Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-108

154 I0S- országos ülés május 30-&n, szerdán. 1888. A lefolyt vita, t. ház, épen arról győzött meg engem, hogy midőn ezen törvényjavaslatnak ellenzői, illetőleg — bocsánatot kérek, mert nem mindannyian ellenzik, hanem — feltételes és feltétlen ellenzői a eontingentálási törvény előterjesztését követelik: ugyanakkor feledik azt, hogy önmaguk között is a legkülönbözőbb nézetek által vezéreltetnek. Gróf Dessewfí'y Aurél t. képviselő ur a monopóliumnak ad előnyt, Gaál Jenő t. képviselő ur az italmérési adó mellett emel szót, Szentkirályi Albert t. képviselő ur minden ipari gyárt meg akarna szüntetni és azokat rögtön mezőgazdasági gyárakkal pótolni, Helfy Ignácz képviselő ur pedig a szabadság követelményeit akarja a közgazdasági téren is a végletekig megóvni. Én azt hiszem, hogy midőn egy javaslat ellenzői annak megítélésénél ennyire különböző, egymással homlokegyenest ellenkező nézetek által vezéreltetnek: akkor a kérdés helyes megbirálásának csakis előnyére lehet az, ha ezen önök által különben is annyira complicáltnak jelzett kérdés még a eontingentálási törvényjavaslattal is nem eomplioáltatik ; (Helyeslés a jobboldalon) hanem az a kérdés tétetik fel, vájjon ezen elvi alapon méltóztatnak-e a szeszadó szabályozásának kérdését elfogadni, vagy nem ? Én azt hiszem, hogy ezt az álláspontot helyeselni kell mindazoknak, kik az elvek harczát nem az érdekek harczával akarják felcserélni. (Helyeslés a jobboldalon.) A mezőgazdasági szeszgyárak kérdésében nem hagyhatom megjegyzés nélkül Neumann Ármin képviselő urnak egy állítását. 0 ugyanis azt vitatta, hogy a gazdasági szeszgyárak drágábban termelnek, több embert foglalkoztatnak s azokat jobban fizetik, ennélfogva igen sok foglallalkozás nélküli embernek keresetet nyújtanak s ez adja meg nekik már magában véve azt a jogosultságot, hogy az ipari gyárak felett a gazdasági szeszgyáraknak adjunk előnyt. Bocsánatot kérek, de én e jelenségeket nem örvendeteseknek, hanem ellenkezőleg, elszomorítóknak tartom. Mert épen ez a tény bizonyítja azt, hogy a gazdasági gyárak ma merőben képtelenek lennének az ipari szeszgyárak helyét pótolni. Azt a közgazdasági elvet, hogy az olcsó productiónak minden körülmény közt előnye van, megtagadni sehogy sem tudom. Megengedem, hogy habár bizonyos mérvben drágábban producálnak, előny adandó a gazdasági szeszgyáraknak, de ezt általában, mint közgazdasági előnyt, jogosultságot felállítani nem lehet, A gazdasági szeszgyáraknak megadja a jogosultságot az a közvetlen összeköttetés, melylyel a földbirtokkal állanak és azt hiszem, hogy a ki nálunk súlyt fektet a mezőgazdasági válság enyhítésére, intensivebb mezőgazdaság meghonosítására, annak a mezőgazdasági gyárak elsőbbségét is el kell ismernie; de ezen előnyök elismerésében nem lépheti át azt a határt, melynek végpontjáig a kormány már elment előterjesztésében és nyilatkozataiban. Mert viszonyaink közt a nagy ipari gyáraknak is olyan mezőgazdasági jelentőségök van, mint a tulajdonképeni mezőgazdasági gyáraknak; mert ha szabad e kifejezéssel élnem, amazok a nagyobb birtokosságnak, emezek pedig a kisebb birtoknak képezik gazdasági gyárait, nem a termények feldolgozása s nem is a trágya értékesítése tekintetében, mert igaz, ezen előnyük is, habár kisebb mérvben, az ipari gyáraknak is megvannak, hanem van az ipari gyáraknak manapság egy pótolhatatlan szerepök, a melyet a gazdasági gyárak képtelenek lennének rohamosan pótolni s ez az, a mit Gaál Jenő képviselő ur is felhozott, csakhogy ellenkező érveléssel, tudniillik a marhahizlalás szempontja. Tudjuk, hogy a marhakivitel mennyire nehezítve van; tudjuk, hogy milyen versenyt keli kiállanuuk Galicziával szemben; tudjuk, hogy csak első rendű marhával vagyunk képesek a külpiaezokon concurrálni. Most ezen elsőrendű marha kizárólag csak a nagy ipari gyárakban producáltatik és ezek által szállíttatik piaezra, ugy, hogy ha e gyárakat megszüntetjük, vájjon csak a nagyipari gyárak és nem egyszersmind a mezőgazdaság általános érdekeire nézve teremtenénk-e viszszás állapotot ? (Ugy van! jobbfelöl.) Kétségkívül nagy befolyással lenne ez a különben is olcsó marhaárak óriási hanyatlására? (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Csak azért említettem fel ezeket, mert hiszen a nézetek e tekintetben annyira eltérők, hogy Szentkirályi Albert képviselő ur szerint péld-iul a nagyipari szeszgyárakat egyszeriben, minden kárpótlás nélkül megszüntethetőnek nyilvánította, azt mondván, hogy az a nagy tőke, mely különben is nagy városok közelében van, más utón is könnyen elhelyezhető. Hát, t. képviselő ur, nem akarok tanácsolni, mert rossz tanácsokat senkinek sem szoktam adni, de csak supponálni akarom, hogy próbálja meg egyszer, hogy egy szeszfőzdének drága kazánját olcsó vas helyett adja el, vagy egy kazán nélkül tátongó nagy épületnek tégláját adja el, majd meglátja, hogy milyen lucrativ üzlet lesz az és akkor beigazolva látandja azon állítását, hogy ez a nagy tőke könnyen másképen is elhelyezhető-e ? (Tetszés jobbfelöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak fokozatos fejlődésének biztosítása mellett a nagyipari szeszgyárak megvédése is a mai keretben egyelőre s még hosszú időre feladatunkat képezi. Feladatunkat kell, hogy képezze először, mert legnagyobb iparágaink egyikét képviseli és lehetetlen lenne általános közgazdasági szempontokból megengedni, hogy milliókra menő beruházások semmisüljenek meg, vagy értékükben alászálljanak, de másodszor meg kell ezeket óvni mindaddig, míg a mezőgazdasági gyárak nem