Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-108
-j (;0 108. országos ülés május 30-án, szerdán. 1888. mértékben, mint az a mai viszonyaink között csak lehetséges, az állami szükségletek fedezésére is hasznosítani kívánja. Azelőtt, mielőtt a kormány ezen, nézetem szerint, természetszerű és egyedül helyes mederbe terelte a kívánalmakat, az akkor még tisztázatlan eszmék tömkelegében sok oly nézet került napfényre, mely nézetek magukban véve jók lehetnek, más viszonyok között vagy legalább más előzmények után bírhatnak is jogosultaággal, de a mi mai viszonyaink között ezen javaslattal szemben jogosultsággal nem birnak. Ezen felmerült nézetek közül csak kettőt vagyok bátor felemlíteni; ezeket is csak azért, mert itt felhozattak s vitára szolgáltattak alkalmat. Az egyik a Gaál Jenő t. képviselő ur által felhozott italmérési adónak, a másik a gróf Dessewffy Aurél képviselő ur által hangoztatott monopóliumnak eszméje. Az italmérési adóra nézve én csak egyet vagyok bátor megjegyezni és ez a következő: megengedem, hogy ezen az utón is lehetett volna az állami financiáknak j'elentékeny jövedelmi többletet biztosítani, de a közgazdasági érdekek megóvására, merem mondani, ezen javaslat merőben alkalmatlan lett volna. És a t. képviselő ur nem is ezen szempontból — mert negatiójából azt veszem ki — hanem egy más szempontból hozta fel azt, tudniillik, hogy annak a barátjának, a ki szeszadó fejében 33%-ot fog fizetni földadójához, mert jórészt szeszben fizeti a munkásait, módot j nyújtson arra, hogy ez a hátrány, ez a túlságos megterheltetés őt ne érje. Hát erre nézve azt bátorkodom megjegyezni, hogy ez a könnyebbség a jelen törvényjavaslat keretében is megadható, hiszen evvel a törvényjavaslat elvi dispositioi nem fognak alteráltatni. Én részemről a leghatározattabban ellene volnék ugyan, de egy ilyen könynyebbséget kizárólag az italmérési adónak reserválni akarni, ezt nem hagyhatom megjegyzés nélkül. A másik a monopólium eszméje, melylyel gróf Dessewffy Aurél foglalkozott nagy előszeretettel. Ez, t. ház, jogosultsággal birhat ott, a hol a szeszipar alárendelt jelentőségű; teszem azt Svájczban, a hol egy év óta már sikerrel alkalmaztatik is; jogosultsággal birhat ott is, a hol a szesznek előállítása kevés főzde, kevés gyár közt oszlik meg, mint teszem azt Olaszországban, Angliában vagy még Franeziaországban is: de a mi viszonyaink közt, a hol közel hatszáz szeszfőzdével és százezret meghaladó üstfőzdével állunk szemben, a hol e sok főzdének mindegyike mindmegannyi figyelmen kivül nem hagyható mezőgazdasági vagy egyéb érdeket képvisel; a hol általában nincs határozott, tiszta fogalmunk a termelés mennyiségéről, még kevésbé a forgalomnak irányáról, a fogyasztás mennyiségéről és részletes szükségleteiről: ott és ilyen viszonyok között szerintem az, a ki minden átalakulás, a viszonyok előkészítése nélkül egy merész lépéssel közelednék a monopólium eszméjének megvalósításához, egy igen elhibázott lépést tenne, oly lépést, a mely következményeiben utóbb alig lenne már reparálható. (Helyeslés.) Ki merne arra vállalkozni, t. ház, hogy a monopólium érdekeit össze tudja egyeztetni ennyi szeszfőzde érdekével ? Ki merne vállalkozni arra, hogy a fogyasztáshoz mért szükségletet felosztja ennyi szeszfőzde között s a mellett még az ipar szabad fejlődésének is bármi szellentyűt, bármely hivatást engedélyezni tudjon ? És ki vállal garantiát abban a tekintetben, hogy azután az a monopólium általában végrehajtható, ellenőrizhető is lesz és hogy a várt jövedelmi gazdagodás helyett nem egy nagy illusióval, nem egy szép reménynyel leszünk-e pótolhatatlanul szegényebbek? (Helyeslés és tetszés jóbbfélől.) De, t. ház, nem azért bátorkodom én mindezeket felhozni, hogy gróf Dessewffy Aurél t. képviselő úrhoz azt a kérdést intézzem, vájjon miként tudná ő mindezeket az érdekeket összeegyeztetni, megvalósítani; nem is azért hozom fel ezt a kérdést, mintha azon előttem meg nem fogható eszmével akarnék foglalkozni, hogy ő, ki a mai helyzetet oly bizonytalannak, oly sötétnek látja e törvényjavaslattal szemben, hogy tudott mégis ebben a bizonytalan, kétes homályban, ebben a sötétségben néhány lépéssel tovább eljutni egészen a monopólium eszméjéig. (Tetszés jobbfelől.) Hanem felhozom, t. ház, mindezeket azért, hogy azokat a t. képviselőtársainkat, a kik ezt a törvényjavaslatot nem fogadják el vagy csak feltételesen fogadják el, arra kérjem : tartsák természetesnek a saját álláspontjukból is azt, hogyha a kormány — mely akkor is, a mikor bizonytalan tényezőkkel áll szemben, nem érheti be a hamleti kétkedésekkel, hanem a positiv alkotás, a cselekvés terére kénytelen lépni (Igaz/ ügy van! jobbfelöl) — a kérdés megoldásának ezt a módozatát választotta: e módozat, mely, megengedem, egyes dispositióiban hagyhat kívánni valókat hátra, más intézkedéseiben pedig, megengedem, idő multával talán módosítást, javítást fog igényelni, de irányában és alapeszméiben a felállított keretben kétségkívül állandóbb alkotást, jelentékeny előhaladást, gyökeres reformot és újítást képvisel. (Igaz! Ugy van! jdbbfelől.)A t. ház engedelmével bátor leszek nemcsak általánosságban felszólalni a javaslat mellett, hanem egyes olyan részletekre is kiterjeszkedni, a melyek ennek a törvényjavaslatnak sarkalatos dispositióit képezik. (Halljuk/ Halljuk!) Ismétlések kikerülése végett tartózkodni fogok attól is, hogy a kérdéseket egészökhen világítsam meg, csak egyes olyan oldalait fogom érinteni, melyek talán a t. házban a t. képviselő urak által érintve még nem voltak.
