Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-75

75. országos ülés márcíius 3-án, szombaton. 188$. g~" daritas nem ugy, hogy a külön érdeket emeljük uralomra a közérdek fölött; legyen paritás, de nem olyan paritás, hogy a jókedvű 'adakozást kiterjeszszük Austriára is a ministerelnök ur házi receptje szerint, (Derültség balfelöl) hogy mentül több előny annak, mentül több hátrány nekünk. Ha ez igy megy, akkor, ha ez ország a Dárius kincsét birná, ha Eldorádó lenne is, még akkor sem lenne képes e rendszert elviselni és e rendszer terhe alatt össze kellene roskadnia. (Ugy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) E törvényjavaslatot nem hiába, hogy a ministerelnök ur irta alá, ez a tör. vényjavaslat igazán signaturáját képviseli a t. kormány politikai habitusának és egész kormányzati rendszerének. Ennek következtében én ezt nem fogadom el. (Elénk helyeslés a bal és ssélsö haloldalon.) Láng Lajos: T. képviselőház! (Halljuk!) Nagyon érzem a feladat nehézségét, midőn egy annyi technicai kérdéssel összefüggésben álló és mégis eminenter politikai kérdést kei] a házban tárgyalnom. És én részemről nem szándékozom az igen t. előttem szólott képviselőtársunkat arra az útra követni, hogy aczukorgyártásmysteriumaiba akarjam a t. házat bevezetni. Igyekszem azt a pusztán technicai mellékkérdésekből kiemelni és arra a principális alapra helyezni, a mely, azt hiszem, reánk nézve itt a házban első sorban döntő. Mert hogy technicailag igy vagy amúgy készíttessenek bizonyos csövek, csavcrok, vagy hogy az ajtók ide vagy oda helyeztessenek, hogy a fináncz mikor és hogyan gyakorolja az ellenőrzést: ezek utoljára mégis másodrendű kérdések. Ezekhez igenis hozzá lehet szólni és minden esetre birnak fontossággal, de magának a törvényjavaslatnak elfogadására nézve nem e technicai mellékkérdések, hanem a nagy, általános szempontok irányadók. Előre is jelzem, t. ház, hogy nekem eredetileg nem volt szándékom e javaslatnál felszólalni. Nem volt szándékom felszólalni azért, mert nem is gondoltam, hogy azok, kik közjogilag egy alapon állanak velünk, e javaslattal szemben komoly ellenzést támaszthatnak. (Mozgás bálfelöl. Halljuk! Halljuk!) Én el voltam készülve arra, hogy azok, kik a közgazdasági és politikai kérdéseket egyedül az önálló vámterület szemüvegén keresztül nézik, a javaslatot el fogják vetni és ezt nagyon természetesnek is tartom; mert ha van adónem, a mely ellenkezik mai alakjában az önálló vámterülettel, ez kétségtelenül az és azért azon ellenzést, mely azon oldalról történik, egészen igazoltnak, jogosultnak és logicusnak tartom. De azon pártnak, mely velünk együtt a közjogi alapon áll, mely velünk együtt a közös vámterületet legalább elvből nem ellenzi, mely ez utóbbit egy oly intézménynek tartja, mely mellett az ország anyagi, financiális és gazdasági érdekei megóvhatok, annak a pártnak azt hiszem, nem szabadna a kérdések ezen nagy complesumából egyetlen egyet, melyről tudjuk, hogy belőle mi húzzuk a rövidebbet és mellette Austria nyer többet, kiszakítani, nem szabad csupán ezt az egyet nézni és elszigetelve mérlegelni azon hátrányokat, melyeket a ezukoradó kétségen kivül reánk ró. (Helyeslés jobbfelöl.) A ki a közösség eszméjéhez ragaszkodva, a ki azt hiszi, hogy Magyarország gazdasági és financiális érdekei egy közös vámterület mellett megóvhatok, azt hiszem, ezen elv ellen vét, ha ezen kérdésnek egy oly alkotó elemét szakítja ki, melyről senki e házban, nemcsak önök uraim, kik e javaslatot elvetik, de mi sem, kik azt elfogadni hajlandók vagyunk, nem állítjuk, hogy abból magában véve Magyarországra minden tekintetben csak előnyök háromolnának. És ha szemrehányás tétetett, hogy e törvényjavaslat védésében nem tanúsítunk elég államférfiúi emelkedettséget, sokkal több joggal fordíthatjuk mi ezt meg és kérdezhetjük, hol van az az államférfiúi magaslat, midőn egy oly kérdésnél, melyet csak a kérdések egész összegében lehet igazságosan megítélni, kicsinyesen latolgatjuk, hogy mennyi az előny, mely ezen adónemből Austriára háramlik. Vájjon nincsenek-e a mi adórendszerünkben oly adók, a melyekből ismét reánk hárul nagyobb előny? Azt hiszem, vannak és ha e kérdésnél el fogunk menni odáig, hogy minden egyes hasznot latolgatni fogunk, nem fogjuk-e ezzel a jogosultságot megadni arra, hogy a másik javaslatnál, a melynél az előny kétség kivül a mi részünkön van, velünk szemben hasonló eljárást kövessenek. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Már is teszik.) Nem beszélek arról, hogy mit tesznek, de arról, hogy mi adjunk-e jogot másoknak arra, hogy hasonló fel fogást tanúsítsanak. Mert eddig legalább a monarchiában sohasem vádolták Magyarországot azzal, hogy kevesebb politikai érzéke van és az általános szempontok iránt kevés fogékonyságot tudott tanúsítani. Egyik t. képviselő ur tegnap azt mondta, hogy miért nem fogadta el a magyar kormány az ajánlatot, mely 1

U millió forint bonificatiót igért volna nekünk a czukoradónál. Mi volna ez egyéb, mint az atyai örökségnek eladása egy tál lencséért, (Helyeslés jobbfelöl) mint elismerése annak, hogy az V* millió forinttal, melyet az oszrák kincstár nekünk fizet, ki vagyunk elégítve és más adónemnél semmi recompensatióra igényt nem tartunk ? Ez volna a minden államférfiúi szempontokról megfeledkező politika, ez volna a nem is államférfiúi, hanem szatócspolitika. Horánszky Nándor Azt nem mondtam. Láng Lajos: Ha nem mondta a képviselő ur, ne méltóztassék magára venni. (Derültség jobbfelöl.) Az én álláspontom, t. ház, ezen javaslatnál 9*