztában, annál kevésbé annak végével. A sorrend tekintetében azt mondta Gaál képviselő ur, hogy tulajdonképen jobb lett volna a szeszkimérési adót behozni és az eszme, a mely monopólium.formájában Alglave terveiben benne van, tulajdonképen ez, kihegyezve, csökönyösítve, megmeredve és épen ebben rejlik mindenkinek tévedése, ki a szesz-kimérési adóra nagy súlyt fektet pénzügyi tekintetben, mert itten csak arról lehet szó, hogy ezt az alapot nem méltányolják kellően s azt hiszik, hogy általában a szesz-kimérési adó és a franczia tudós monopóliumának megteremtése által óriási jövedelmet lehet teremteni, pedig egy igen alapos bírálója, Hartmann, bebizonyította franczia példákból, számadatokkal, hogy egy harmadát képezi az illető korcsmárosok összes szeszkimérési jövedelme azon adójövedelemnek, melyet azon franczia tudós ebből behozni akar. És ez természetes. Méltóztassanak megnézni más országokat is, Oroszországot, Angliát, Francziaországot, hol mindenütt licence, patent, vagy más formában van a szesz-kimérési adó, mely a szeszből befolyó államjövedelemnek alig képezi 5—10%-át. 280 millió például a bevétel Angliában és 15 millió az, ami bejön magából a licencebői; 200 millió rubelt meghalad például Oroszországban a szeszből befolyó jövedelem és alig emelkedik 20 millióra magából a kimérésből. De akárhol veszszük ezt, e tekintetben kénytelen vagyok ismét egy illussióra figyelmeztetni a t. házat. Hogy általában magának a szesznek jövedelmezősége állampénzügyi tekintetben első sorban és főleg kimérési adóra nem fektethető, az nekem tapasztalásból és külföldi országok adataiból levont meggyőződésem. Használható akár községi adó formában, akár mellékadó formában; mellékadó formájában méltányosan és jogosan használható a regale-megvál-