Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-106

|Jg 106. országos ülés május 2S.áu. hétfőn. 1SSS. végre azután saját maguknak is kárára, mert a túltermelés mindig megboszulja magát — a magyar szesziparnak érzékeny károsítása. Én azt gondolom, hogy ezen irányban e törvényjavaslat meg is hozza az orvoslást, mert kivévén az eddigihez képest működésükben ugy is jóformán nagyon korlátozott kis üstöket, melyeknek teljes eltörlését Alglave tanár ur daczára nem merném ma Magyarországon proponálni, mindenütt egyformán hozza be az adó megállapításának módját. A mi a szeszipar biztosítására feltétlenül szükséges volt, az az, hogy a túltermelés ellen korlátok vonassanak, Ezt, azt hiszem, máskép, mint a tapasztalati adatok alapján megállapított beifogyasztás figyelembe vételével meghatározott eontingentálás utján, eszközölni nem lehetett. Igaza van Helfy képviselő urnak, hogy ez a szabad forgalmi, szabad fejlődési eszmékkel nem quadrál; de méltóztassék megengedni, bármenynyire legyen is valaki híve ezen eszméknek, mégis ezen eszmék iránt való ragaszkodásból, szemben a világon mindenütt történtekkel, nem hagyhatja saját iparát tönkremenni, hogy azután az ne is éljen már, a mikor netalán a szabad versenyre, a szabad fejlődésre kedvezőbb idők következnek be. (Helyeslés jobbfelol.) Ha tehát a szeszipart meg akarjuk menteni, az ily eszközhöz nyúlni okvetlenül szükséges volt. De hogy beleszőve, a mennyiben találkozik az eszmével, az észrevételekre is feleljek, Helfy t. képviselő ur azt mondja, helytelen eljárással vádolva a kormányt — elismerem, igen szelid modorban, de mégis vádolva a kormányt — hogy hol van az igazság? Mi nem termelhetünk annyit, mint a monarchia másik állama; Austria eontingentált összege nagyobb összegben van megállapítva, mint a mienk. Én azt hiszem, t. ház, hogy az egyedül helyes és igazságos alapot adhatta az a min megállapittatott; adhatta ugyanis a hat évi termelés átlaga, melyben vannak — ezt is megjegyzem — Magyarországra igen rossz, de vannak jó évek is, a mi a szesztermelést illeti. Mert ha bármely más módot választunk, nem tehettünk volna egyebet, mint vagy az egyik, vagy a másik államnak létező szesziparát igazságtalanul megcsonkítani; mert ha reductio kell ott és itt, az alap, melyen a reductio teendő, igazságosan mégis csak az lehet, hogy milyen állapotban volt, vagy van a törvény megalkotásakor a két állam szeszipara. (Igás! Ugy van! a jobboldalon,) És én nem tudom, hogy a t. képviselő ur minő alapot választott volna, ha csak abból a nézetből nem indul ki, hogy a két állam egyforma szeszt kell, hogy termelhessen, a mit nem gondolnék, mert ez még sem állhatna meg. (Igás! Ügg van! jobbfelol.) Sajnálom, hogy ma sem lehet erről nyíltan beszélnem; de van egy alap, melyet sok helytt szoktak választani: a népszám. É tekintetben nem akarok positiv adatokkal szolgálni másoknak, de a t. képviselő urnak, ha kívánja, meg fogom mutatni, hogy ha a népszámot veszszük, Magyarországra körülbelől 15—20°/o-kal nagyobb most a contingens, mint a milyen lenne, ha a népszám szerint akartuk volna a monarchia két állama között a felosztást megtenni. Valami kulcsot pedig csak kell találni és szerintem, ismétlem, egyedül igazságos kulcs csak az lehetett: figyelembe venni a termelésnek nemcsak utolsó, de az azt megelőző 5 vagy 6 évbeli átlagát s egyformán tenni meg azután mindegyikre nézve a reductiót. És még azon kérdés is fenforoghat — nem akarok a felett vitatkozni — hogy hol volt nagyobb a túltermelés az átalányozási rendszer mellett termelő gyárakban; de olvastam az itteni lapokban—nem tudom, ugy van-e, hogy a monarchia másik államában sokkal nagyobb mérvű volt. Már most, midőn az összeg kiszámíttatott, a mi gazdasági gyáraink adó szerinti termeléséhez ugyanannyi túltermelést adtunk hozzá, mint a galicziai gazdasági gyárak termeléséhez; ha tehát áll az, hogy ott sokkal nagyobb mértékben termeltek többet, mint az adó szerint lehetne, mint itt — a mit én nem vitatok, nem állítok: — ez esetben legalább e téren ismét kedvezményekben részesittettük a mi gazdasági gyárainkat. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagyon nehéz ezekről a dolgokról beszélni, t. ház; mert tökéletesen igaz az, hogy ezen törvény csak ugy jöhet létre a közös vámterület mellett, ha azt a monarchia mindkét államának törvényhozása elfogadja. S épen ezért nem is fogok ezen kérdésnél immorálni; de kikeli, hogy fejezzem azon meggyőződésemet, hogy ezen törvény jó Magyarországnak, de jó a monarchia másik államának is, mert mindkettőnek egyformán szüksége van arra, hogy ugy pénzügyi jövedelmeit szaporítsa, mint arra, hogy szesziparát a veszélytől megmentse, Fokozatot keresni lehet, hogy melyikre előnyösebb, melyikre kevésbé az, miről nem tarthatom feladatomnak ma beszélni, de az kétségtelen, hogy előnyös és hasznos mindkettőre nézve és nem helyeselhető az, hogy azt, a mi nekünk is hasznos — és ezt nemcsak magunkra nézve mondom — azért mérlegeljük és azért ellenezzük, mert talán a velünk vámszövetségben lévő államra nézve még hasznosabb, mint ránk nézve. (Tetszés jobbfelol.) A mi, hogy ezen thémával is végezzek, a czukoradót és compensationalis eszmét illeti, erről, t. ház, ma beszélni szintén nem fogok. Tagadhatatlan, hogy nagyobb lévén szesziparunk, mint czukoriparunk, a szeszipar sorsa nagyobb mérvben érdekel államilag, mint a czu-