Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-99

•" Sí. orszftgos Ülés májas 8-áa, kedden. 1SS8. lön megvizsgálás! és megfontolási joga van, de kötelessége is. Egyébiránt, t. ház, ha láttuk is ezen tételt a költségvetésben, a t. minister ur ép ugy tudja mint én, vagy talán jobban, hogy az 1876: XI. t.-cz. értelmében nemcsak az ott felsorolt összegek adattak a garantíalis vasutaknak, hanem fenmaradt akkor még egy összeg, melyre nézve kimondatott, hegy ez képezi azon alapot, melynek erejéig ezentúl is lehet a vasutaknak ily beruházásokra előleget adni, tehát senki sem képzelhette, hogy a kerek összegben és minden felvilágosítás nélkül felvett összegek nem erre vonatkoznak. Hogy e tekintetben felvilágosításoknak mily hiányával vagyunk, t. ház, arra nézve felemlítem még a függő kölcsönök természetét. Hol van ezen költségvetésben, vagy annak indokolásában megmondva, hogy például 1887-ben ezen két vasút részére adott 6%-os állami előleg alatt, mely 380,000 frtot tesz ki, oly függő kölcsönök is rejlenek, melyeknek tőke-összegei igen nagyok 1 Hiszen ha csak ezen 380,000 frt volna az állam terhe, arra ugyan csekély garantiát kellene megszavazni ; de hát ime ez alatt az lappang, hogy az illető vasutak üzletszámláiba tőkeadósság is jelentkezik, azaz: kamat alakjában a függő kölcsönök után az üzletszámla tisztán az évi kamatot és törlesztést veszi fel. Ez természetesen kisebb összeg és ez képviseli a tőkének nagyobb összegét. Baross Gábor, közmunka- ós közlekedésügyi minister: Mely tőkésittetik aztán! Horánszky Nándor: Kérem, ha valaki egy pénzintézettől például egy millió frtot felvesz tiz évi törlesztésre, 50—60 ezer frt képezi a kamatkiadást, 5—6% a tőketörlesztést, a mi körülbelül 100 —110 ezer frtra megy, tehát csak ez jut kifejezésre az évi költségvetésben, holott pedig itt még sem erről van szó, hanem a függő adósság tőkeösszegéről. De még tovább megyek. Hogy a felvilágosításoknak mily hiányával vagyunk s hogy e tekintetben mennyire nem képes senki sem tisztán látni, arra nézve legyen szabad az első magyargácsországi vasútra hivatkoznom. (Halljuk!) Ezen vasúttársaságok részére az Í887 : XXXIII, torvényczikkel megszavaztatott 2.200,000 frt névleges és mintegy 1.800,000 frtot tevő, legalább az indokolás szerint ennyire terjedő valóságos összeg. A törvényjavaslathoz csatolt indokolásnak második czikke tételenkint felsorolja azon tételeket, melyeknek fedezetére ezen összeg a törvényhozástól kívántatik. Ennek 6., 7. és 8. pontjai a következőket tartalmazzák (olvassa): „Az 1887. évben, illetve a következő 10 év leforgása alatt teljesítendő építkezésekre és egyéb beruházásokra, ideértve a hadászati tekintetből szükséges építkezeseket is, 564,000 frt; a következő tétel alatt az anyagfedezet kiegészítésére 80,000 frt és végül KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. V. KÖTET. a 8. tétel alatt az előre nem látott kiadások fedezésére szükséges tartalékalap kiegészítésére 305,000 frt, összesen tehát körülbelül mintegy 900,000 frt." Mindenki azt hitte akkor és hiszi ma, hogy ezen vasútnál készen vagyunk ugy a múltra, mint a jövő 10 évre is, ugy a hadászati, mint az egyéb beruházási szükségletek tekintetében. Most mit látunk ? Azt, hogy e vasút részére 3.500,000 frt kívántatik, melyből a második vágány lefektetésére mintegy 2.680,000 frt fog fordíttatni, legalább a minister ur nyilatkozata szerint. Tehát most mire szükséges, t. minister ur, a még felmaradó 812,000 forint, ha a múlt évben 10 évre előre megadta a törvényhozás ugy a beruházási, mint az egyéb czélokra szolgáló szükségest. Megengedem, hogy ennek is helye van. Megengedem azt is, hogy a t. minister ur tárczájában egy indok erre is rejlik, a mit ha be fog mutatni, talán sikerül minket meg is győzni arról, hogy ez is szükséges: de ha ezt a minister ur nem teszi, nem fog eligazodhatni senki, mikor látja a két törvényjavaslatot, melyeknek egyike 10 évre mindent kielégítettnek mond, másika pedig ismét 812,000 forintot kíván. Ez tehát ismét azt mutatja, hogy mi itt teljesen felvilágosítások hiányában vagyunk (Ugy van! balfelől.) és vagy az indokolás merő zűrzavar, vagy az előterjesztés nem őszinte. Nem a minister szavában kételkedünk mi, a mikor indokolást kérünk, hanem teljesítjük a kötelességet az ellenőrzés szempontjából, melyet semmikor senki hazafisága kedveért — melyre a minister ur hivatkozott — elejteni nem fogunk. (Zajos helyeslés balfelél.) T. ház! Határozati javaslatomban azt is mondom, hogy épen a felvilágosítások indokolás hiányában nem tudjuk megítélni azt sem, hogy vájjon az illető vasutak részére évenként ily természetíí beruházásokra engedélyezett összegek törvényesen engedélyeztettek-e vagy sem? Az 1875 : XL1. t.-cz. 3 ik és az ennek kapcsán keletkezett 1876 : XI. t.-cz. 2-ik szakasza világosan megszabja azon határt, meddig a t. kormány ezen vasutak számára ily természetű kiadásokat engedélyezhet. Az egyikben 700,000 arany forint garantíalis összeg, a másikban 682,000 frt garantíalis összeg erejéig beszerzendő tőkék határáig "hatalmazta fel a törvénv hozás a kormányt az ily természetű kiadások engedélyezésére. Mily újabbi törvényben méltóztatik tehát a t. minister ur a kormány eljárásának azon törvényszerű jogosultságát feltalálni, melynek folytán az illető vasút részére ily összegeket engedélyezett? Hiszen illusoriussá válik minden törvény és minden ellenőrzési jog a világon, ha a kormány csak utólagosan évek hosszú sora után jő a törvényhozás elé, hogy attól ily összegek megszavazását kérje. Hiszen az a törvény, mely 1876-ban hozatott vagy azért hozatott, hogy határt szabjon a t. kormány e s