Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-74
74. orsiágti ülés marcaliig 2-án, pénteken. 188?. 5^ nyújtott akkor, midőn e törvényjavaslat van letárgyalás alatt. Busbach Péter: És azon az oldalon ? Horánszky Nándor: Ezen az oldalon is, nem akarom kétségbe venni. (Zaj. Halljuk!) A képviselőtársamnak ezen figyelmeztetését nem veszem rossz néven, mert nem tartom helyesnek azt sem, hogy a különben — s ezen meglehet, önök mosolyogni fognak — reménytelenül küzdő ellenzék sorai azon szomorú látványt nyújtják, mint ma általában a ház képe. De roppant nagy különbség van azon többség közt, mely disponál •és azon ellenzék közt, mely tulajdonképen kötelességét reménytelenül teljesíti, (Ugy van! balfelől.) Merem állítani, hogy nagy a többsége azon képviselőtársainknak, kik e javaslatot nem is olvasták. (Ügy van! balfelől.) Pedig, hogy mily fontos érdekekről van itt szó, azt talán bővebben fejtegetni nem szükséges. Van azonban a törvényjavaslatnak még egy más^hátrányaiséserre nézve a t. előadó ur legyen szives nekem majd felvilágosítást adni. A t. előadó ur ugyanis jelentésének egyik részében azt mondja, hogy: „Ki kell emelnünk azt, hogy a vámszövetségi törvény rendelkezései értelmében, illetőleg azok szellemében — gondolom, ezen fekszik a súly — mi praemiumhoz csakis czukortermelésünk arányában járulunk, a mit minden félreértés kikerülése czéljából itt külön is ki kell emelnem.* Tehát a praemiumhoz nem az elért nyers jövedelem, mint a vámszövetségi törvény szól, hanem a czukortermelés eredményei szerint járulnak. Nem tudom, t. képviselőtársam a jelentésben saját felfogását juttatta-e kifejezésre, vagy a jelentésnek e részével a t. kormány is egyetért ? Mert ámbár mindig félek attól, hogyha valamely interpretatióba a szellemet a t. ministerelnök ur fújja be, különösen oly kérdéseknél, melyeknél a monarchia másik államához való viszonyunkról van szó, de kételkeíóm azon, hogy ezen aránykulcs, mely a praemiumok teherviselésére vonatkozik, habár nagyon is igazságos volna, megfelel a vámszövetségről szóló törvény rendelkezésének. Ha a t. kormány ezen nézetben van, részemről örülök rajta, de akkor iktassuk törvénybe nyiltan, ne legyen belőle conflietus, félreértés a leszámolásnál. Mert a vámszövetségi törvény azt mondja, hogy a monarchia mindkét állama a terhet oly arányban viseli, a hány százalékát teszi ki a saját részlete, valamennyi rész által elért nyers jövedelemnek, tehát nem a termelésnek. Sőt tovább megy a nyers jövedelemre vonatkozólag és megmagyarázza, hogy nyers jövedelemnek azon öszszegek tekintetnek, melyek az illető naptári évben készpénzben, vagy váltóban befolytak, miután azokból a visszatérítések levonattak. Világos, hogy itt nem a termelés és annak eredményéről, de az KÉPVH. NAPLÓ. 1887 - 92. IV. KÖTET. elért nyers jövedelemről van szó. Hogy pedig a termelési arány nem felel meg a nyers jövedelem arányának, vagy nem fog megfelelni, az kétségbe sem vonható, mert az a mennyiség, mely ennek utána a monarchiának ugy túlsó, mint innenső felében a vámvonalon exponáltatik, az kifejezésre nem jut egyik állam kincstárában sem, vagyis az elért nyers jövedelem tetemesen kisebb lesz, mint a termelési arány. És ha áll az, hogy csakugyan az a helyes interpretatio, melyet a vámszövetségi törvény szószerinti szövege alapján tettem és nem az, melyet óhajtok, hogy a vámszövetségi törvény szelleme legyen irányadó, akkor nincsen kétség az iránt, hogy ezután a praemiumban, nem ugy mint eddig 4.87 és 9513, hanem 10— 11 és 89—90 százalék arányában fogunk terheltetni, a mi meglehet végeredményében kisebb összeget fog feltüntetni, mert eddig az adóvisszatérítésről volt szó, mely magasabb Összegeket képviselt, de azért a proportio tekintetében azt gondolom, tetemesen kedvezőtlenebb lesz a helyzet, mert az két akkora lesz. Ez iránt tehát én részemről megnyugtatást kérek. És most, ha netalán vannak naiv lelkek, mint gondolom, a szeszadónál lesznek, kik azzal kecsegte tik magukat, hogy ez első lépés a monopóliumra, mely pénzügyileg mindenesetre inkább hasznosabb volna: azokkal szemben csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ha egyszer Magyarország kezét megkötik bármily irányban, abból ugyan, hogy kormányunk valamit lealkudjon, azt talán a kormány maga sem hiszi, mert a mi jelen kormányunk alatt helyzetünk mindig csak rosszabb lehet. Miután pedig ezen törvényjavaslat hosszabb időre köttetik meg, felfogásom szerint nem lehet elmulasztani egyetlen alkalmat sem, melylyel az országnak pénzügyi és gazdasági érdekei megóvhatok. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezekben nagyjából igyekeztem kimutatni azon körülményt, hogy még azok is, kik nem állanak azon az alapon, melyen én állok a fogyasztási adók tekintetében, hogy tudniillik nem kívánok a monarchia másik államától semmi áldozatot, de a magunkéból se adok, mert arra ma nagyobb szükség van, mint valaha; lehetetlen, mondom, hogy még azok is e törvényjavaslatot rosszabbnak ne tartsák az eddiginél. Hiszen részünkre rosszabbnak tartották még Austriában is; mert itt vannak a tanácskozások, ám méltóztassanak megnézni és ne méltóztassék a t. ministerelnök urnak azt gondolni, hogy azok a mi állapotainkat védelmükbe vették. Rosszabbnak tartották azon szempontokból, melyeket felhozni bátor voltam. És mert én aggódom az ország pénzügyi helyzete miatt, mert továbbá látom, hogy ez a kormány elszalaszt a kezéből minden alkalmat, melyet megragadva, ha végleg nem is, de legalább részben sanálhatná a pénzügyeket, mert bár a túlterhelésnek a fogyasztási adók terén sem vagyok barátja, de ha baj van, 8