Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-76
76. orszftgos illés márczins sik államával szemben történt s másodszor biztosíttathatott volna az, hogy az a mennyiség, a mely így contingentáltatván, a magyar területen fogyasztatik el, annak adója is az államkincstárba folvt volna be. Ezek, t. ház, felfogásom szerint, mind oly szempontok, a melyek már a conformitas és a pénzügyi eredmény érdekében is kifejezésre juthattak volna ezen törvényjavaslatban is, amelyek minden esetre kedvezőimé tették volna ejavaslatnak pénzügyi és gazdasági eredményét Magyarországra nézve, mint a minővé teszi ezt most a jelen törvényjavaslat, (Ugy van! balfelöl.) T. ház! Én állandóan abban a felfogásban voltam és vagyok — és ezt senkisem czáfolta és czáfolhatta meg — hogy egyenlő adózási rendszabályok mellett és egyenlő alapokon egy országnak nagyobb inferioritásban levő ipara, szemben egy másik országnak hatalmasabb és nagyobb ipartermelésével, föl nem lendülhet. Hiszen eddigelé is egyenlő alapelvek szerint kezeltettek az ipartermelési ágazatok. — Hiszen Magyarországon ugyanazt lehetett volna tenni és akár a répatermelés, akár a gyári ipar fejlődése, akár a tőkének nagyobb bősége, akár a munkások nagyobb sűrűsége által elérhettük volna mindazt, a mit Austríában elértek, mégis azt tapasztaltuk, hogy a magyar czukoripar nem fejlődött, de a monarchia másik államának czukoriparával szemben tetemesen hanyatlott. Épen azért ezen álláspontomat fentartom. Igen érdekes azonban, t. ház, azon számítás, melyet a t. államtitkár ur tett ezen törvényjavaslat pénzügyi eredményére vonatkozólag, mégpedig ugy a másik államfél kincstárának jövedelmeire, mint a praemium teherviselési arányára vonatkozólag. Különösen felhívom a t. ház figyelmét arra a körülményre, hogy ily hibás számítást és hangscalát azon magas tenorban tartva, mint azt a t. államtitkár ur tette, bárhonnan szabad tenni, csak azon helyen nem, a mely helyen az ő állásából kifolyólag fontos elhatározások történnek, mert ennek az árát csakugyan az ország fizeti meg. Méltóztassék tehát nekem megengedni, hogy én a t. államtitkár ur számításait, az ő saját adatait véve, rectificáljam és nagy tévedéseit kimutassam. (Halljuk! balfelől.) Legelőször is a monarchia másik államának kincstárával szemben szenvedendő veszteségekre vonatkozólag leszek bátor a t. államtitkár ur számításait vizsgálat és észrevétel tárgyává tenni. A t. államtitkár ur felsorolt bizonyos adatokat, a melyekre helyezkedett. Hoiiy helyesek-e azok, arról nem szólok, mert ha egyenlő számadatok alapján számítunk, maga az elérendő czél, tudniillik a kérdés tisztázása, képzelhető; bár megjegyzem, hogy a t. államtitkár ur számadatainak felsorolásából azt látjuk, hogy a múreánk nézve káros, 6-én, hétfőn. 1888. Ql azt igyekszik lehető kis tételekre tenni. A mi reánk nézve előnyös, azt igyekszik lehető hátrányos tételekre tenni. Azt mondja a t. államtitkár ur, hogy tegyük fel, hogy Magyarország czukorfogyasztása 400,000 métermázsa, Én többnek tartom, még pedig a fogyasztási adótörvényre támaszkodva. A mi termelésünk 270,000 métermázsa. Kivitelünk a vámvonalon kivül 100,000 métermázsa, Austriába való kivitelünk 70,000 métermázsa, viszont a monarchia másik feléből a behozatal 300,000 métermázsa. Ezen számadatok igy lévén, hogyan áll a t. államtitkár ur számítása? Azt mondja ugyanis a t. államtitkár ur, hogy az eddigi törvény alapján a helyzet az volt, hogy behozatott a monarchia másik feléből 300,000 métermázsa, a melynek adóját természetesen ott Austriában fizették meg, mert ott termeltetett. Viszont mi kivittünk Austriába 70,000 métermázsát, melynek adója itt fizettetett meg, mert — ismétlem — eddig mindig a termelés után fizettetett az adó, következőleg 230,000 métermázsa az a mennyiség, a mivel Magyarország a monarchia másik felének kincstárával szemben károsodik, melynek adóját a fennálló törvény szerint — mert a visszatérítés enynyi, 11 frt 55 krajczárjával számítva — Magyarország károsodása 2.650,00'J frt. Most ugyanazon faetorral élve, lássuk mi lesz jövőre. Azt mondja az államtitkár ur: behozatik Austriából 300,000 métermázsa, czukor, eimek fele — tegyük fel, hogy ott szabadul fel — 150,000 mázsa, tehát ennek adója az osztrák államkincstárban marad, 150,000 métermázsa ide jő szabadraktárba. Miután a mi exportunk a vámvonalon 100,000 mázsa, tehát ennyi a 46. §. szerint levonatik és igy a 150,000 mázsához még hozzá jő a megmaradó 50,000 mázsa, tehát körülbelől 200,000 métermázsa az, a mi után a monarchia másik felének adót fogunk fizetni 13 frt 30 krral s ebben benne foglaltatik mind a kettő, mert ez részben az osztrák kincstárnak, részben az osztrák termelőnek esik, együtt számítva tehát, összesen 2.660,000 forintot tesz ki. Ez volna tehát az eredmény, vagyis többet ezután sem fogunk fizetni, mint eddig fizettünk. Ámde itt aa államtitkár ur nagy tévedést követett el. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Mert ő kifeledi a számításból azon 70,000 métermázsát, a mit kiviszünk és ez ott szabadraktárakban helyeztetvén el, ezért egy garast sem kapunk. Erről tehát megfeledkezett az államtitkár ur. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És én felhívom az előadó ur szives figyelmét, legyen köztünk biró. (Halljuk! Halljuk!) 70,000 métermázsa adója — miután az Austriába jő forgalomba — az osztrák kincstár javára esik. Igaz-e ez, vagy nem? {Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Midőn a szabad raktár Austriából kiadja, annak 12*
