Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-107
107. országos fllés május 29-én, tedden. 1888. p{3 minden egyes gyárnál 2,400 frt, nem adóleengedés, hanem készpénz, melyet az állam fog a gyárosoknak fizetni. Sléltóztassék azon esetet venni, a melyről beszéltem, hogy tudniillik 10—20 gyára is van egy birtokosnak; akkor nem az összes kedvezmény, hanem csupán a differentia, melyről szó van, tesz évenkint 24,000, illetőleg 48,000 forintot. Ha a terményadó hatását, mely most azon gyáraknál behozatik, figyelembe veszszük, de vele szemben tekintetbe veszszük azt is, hogy egy-egy ily birtokos 24—48,000 forintot kap évenkint készpénzben minden ellenszolgáltatás nélkül: vájjon nem bir-e igen szilárd alappal azon aggodalom, hogy ezen gyárak ép oly versenyképesek lesznek ezentúl, mint voltak eddig. (Igaz! Vgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig ez esetben el lehetünk rá készülve, hogy a mi szesziparunk folyton hátrább és hátrább szorul és akkor nemcsak az ipari szeszgyárak, hanem a mezőgazdasági szeszgyárak is meg fogják ezt keserülni és pedig első sorban épen ez utóbbiak, mert a gácsországi gyárak a mi piaczainkat fogják mindenekelőtt elárasztani. (Igás! JJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) így állván a dolog, én mindazokat az előnyöket, melyeket esetleg ezen törvényjavaslat tartalmaz, nagy mérvben ellensúlyozva látom azon hátrány által, mely a bonificatiók ily mérvű megállapításában rejlik. Ennélfogva, bármennyire óhajtanám is, hogy ebből a zűrzavaros helyzetből, melybe a kormány helytelen kiegyezési politikája folytán jutottunk, mielőbb kimeneküljünk: én nem lennék azon helyzetben, hogy ezen törvényjavaslatot a bonifieatio szóban levő emlésével együtt elfogadjam. Azzal fejezem be beszédemet: (Halljuk! Halljuk!) én nem ellenzem, sőt hozzájárulok, hogy a javaslat részleteiben is tárgyaltassék; de a menynyiben a részletes vita folyamán nem sikerülne a bonificatiókat a maguk eredeti mértékére leszállítani, vagy ha épen azon kilátásba helyezett módosítvány beterjesztetnék: én a magam részéről egész jó lélekkel és teljes meggyőződéssel kötelességemnek ismerném a javaslat ellen szavazni és azt végleg visszautasítani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) (Az elnöki széket ismét Péchy Tamás foglalja el.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Eszembe sem jutott a t. képviselő ur beszédére most válaszolni, mivel, a mint tudom, interpellatiók is vannak bejelentve. Két dolgot mondott azonban a t. képviselő ur, mint általam történt állítást, melyeknek én egyikét sem mondtam — csak ezt a kettőt hallottam, nem tudom, nem volt-e több is, miután mindig nem lehettem jelen — és minthogy nagyon hamar ki vagyok annak téve, hogy tett nyilatkozataim félreértetnek vagy félre- j magyaráztatnak, kötelességemnek ismerem ezen két pontra nézve szavaimat helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a képviselő ur azt állította, hogy én az általa ugymondott egészségügyi rendszabályokra, vagyis arra vonatkozólag, hogy raffinirozott szesz legyen csak használható, mondtam azt, hogy ebben a tekintetben e jelen törvény biztosítja a kormánynak az önálló eljárást. Ezt én nem mondottam. Nem mondom, hogy nem lehet azt is azon az utón eszközölni; de tegnap ezt nem erre mondtam, hanem a contingentált összegnek a mi gyáraink közt való felosztására. Határozottan nem is mondhattam, hogy a biztosítás benne van a másikra vonatkozólag ezen törvényjavaslatban, mert ez a törvényjavaslat arról nem szól. A másik az, hogy a képviselő ur akként értelmezte szavaimat, mintha én nem tudnám, hogy a galicziai és a magyarországi gazdasági szeszgyárak üzleti viszonyai közt különbözet van. Legyen szives a t. képviselő ur beszédemnek erre vonatkozó passusát egészen elolvasni és meg fogja látni, hogy ott én beszéltem a bonificatiónak a contingentált mennyiséget illető felemeléséről és nem azt mondtam, hogy a mellett, hogy mindenik — a magyar és galicziai is •— megkapja a bonificatiót, egyformák az üzleti viszonyok, hanem azt, hogy ugyanazok maradnak az egyik bonificatio mellett, mint a másik mellett. Ez homlokegyenest mást tesz. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezeket tartottam kötelességemnek megjegyezni. (Helyeslés jobb felől.) Elnöki T. ház! Az idő előrehaladván, azt hiszem, méltóztatik a t. ház most az interpellátiókat meghallgatni, a tanácskozás folytatását pedig a holnap delelőt 10 órakor tartandó ülésre áttenni. (Helyeslés.) E szerint Visi Imre és Madarász József képviselő urakat illeti a szó, nevezetesen pedig méltóztassék Visi Imre képviselő ur interpellatióját meghallgatni. (Halljuk! Halljuk/) Visi Imre: T. képviselőház! Igen rövid indokolással leszek bátor egy kérdést intézni az igen t. ministerelnök úrhoz. Kérdésem az utolsó napokban a lapokban több izben említett trencséni esetre vonatkozik, a melyről a t. háznak is bizonyára ez utón tudomása van. Nem szándékozom a dologgal részletesen foglalkozni, csak arra utalok, hogy magánértesüléseim szerint is ez az eset azon városban, melyben hosszú évek óta polgárság és katonaság között igen örvendetes, jó viszony uralkodott, bizonyos elkedvetlenedést, mondhatni, izgatottságot keltett és a mely elkedvetlenedés és izgatottság fokozódnék, sőt elterjedne más tényezőkre és vidékekre is, a mit már is igen sajnálatos egyes jelenségek bizonyítják, (Mozgás balfelöl) hogyha annak idejében és j ebben a tekintetben a kellő felvilágosítás s az
