Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-107

107. országos ülés májas 28-án, hétfőn. 1888. 145 értéséből származhatott és * ha ő akkor értesült volna a zászló levételéről, a miről nem volt értesülve, mert a magyar zászló olyan helyre volt kitűzve, a hol ő többé meg nem fordult, ő azonnal rendelkezett volna, mert ő maga is elkerülendőnek tart a jó ügy érdekében minden ilynemű félreértést, a minőre a rögtöni levétel az illető végrehajtó félreértéséből alkalmul szolgált. Engem a hadtestparancsnok ezen egészen spontán jött nyilatkozata annál inkább megnyugtatott és megerősített azon előzőleg is táplált hitemben, hogy a hadsereg egy magas állású tisztjétől a nemzeti zászló megsértését várni nem is lehet; mert tudom, vannak azon hadtestparancsnoknak is, mint mindenkinek a világon, jó barátai és vannak, a kik kevésbé azok; de mindazok, a kik ismerik, igazat fognak nekem abban adni, hogyha ő akart vagy megtett volna valamit, azt sem spontán, sem megkérdeztetés folytán meg nem tagadta volna. (Helyeslés.) E nyilatkozat igazolja tehát, hogy ő azon sértést határozottan nem akarta és nem követte el. így állván a dolog, már eleve is azon nézetben voltam és már ezen alapon is azt volt szándékom nyilvánítani, hogy e tekintetben tehát bővebb vizsgálatnak helyét nem látom ; de egyúttal nyilvánítani a t. ház előtt azt, hogy legyenek meggyőződve ugy az interpelláló urak, mint mindenki, hogyha bárhol és bármikor és bárki által a nemzeti zászlónak megsértése követtetnék el, a kormány tudni fogja jövőben ugy, mint tudta eddig mindig (Helyeslés jobbfelöl) azon első sorban őt illető kötelességét, hogy ezen sérelemért, ha kell, elégtételt vegyen, jövőben való elkövetését pedig megakadályozza. (Élénk helyeslés.) De mind a mellett, hogy ezen nyilatkozatot szándékoztam már akkor is tenni, mégis nem tagadhatom meg, mert talán még nagyobb megnyugvásul fog szolgálni, hogy ne közöljem a t. házzal azon, ezelőtt 10 perczczel a trencséni főispántól vett táviratot, a melyben azt mondja: „Bővebben vizsgálván a zászlólevétel esetét, meggyőződtem, hogy Catty táborszernagy nem rendelte el a levételt, csak kijelentette, hogy a laktanya feldíszítése megjelenésekor őt meg nem illeti, mire azok, kik a nemzeti zászlót is kitűzték tiszteletére, ezt később levették, a nemzeti zászló ellen tehát nem történt tiszteletlenség és az ezred most is őrzi a laktanyában, kitűzi minden ünnepély alkalmával, a vizsgálatkor is ott leng, midőn kitűzése az illetőt megilleti." Azt gondolom, hogy ezen tényállás mellett az interpelláló urak és a t. ház válaszomat tudomásul fogják venni. (Élénk helyeslés.) Visi Imre: A t. ministereinök ur válaszából meggyőződvén arról, hogy szándékolt sértése a magyar nemzeti zászlónak nem forgott fenn, sőt hogy tisztán szolgálati szempontból járt el ugy a táborszernagy, a hogy eljárt és megnyugtatva KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. V KÖTET lévén azon felül a t. ministerelnök ur nyilatkozatával az iránt is, hogy jövőre minden tekintetben meg vannak a garantiák, hogy a nemzeti zászlónak teljes tisztelet szereztessék, a választ tudomásul veszem. (Elénk helyeslés.) Madarász József: T. képviselőház! A t. ministerelnök urnak válaszát azon feltétel és azon világos kijelentés mellett, miként remélem is, hogy a nyert felvilágosítások csakis a teljes valóságot (Derültség) és nem annak bármily indokból, akarva, nem akarva — mert nem akarva is történhetik vagy bármi mellékes tekintetből történt elsimítása, (Derültség balfelől) természetesen kötelességem tudomásul venni. Mert mi őszintén valljuk és hirdetjük, hogy Magyarországon e sajnos események, ha évtizedeken keresztül is ismétlődni fognak, mertime 1880-ban ott volt a megsértett egri zászló, ime ismétlődik akarva, nem akarva újból. A ki tehát azt akarja, hogy ily esetek évtizedeken át, véletlenül vagy nem akarva, bár ügyetlenségből is, a helyzet fel nem ismeréséből ne történhessenek: annak előbb-utóbb be kell látni azt, hogy csakis az önálló magyar hadsereg felállítása lesz azon eszköz, a mely által az ily súrlódások, nem a nemzet és a haderő közt, mert a haderőnek a nemzet irányában nem szabad semminemű ellenkezésben lenni, a nemzet irányában a haderő csak engedelmességgel tartozik, megszüntettessenek és a polgárok és a hadsereg tagjai közötti jó egyetértés fentartassék. Interpellatiómat indokolni nem kívántam, most azonban kötelességemnek tartom azt. (Bálijuk! Halljuk!) S az nagy önmegtagadásomba került, mert először is szabad legyen az előttem kérdést intézett t. képviselőtársamnak azon kijelentésére, hogy a felvilágosítást akarja, megjegyeznem, hogy én is akarom. De a képviselő ur azt mondta: már sajnos jelenségek is merültek fel, a mint a lapokból tudjuk. Bocsánat! Én eddigelé sajnos eseményt nem, hanem csakis örvendetesét állapíthatok meg, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert ha mi, ha a nemzet minden tagja, ha a törvényhozás és a kormány is kötelességévé teszik a nemzeti zászló becsületét fentartani: meg kell engedni a polgároknak, hogy míg fel nem világosittattak, a kellő rendben történt azon nyilatkozat, hogy ők a hazájuk nemzeti lobogóján ejtett sérelmet orvosoltatni kívánják, hogy a nemzeti zászló iránti ragaszkodásukat a legszebb rendben ki is akarják fejezni. Ez tehát csak örvendetes és nem sajnos jelenség. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Meg kell továbbá jegyeznem azt, hogy én is meg vagyok győződve, hogy a t. kormány okulva a multak példáján, mert — sajnos — azt nem mondhatjuk, hogy a nemzeti zászló iránti ily tiszteletlenség nem történt volna, iparkodik még a fennálló törvények értelmében is, miután az 19