Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-108
jjg-g 108. országos ülés májas 30-án, szerdán 1888, emelkedése mellett, mi, azt hiszem, hogy a fogyasztásra sokkal kevesebb visszahatással lesz, mint az lenne, ha a szeszárak az adótétellel egyszerre rohamosan emelkednének. (Helyeslés jobbfelől.) Midőn a contingens helyessége mellett emelek szót, Gaál Jenő t. képviselőtársamnak tartozom egy rövid megjegyzéssel; ő ugyanis a contingenst és az egész adójavaslatot azért is kifogásolta, mert ez a szesztermelésnek egy igen nagy körét, az Ustfőzdéket érintetlenül hagyja. Én, mint ez a javaslat ma fekszik előttünk, ezen állítást kétségbe bátorkodom vonni és pedig azért, mert igenis érintetlenül hagyja a javaslat az átalányozási mérveket a gyümölcsfőzdékre nézve — s azt hiszem, ezt a t. képviselő ur is kívánja, e tekintetben nincs közöttünk differentia — érintetlenül hagyja a lisztes anyagokat feldolgozó kisebb gyárakra nézve az esetben, ha üstjöknek űrtartalma 60 litert nem halad meg: de igenis felemelte az átalányozási árakat és pedig majdnem 100%-kal azon üstökre nézve, melyek lisztes anyagokat dolgoznak fel. Ez azt teszi, hogy ez által korlátoltatni fog az a mennyiség, a melyet az üstfőzdék állítanak elő és pedig azért, mert nemcsak az általányozás mérvében, hanem az ellenőrzés szigorításában, a hosszabb időre terjedő főzés bejelentésének kényszerűségében is korlátozás rejlik. De korlátozás rejlik abban is, hogy a lisztes anyagot feldolgozó gyáraknál az általány mérve emelkedik, mig az esetben, ha ily gyárak kivinnék a szeszt, az adórestitutio meghagyatott korábbi mérvében. Azt hiszem, hogy ezek mind oly körülmények, melyek lényegesen befolyásolják a contingentált összeg helyességét. (Ugy van!) A másik és főkerdés az adótétel nagysága, vagyis helyesen van-e megválasztva és nem-e túlságos és rohamos emelést képvisel, a mely a fogyasztás lényeges korlátozására és ez által ezen adó jövedelmi eredményének veszélyeztetésére leend befolyással. Meggyőződésem, t. képviselőház, hogy ez az adóemelés valami oly nagyon túlzottnak nem mondható. Szentkirályi Albert képviselőtársam tegnap hozott ugyan fel példákat régebbi időkből Franczíaországból és Amerikából, hogy a szeszárak egyedül ott emeltettek oly rohamosan s ez az emelkedés ott is visszásságokat idézett elő. Sajnálom, hogy a t. képviselő ur oly messze földre és oly régi időre tévedett el, mert hisz a közvetlen közelségben levő szomszédos német birodalomból meríthetett volna példát a legközelebb múlt időből, egy oly államból, a melynek viszonyai — akármit mondjunk — de ugy gazdasági, mint társadalmi tekintetben talán az összes európai államok közt a mieinkhez leginkább hasonlók ; egy oly állam viszonyaiból meríthetett volna példát, a melylyel mi valamennyi európai állam között a legszorosabb gazdasági összeköttetésben vagyunk és a példa mit mutatott volna? Azt mutatta volna, hogy Németországban szakított akkora hányaddal emelték az adó nagyságát, mint a milyennel emeljük mi ezen javaslatban. Mig azelőtt átlag 13 márka, vagyis kerek 6 frt 50 kr. volt az adó, most 50 márka, de a pótlékkal együtt 70 márkára emeltetett a kisebb adótétel, vagyis 35 aranyforintra. És mégis mire vezetett ez? Arra vezetett, hogy az adónak ily nagymérvű emelése sem volt a fogyasztásra bénító visszahatással, mert ha ily visszahatással lett volna, akkor a contingentált mennyiség nem bizonyult volna már is elégtelennek. De egy más szempontból kívánom én azt megvilágítani a t. ház előtt, hogy ez adótétel nem oly túlságos nagy, hogy elviselhetlen volna. Megengedem, elmentünk azon végső határig, a meddig egy adótétel emelésével ily viszonyok között, mint a milyenben vagyunk, elmennünk lehet, de az emelés nem oly túlságos, hogy az a fogyasztásra bénító visszahatással is lenne, hoffv minden valószínűség szerint azon mértéken túl is korlátozná a fogyasztást, mint a mely mérték a számításoknál már is alapul vétetett. Az adótétel nálunk átlagban 27—28 írttal emelkedik; ha ezt a 27—28 frtot, a mely egy hectoliter absolut szeszre esik, méltóztatnak a forgalomba lévő pálinkára felosztani: ugy tekintettel arra, hogy oly vidékeken, hol románok laknak, 13 —15 fokú pálinka, szerb és tót vidékeken 18—20 fokú pálinka és a magyar vidéken 24—25 fokú pálinka van forgalomban, azon eredményre fogunk jutni, hogy ezt felosztva a detailforgalomra, egy liter fogyasztásba kerülő pálinka ára 5 — 7 krral emelkedik. S én ezt az 5—7 krnyi emelést, a mely messze mögötte marad annak az eredménynek, melyet Szentkirályi Albert képviselőtársam felhozott, — ugy tudom, hogy a pálinka ára 60 kr. lesz — nem tarthatom oly túlságosnak, hogy ez :i fogyasztást mértéken túl korlátolná, vagy csak a mindennapi fogyasztásra szükséges szeszt elviselhetlenül meg is drágítaná. Nem tarthatom oly emelésnek, mert hisz Helfy t. képviselő ur tegnapelőtti beszédében igen helyesen kifejtette, hogy ez az adóteher hogyan oszlik meg a napszámos és a munkaadó, sőt tovább megyek, a közvetett munkaadó között is, hogy az nem kizárólag a szegényebb napszámosnak, hanem munkaadójának és több társadalmi osztálynak terhét fogja képviselni. Ily körülmények közt én azon meggyőződésre jutok épen a t. képviselő ur saját szavaiból, melyeknek valóságát elismerem, hogy ezen adótétel, miután több társadalmi osztály közt oszlik meg, nem oly magas, hogy válságos visszahatása lenne a fogyasztásra
