Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-74

74. országos ülés máre. ins --án, pénteken. 1SSS. 4ipolitikában, igy például répa és a kőszén szállítására nézve differentiális tarifa-kedvezményeket nyújt nekik csak azért, hogy az ipar fejlődését lehetővé tegye. Mit tesz mi nálunk a kormány? Egymásután kétszer emeltük a szállítási adót. Ilyen módon, ilyen úton támogatjuk mi az ipart. Tehát nagy csalódás, nagy tévedés az, a mit -önök hisznek. Utóvégre mindent lehet reméleni, de alapot erre a reményre én absolute nem látok. (Helyeslés a szélső halóidalon.) Mindezek alapján kijelentem a magam és elvtársaim nevében, hogy a törvényjavaslathoz nem járulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Indítványt nem terjesztek be s megmondom, miért. Mert ha én, különösen a párt nevében indítványt nyújtanék be, ezt másként, mint az önálló vámterület alapján, nem tehetném, mert ez a mi álláspontunk, a melytől nem tágítunk. De tagadhatatlan, hogy mi egy fait-accompli előtt állunk. Önök az egyezményt elég könnyelműen megkötötték, a nélkül, hogy ezt a törvényjavaslatot ismerték volna, (ügy van! a szélső baloldalon.) Vakon megkötötték az országot, megmondták előre, hogy közösnek kell lenni a fogyasztási területnek, bárminő legyen is a czukor- és a szeszadó-törvényjavaslat. E fait-accompli előtt meg kell hajolnunk; indítványt tehát ez irányban nem nyújthatok be. Ha azonban reményem daczára a többség el találná fogadni e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául: akkor majd igenis fogunk benyújtani határozati javaslatot, mert akkor ott leszünk, hogy miután már el van fogadva a törvényjavaslat, igyekeznünk kell, a mennyire lehet, csökkenteni azt a rosszat, a mit önök ezen újabb törvényjavaslat által a nemzetnek okoznak. Újból kijelentem, hogy a törvényjavaslatot visszautasítom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök, mint pénzügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Kötelességemnek tartom a vitának jelen stádiumában egy pár szót szólani a törvényjavaslatra vonatkozólag. Mindenek előtt megkívánom jegyezni azt, hogy ha valaki egy közös vámterületen egyes dispositiót a többitől elszakítva tekint, akkor természetesen egyikben vagy másikban könnyen fog hibát és hátrányt találni. Mert hiszen, ha két állam, melyek jogosítva vannak arra is, hogy külön vámterületet képezzenek, közös vámterületi kötelékbe lép : azt épen azért teszi, hogy ugy az egyik, mint a másik meglelje mellette saját hasznát, egyik egyben, másik másban. (Igás! Ugy van! jóbbfélől.) És igaza van a képviselő urnak abban — és ez illustrálja ezt a tant — hogy csakugyan odaát a monarchia másik államában is lehet találni embereket, a kik a közös vámterület ellen panaszkodnak, a kik a külön vámterületet akarják. De kik azok ? A képviselő urak itt főleg politikai KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. IV. KÖTET. szempontból akarják, akármit mondjanak különben ; ott azok akarják, a kik egyes gazdászatí ágnak az érdekét tekintik kizárólag, mellőzésével a többinek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha vannak még ezen kivül, a kiket talán politikai czélzatok is vezetnek, azok azok, kik a magyarosztrák monarchiának, de még speciálisabban Magyarország fenállásának nem barátai. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Erre nem szükség a példákat felhoznom, mindenki ismeri azokat. A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy at. képviselő urnak azon nyilatkozata, mely szerint mi, mint mindenben, ebben is ismét feláldozzuk Magyarország érdekeit az osztrák érdekeknek, igazán ugy hasonlít, mint tojás a tojáshoz, azokhoz, miket odaát a szeszadó bizottságban már is elmondtak, megfordítva. És mit bizonyít ez megint? Azt bizonyítja, hogy a vámterületi közösségnek kifolyása az, hogy kölcsönösen kell tekinteni az érdekeket, hogy egyik egyiknek, másik másiknak kedvez inkább és hogyha valaki bár itt, bár ott egyet kiragadva a többiből, azt egyoldalúlag tekinti: akkor természetesen kimondhatja rá, hogy ez inkább van érdekében a monarchia másik államának, mint nekünk; de ekkor az egész gazdasági helyzetről helyes ítéletet sem az, a ki itt teszi, sem az, ki ott tesz, magának alkotni nem fog. (Igás! Ugy van! jóbbfélől.) Felhozta még a képviselő ur — mert ezekre kívánok legelőbb válaszolni — azt, hogy megköttetett újabban a vámszövetség, a nélkül, hogy ezen kérdésekre nézve kikötés történt volna. Ha valaki a közös vámterületet — ugy mint én is — jónak tartja, annak az egyezséget meg kellett kötnie az általános érdekeknél fogva. De megmondtam már itt a házban és most csak ismételhetem, hogy épen azért, mert a fogyasztási adók különböző nemei közül — bár tagadom, hogy ez azon alakban, a mint előterjesztetett, akár egyik részben, akár másik részben az általános helyzettel, akár az itteni, akár az austriai érdekkel ellenkeznék — az egyik inkább nekünk van érdekünkben, a másik inkább nekik : épen azért, a mint már mondottam^ ezen törvényjavaslatok csakis egyidejűleg, együtt fognak szentesítés alá bocsáttatni és érvényre jutni. Ebben tehát a mi garantia kereshető volt, a nélkül, hogy maga a közös vámterület léte megbolygattassék, azt kerestük, meg is találtuk és bizonyosan érvényesíteni is fogjuk. A képviselő ur előadta, hogy már 18 évvel ezelőtt egy volt képviselőtársunk szóba hozta a terményadót, kifejtette, hogy mennyire érdeke az Magyarországnak főleg közös vámterület mellett; szemrehányást tett nem ugyan nekünk, de az akkori többségnek, hogy nem hallgattak reá. Természetesen azon képviselő ur nem volt felfedezője a terményadónak, mert ha jól tudom, 7