Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-95

95. országos ülés április 28-án, szombaton. 18S8. 357 láthat, mig ellenben egy idő előtti — pedig, ha | máskép nem gondoskodhatunk — okvetlenül szűk- j séges mozgósítás mindig provocálásnak fog tekintetni. (Igás! JJgy van!jobbfelöl.) T. képviselőház! Bár tudnék és kellene is a tárgy fontosságánál fogva még többet mondanom, mégis tekintettel a ház mostani kifáradt voltára, többet ez iránybaD mondani nem akarok. (Halljuk! Halljuk!) Bevégzem beszédemet azzal, hogy én igen nagyra becsülöm azt, hogy vannak e házban képviselők, a kik annyira szeretnék megmutatni, mily lelkesen tudnák védeni az alkotmányos jogokat, hogy minden áron keresik az alkalmat azok védelmére. De legyenek oly jók, ne is kívánják, hogy ez a veszedelem beálljon, ne is fessék a falra, mikor itt nincs; mert utoljára addig fogják híresztelni, hogy itt van, holott meggyőződhetik mindenki, hogy szó sem volt róla, hogy ha majd — a mit egyébiránt nem hiszek, hogy be fog következni — bekövetkeznék a veszedelem, nem fog a szavukra hallgatni senki. (Élénk hosszas helyeslés •jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra többé senki sincs feljegyezve. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Ha senki sem vesz részt a vitában, talán szerénytelenség részemről szót kérni a t. háztól a mostani előrehaladott időben; de a tárgynak végtelen fontossága és azon nagy súly folytán, melyet in arra helyezek, mégis kénytelen vagyok a t. házat kérni, hogy engem egy pár perczig meghallgatni méltóztassék. (Halljuk!) Mert ezt a kérdést tisztáznunk kell, t. ház. És én nagyon kérném a t kormányt is, meg a t. túloldalt is, hogy ezt a kérdést ne méltóztassék rideg pártszempontból felfogni (Helyeslés balfelöi) és ne méltóztassék azt oly hangon tárgyalni, mint a minő hangon a t. ministerelnök ur beszédét befejezte (Ügy van! balfelöl) s a melylyel ő alkotmányunk sarkalatos jogainak sértetlensége iránti legőszintébb és ennek folytán, ha ő nem osztozik is benne, mindenesetre tiszteletre méltó aggodalmunkat merő komédiának színezetében tüntette fel. (ügy van! JJgy van! balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Én ehhez hasonló hangon nem akarok válaszolni. (Helyeslés balfelöl.) Legyen legalább annyi tekintettel és tisztelettel a kisebbség iránt is, hogy a mikor ilyen komoly tárgyban ismételve felszólalunk, akkor az, a minek mi kifejezést adunk, az részünkről nem egyszerű kortesfogás, hanem legkomolyabb alkotmányjogi meggyőződésünknek kifolyása. (Elénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem tüntettem fel komédiának! Gr. Apponyi Albert; A t. ministerelnök ur nem használta ezt a szót: „komédia", de végszavainak értelme és hordereje ez volt. (JJgy van! balfelől.) De, t. képviselőház, én ettől egészen eltekintek. Én nem találom meggyőzőknek azokat az érveket, melyekkel a ministerelnök ur a mi aggályainknak alaptalanságát ki akarta mutatni. Mert ő az egyetlen elvi érvet, a melyet velem szemben használt, a véderőtörvény legfőbb rendelkezésének egy igen elmés, de a törvény értelméhez nem híí előadására alapította. 0 ugyanis azt mondta, hogy a mostani véderőtörvény igy szól a haza polgáraihoz: „Ti a haza kormányának parancsára három évig tartoztok tényleg szolgálni. Most megadom a kormányzatnak azt a jogot is, hogy a rendkívüli szükség eseteiben még egy éven belül igénybe vehesse a ti szolgálataitokat." De kérem szépen, a védtörvény sehol sem mondja ám, hogy a védkötelezettek a kormánynak vagy az executivának, vagy akár a koronának parancsára három évi szolgálat alá vonhatók és most az executívának ezen jogát meghosszabbítjuk még egy esztendőn belüli határozatlan időre; hanem a védtörvény egész praecisen kimondja, hogy minden védköteles három évig tartozik szolgálni a törvény alapján és nem a kormánynak, nem az executivának parancsára. A kormány itt csak oly rendeleteket bocsáthat ki, melyek egyszerűen a törvény végrehajtását képezik, nem pedig olyanokat, melyek kötelességeket állapítanak meg, mert maga a törvény határozza meg, hogy minden védköteles három évig fog szolgálni; a jelenlegi javaslat pedig azt mondja, hogy azontúl is addig fog szolgálni, a meddig a hadügyi kormányzatnak tetszik, egy éven belül. Már most kitől függ annak meghatározása, hogy vájjon a védkötelezettség minden honpolgárra nézve három vagy négy évig, vagy 3 év 6 hónap vagy 7 hónapig fog tartani? a törvényhozástól-e, vagy a végrehajtó hatalomtól? (Helyeslés a baloldalon.) Itt a különbség és ezt a különbséget a világnak minden dialecticusa sem képes megszüntetni. Erre kérek praecis feleletet. Most a végrehajtó hatalom discretiójától fog függni, hogy a védköteles 3 évig, vagy 3 év és néhány hónapig fog szolgálni. Azt hiszem, hogy a ki a törvényjavaslatot elolvassa, annak ez iránt nem lehet kétsége. Tehát tökéletesen áll az, ha ezen törvény meghozatik, hogy a szolgálati idő tartama három éven túl négy éven belül legyen, a végrehajtó hatalom belátásától fog függni. (Elénk halyeslés balfelöl.). Erre kérek választ mindenkitől, a ki — mint a ministerelnök ur monda — sima és egyenes észjáráshoz szokott. De, t. ház, arra is hivatkozott a t. ministerelnök ur, a mint már a honvédelmi minister ur is hivatkozott rá, hogy hiszen a végrehajtó hatalom ezt az új rendelkezési jogot is csak a törvényből meríti, tehát in ultima analysi törvényen alapul a tartalékosok ezen pótszolgälata is. Hiszen ez igaz. Ha nem ugy volna, akkor a végrehajtó hatalom-