Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-98
W, wszigos ttlés május 8-én, szombaton. 188$. g$9 viszont nem látok fenforogni semmi okot arra nézve, hogy hallgassunk a törvényjavaslat azon részéről, mely egyfelől az egyéb beruházásokat, másfelől pedig a garantirozott vasutaknak éveken keresztül nyújtott kincstári előlegeket és a függő kölcsönök felvehetésére nyújtandó újabb garantiákat tárgyalja, mert a magam részéről nagyon helytelennek tartanám, ha megnyugodnánk abban, hogy kényes kérdések által takartassanak oly pénzügyi hibák is, melyeket ellenőrizni képviselői állásunkból kifolyó jog és kötelesség. (Helyeslés balfeUL) Szükségesnek tartom e tekintetben a bővebb indokolást még azért is, mert az egyéb beruházásokra kivánt összegek mikénti felhasználása által igen könnyen megzavartathatik a tisztánlátás a magyar államvasutaknál eddig elért megtakarítások tekintetében és senkinek sincs inkább érdekében, mint a t. minister urnak, hogy földerittessék azon körülmény, vájjon nincs-e oly beruházásokról is szó, melyeket normális viszonyok közt a vasutak üzleti bevételeiből kellett volna, mint conserváló költségeket fedezni. Én habozás nélkül kijelentem, hogy az eddig mutatkozó megtakarítások realitásában teljesen megbízom és erre nézve hátsó gondolatom nincs; de ép ezért szükséges a megnyugvás minden irányban és e megnyugvást csak a teljes évidentia nyújthatja. Ezen indokolás hiányát nem pótolhatják azon szóbeli felvilágosítások, melyeket a t. minister ur a pénzügyi bizottságban nyújtott, mert elvégre is a pénzügyi bizottság nem maga a ház ; és a ház minden tagjának erre felügyelni és ez utón elhatározásának alapjait felkeresni, tehát az erre vonatkozó felvilágosításokat követelni joga van. De nem nyújthat, t. ház, e tekintetben kielégítést még az sem, ha ily felvilágosítások talán itt és ezúttal nyújtatnának, mert hiszen az előzetes megfontolás lehetőségét csak az Írásbeli indokolás nyújthatja és csakis ebből meríthet minden képviselő és minden egyes tagja a törvényhozásnak kellő támpontot arra, hogy egy vagy más irányban állást foglalhasson. És én sajnálom, t. ház, hogy az indokolásnak ezen hézagossága a törvényjavaslat egy részére vonatkozólag ennyire kirívó s hogy ne mondjam, a t. kormány azon apathicus helyzetet, mely a törvényhozás működésében mutatkozik, mintegy felhasználva, egyszerűen kér a törvényhozástól oly összegeket, mely összegek természete és alkatrészei tekintetében ma e képviselőházban senki tájékozottsággal nem bir. (Igaz! JJgyvan! balfélől.) A mi, t. ház, magának a törvényjavaslatnak lényegét, vagyis érdemleges részét illeti, ez felfogásom szerint két részre osztható, sőt osztandó is és pedig azért, mert a törvényjavaslatnak mindkét része, felfogásom szerint külön természetű elbírálást igényel, Egyik része az, mely a KEPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. IV. KÖTET, hadászati természetű esetleges beruházásokra vonatkozik, a másik része pedig az, mely az egyéb beruházásokat és a garantirozott vasutaknak éveken át nyújtott kincstári előlegek és függő kölcsönök összegének a garantia újabbi kiterjesztése által leendő fedezését kívánja. Az elsőre vonatkozólag, t. ház, én a magam részéről és t. elvbarátaim nevében is kijelentem, hogy én a hadászati beruházásokra vagy építkezésekre vonatkozó részét e törvényjavaslatnak a szükségesség mérvéig és határáig elfogadni és megszavazni hajlandó vagyok. (Halljulc! Halljuk/) Teszem ezt, t. ház, daczára annak, hogy e tekintetben a törvényhozás már meglehetősen nagy áldozatokat hozott; teszem ezt azért, mert ugy vagyok magam is meggyőződve, hogy a közlekedési eszközök kellő karban tartása a hadászat tekintetéből az állam biztonságának egyik feltételét képezi és teszem ezt, t. ház, még azért is, mert az is meggyőződésem, hogy ha ezt meg nem szavaznék, esetleg az e czélra eddig hozott nagy áldozatokat is koczkáztatnók. De kijelentem t. ház, egyúttal azt is, hogy ez nem változtathat semmit a külpolitikának azon irányzatán, mélyet mi jónak és helyesnek tartunk és ismerünk, melynek több alkalommal kifejezést is adtunk és melyet részemről azon néhány rövid szóban foglalhatok össze, hogy feladatunkat érdekeinknek megvédése — e szóra fektetem a fősúlyt — képezi. De ha ez az eset forog fenn, t. ház, a törvényjavaslat azon részére, mely a hadászati építkezésekre vonatkozik, kétszeresen kötelességünk ellenőrködni és tőlünk telhetőleg elhárítani minden oly újabb kívánságot, mely kellő indokolás nélkül az állam polgárainak további megterheltetését foglalja magában; mert én attól tartok, t. ház, hogy ha egyrészről az állam biztonságának minden lehető eszközt megadunk, másrészről azonban az állam polgárait a terheknek állandó fokozása által, hogy ugy mondjam kifosztogatjuk, igen könnyen elvesztjük a vámon azt, a mit a réven megnyertünk és talán hiányozni íog alkalmas időben a lelkesedés azon mértéke, mely nehéz viszonyok között nagy jelentőséggel bir. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) E szempontból, t. ház, én a törvényjavaslatnak azon részét, mely, mint már többször említem, az „egyéb beruházások" általános kifejezése alatt, másrészről pedig a garantirozott vasutaknak eddigelé nyújtott előlegek és függő kölcsönök fedezésére szolgáló garantia felemelése alatt foglaltatik, a magam részéről a fölvilágosítások ezen stádiumában föltétlenül elutasítom. És itt ugyanazon alapon, melyből az előadó kiindult, vissza kell hivnom emlékezetembe azon törvényjavaslat indokolását, mely mint az 1876 : XI. törvényczikk az úgynevezett vasúti beruházási kölcsönre vonatkozólag megalkottatott. 47
