Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-107

107. országos ülés május 29-én, kedden. 18SS. 131 megóvhatna, nekem nagyon kevés a bizalmam, mert igen természetes, hogy a contingentálás csak a termelésre és nem a fogyasztásra is vonatkozhatik. A fogyasztás csak xígy, mint azelőtt, az olcsó pálinkát és szeszt fogja keresni. A szeszárak csak ugy fognak fejlődni, mint azelőtt, a mennyiben a változatlan adó-tételből és a változatos termelési költségekből fognak állani ezentúl is s igy, a ki olcsóbban termel, olcsóbban is adhatja a szeszt és a többi gyáraknak is ugyanazon niveaura kell áruikkal le^zállaniok, ha szeszüket el akarják adni. Ebben a küzdelemben, t, ház, mindig az a categoria lesz a győztes, mely olcsóbban tud termelni és nagyobb pénzösszegekkel rendelkezik. De itt ismét azt lehetne mondani, hogy hiszen a contingentálás helyesen van kiszabva, úgy, hogy abból sem az osztrákok nekünk, sem mi az osztrákoknak nem adhatunk semmit, mert az a fogyasz tásra szükséges shami átadhatunk nekik valamit, akkor nekünk nem marad; ha pedig ők adnak nekünk, akkor nekik nem marad. Azt hiszem, t. képviselőház, ez az okoskodás annyira gyönge, hogy arra komolyan válaszolni alig szükséges. Mert ki tudja meghatározni, hogy a contingentálás ]ó-e? Nekünk bizonyára legjobb az volna, ha a contingentált összeg nálunk magasabb, Austriában meg alacsonyabb volna, mert akkor szállíthatnánk oda szeszt. De hát ha a contingentálás olyan, hogy ott is nagyon magasra van téve és itt is ? Akkor túltermelés áll be s ez a legnagyobb baj ; akkor keletkezik a szabadon lebegő szesz közötti verseny, mely mindig azok javára dől el, kik olcsóbban tudják a szeszt adni. Ha már most az egyik cathegoria olcsóbban adja szeszét és ezen olcsóság annyira megy, hogy ez a körülmény a drágább cathegoriáknak üzleti veszteségeket is okoz, természetes, hogyha ezt egy darabig kiállják is, de sokáig nem állhatják ki, hanem feladják a versenyt, a küzdelmet és átengedik a tért az olcsóbban termelő cathegoriának. De tegyük fel, hogy a contingens tökéletes pontosan van meghatározva; tegyük fel, hogy itt is, oda át is a contingentált szesznek minden literje, minden cseppje azon mennyiségben consumáltatik, a melyben contingentálva van. Hát, t. ház, tegyük fel még azt is, hogy a contingensen kivül eső kis üstökben azután az átalányozás, a megváltás alapján égetett szesz nem lesz oly nagymennyiségű, hogy számadási zavarokat okozhatna, — a mit pedig feltenni is igen nehéz. (Ugy van! a szélső baloldalon), mert a szeszadónak ily nagymérvű emelése mellett, meggyőződésem szerint, sokkal nagyobbak lesznek ezek a szabad forgalomban levő szeszmennyiségek, mint egyelőre gondolni is lehetne — de tegyük fel, hogy nem lesznek ; tegyük fel, hogy a fenmaradt, a készletben levő szeszmennyiségek egyáltalán semmi számadási nehézséget nem fognak okozni: még akkor is hogy állunk, t. ház? Hiszen a contingentálás az egész esztendőre van kimérve, a szeszgyárosoknak pedig okvetetlenül lesz annyi készletük, a mennyi a pillanatnyi szükségletre elégséges, lesz annyi készletük, a mennyivel két-három hétig, sőt kéthárom hónapig is ellehetnek. Tökéletesen elég, ha ők 100 vagy 150 ezer hectolitert vetnek a magyar piaezra, hogy azzal a vásárt elrontsák. Ha azután beáll az az eset, hogy nekik szükség-ük van odaát szeszre, akkor egyszerűen megveszik a magyarországi szeszt azon az áron, melyet itt csináltak és viszik haza. Ez az operatió a mai forgalmi viszonyok közt épenséggel nem nehéz. Hiszen nem is szükséges az eladott árút szállítani, elég, ha készletben tartja az illető gyáros; még pedig nem is egészen tartja készletben, hanem csak a netáni részleges felmondásokra tart bizonyos készletet, melylyel azokat kielégíti. A börzén nagyon könnyű ilyen üzleteket csinálni. Tudjuk, hogy mikor a mi búza áraink olyan nagyot estek, minden hordár csinált nálunk a búzával üzletet, a ki soha nem is tudta, hogy mi fán terem a búza. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ilyen operatiót csinálhatnak a szeszszel is és lenyomhatják a mi árainkat, még abban az esetben is, ha a contingentálás egészen tökéletes. Ebből én azt következtetem, t. ház, hogy e törvényjavaslattal még a mi nagyipari érdekeink sincsenek kellőképen megvédelmezve és hogy azokat nem is lehet ezen törvényjavaslat szerint megvédelmezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miután pedig, t. ház, a magyar államnak legfőbb érdeke az, hogy a jövedelmi többletet legalább azon szesz után, a mely Magyarországban termeltetik, magának foglalja le s abból ne adjon Austriának semmit, olyan intézkedésekre van szükség — ha már a legfontosabb intézkedés, a fogyasztási vámvonal felállítása lehetetlen — a melyek ezt az érdeket előmozdítják és a szesznek forgalmára nézve legalább az ellenőrzést elősegítik. És én azt hiszem, hogy itt legczélszerűbb lenne az egészségügyi szempontot szoros összeköttetésbehozni a szabad raktári institutióval. Szükséges volna behozni, ugy, mint az Németországban és Amerikában is megvan, a finomítási kényszert és azt, hogy minden nyers szesznek csakis ezeken a szabadraktárakkal összekötött finomítókon keresztül lehetne a szabad forgalomba átmenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez által a forgalom sokkal biztosabban volna ellenőrizhető és a csempészetnek is igen alkalmas ellenőrzési módja származnék, (Helyeslés a szélső haloldalon) mert utóvégre minden ember a legkönnyebben felismerheti a nyers szeszt a finomított szesztől szaglás és izlés által. És én azt hiszem, hogy nem halagzthatjuk sokáig ezen intézkedést, ha nem akarjuk még tovább is elnézni, hogy mérgeztetik meg a népesség a kozmás és 17*