Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-98
98, ors?4gos ülés május 5-én. szombaton. 1888. 387 godhat, árra nézve az absolutoriumot meg nem adliatja. (Igazi Ugy van! abal- és szélső baloldalon.) ?, Hát, t. képviselőház, ebből ered a mi álláspontonkés pedig igen egyszerűen. Egyrészt a törvényjavaslatban találkozunk egy oly követelménynyel, mely elől különösen a mostani időkbea elzárkóznunk nem lehet; a hadászati beruházások, a melyeknek szükségessége oly evidens, hogy ennek bizonyítgatásával itt mindenki csak nyitott ajtót törne be. Másrészt azonban azzal a kívánsággal állunk szemben, hogy a képviselőház sanctionáljon oly tetemes kiadási tételeket, az államvagyon tetemes részeinek hováfordítását oly czélokra, a melyekről részletes tájékozással egyáltalában nem bírunk. Mi természetesebb és világosabb, mint az, hogy a mi indokolva van, a mit elutasítani nem lehet, a hadászati czélokra való költséget, azt megadjuk ; de azokra az összegekre, a melyekre nézve semmiféle elszámolás a ház előtt nincs, azokra az absolutoriumot, azoknak sanalására nézve a módot az informatiók mai stádiumában nem adjuk meg. (Helyeslés a baloldalon.) Hát, t. ház, egy ilyen nagyon világos, majdnem magától értetődő álláspontot azon gyanúsítással akarni visszautasítani és azt mondani, hogy a ki ezen törvényjavaslatnak csupán a hadászati szükségre vonatkozó részét hajlandó megszavazni, de annak a levegőben függő másik részéhez nem járul szavazatával, az tulajdonképeu csak leplezetten teszi azt, hogy semmit se szavazzon meg; és ilyen gyanúsítás után érzékenykedni, t. ház, erre a t. minister ur tán abból az elkényeztetésből, melyben eddig részesült, magának privilégiumot formálhat, de ez minden elfogulatlan ember előtt oly eljárást képez, mely önnönmagát elítéli. (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) Nem az ellenzéki oldalról jött bármi néven nevezendő gyanúsítás, sőt még támadás sem. Higgadtabb, tárgyilagosabb eriticát gyakorolni, mint a minőt Horánszky t. képviselőtársam e törvényjavaslattal szemben gyakorolt, ebben a házban már rég nem hallottunk. Ellenkezőleg, még az elismerés nyilatkozatával is kisérte a minister ur iránt, az én véleményem szerint egy talán túlságosan előleges bizalom nyilvánításával, a minister ur által az államvasutaknál eszközölt megtakarítás realitása iránt, melyekre nézve a magam véleményét függőben tartom. Ilyen criticával szemben a t. minister urnak azon hangra, melyet velünk szemben alkalmazott, midőn azt mondotta, hogy csak ellenzéki szerepünk betöltésére keresünk ürügyet, absolute nem volt joga. És azon visszautasító szót, melyet Horánszky barátom részéről nyert, teljesen megérdemelte és azt csak önmagának tulajdonítsa. (Helyeslés a baloldalon.) Különösen ezt csak az igazság mérlegének helyreállítása szempontjából mondom, nem azért, mintha mi ezzel a gyanúsítással szemben érzékenyek volnánk. Mert arra az országban és különösen e házban sem egyes képviselő vagy párt ránem szorul, hogy bizonyítsa, hogy az ország, a monarchia védelmére szükséges eszközöket mindenkor készséggel megszavazza. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Nem vagyunk tehát szorulva és nem állunk azon a ponton, hogy ebbeli hajlandóságunkat bizonyítsuk és ha valaki ennek az ellenkezőjét állítja, azt igen hideg vérrel veszszük és csak eonstatáljuk annak alaptalanságát és az érzékenység jogosulatlan voltát, melyet a minister ur nyilvánított. Különben egy ezélszerűségi érve van a ministerelnök urnak a javaslat jelen alakja mellett, melylyel foglalkoznom kell. Tisza Kálmán ministerelnök: Azt gondoltam, velem nem is foglalkozik. Gr. Apponyi Albert: Bocsánat, nem értettem, mire méltóztatott mondani ? Tisza Kálmán ministerelnök: Már nagy sajnálattal azt gondoltam, hogy velem nem is méltóztatik foglalkozni. (Élénk derültség.) Gr. Apponyi Albert; Lesz még többször szerencsém, a mi ma nem volt, megtörténhetik később. (Élénk derültség.) A ministerelnök ur tudniillik a szükséges hadászati beruházások fedezetének egybekapcsolását a függő kölcsöiiügyek rendezésével, a megtakarítással indokolja s azt mondja, hogy a két ügyletnek egybekapcsolása által válik lehetővé az, hogy az állam ezen hadászati beruházásokat új megterheltetés nélkül, sőt némi megtakarítással eszközölje. A mi a dolog érdemét és a mi ezen megtakarítás realitását illeti, fentartom azt a kételyt, a melyet Horánszky képviselő ur felállított és a zárszóban igazolni hivatva lesz. Azonban megengedve, hogy ez ugy van; megengedve, hogy ezen két ügyletnek egybekapcsolása bkonyos czélszerüséggel és megtakarítással jár; a kormánynak módjában van ezt is elérni, még pedig a mi hozzájárulásunkkal. Méltóztassék pótlólag a ház elé terjeszteni az indokolásokat; méltóztassék pótlólag a házat a részletes elszámolással abba a helyzetbe hozni, hogy a törvényben orvosoltatni kivánt költekezéseknek valódi természetével megismerkedjék; méltóztassanak minket nem puszta állítással, hanem részletes számadatokkal meggyőzni azok helyességéről; méltóztassék a törvényjavaslat tárgyalását addig felfüggeszteni, mig alapos tanulmányozás után az elénk terjesztett elszámolásokat megbírálhatjuk, azoknak helyességéről meggyőződhetünk ; s akkor nincs kizárva, hogy a törvényjavaslathoz jelen alakjában is hozzájárulunk. De midőn az tőlünk mindezen szükséges előzmények nélkül kívántatik, constatálnunk kell, hogy sokkal, 49*
