Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-95
95. országos ülés április 28 án, szombaton. 1888. 355 Elismerem, hogy bizonyos esetekben részletes felvilágosítást kérni az állam érdekében nem lehet és ha kívántatik, megadni nem szabad. De bizonyos az is, hogy avval az államérdekkel, mely ezt bizonyos esetben tiltja, hogy ugy mondjam, igen nagy humbug űzetik és hogy igen sok dolog, melyről számot adni lehetne és kellene, szépen elbúvik e főpalást alatt. (Helyeslés bálfélöl.) De akármint legyen ez, tény, hogy az utólagos beszámolás kötelessége az executiva teljhatalmát édes-keveset korlátozza. T. ház! A hivatkozás a delegatio jogkörére e tekintetben tehát egészen alaptalan; a hivatkozás a ministeri felelősségre ép oly alaptalan, mert a maga végkiterjedésében a törvényhozás egész jogkörére alkalmazható és ezen argumentum alapján a törvényhozás egész jogkörét lehetne az executiva javára aggodalom nélkül eonfiseálni. (Igaz! Ugy van bálfélöl.) Itt valóban nagy államjogi kérdés áll előttünk és valóban arról van szó, vájjon a törvényhozás le akar-e mondani arról, hogy a véradónak mértékét rendes időkben ő állapítsa meg. T. ház! Bevezetőleg mondtam, hogy én a politikai szükség súlya alatt meghajlok és a politikai helyzet követelményeihez mérten egy ily jogot is, mint ideiglenes jogot, az executivának megadni tudok. Midőn tehát igy elvbarátaimmal együtt a politikai helyzet követelményeinek a monarchia és hazánk biztonságának megadtuk azt, a mit ezek a fontos szempontok tőlünk követelnek és a mit véleménviink szerint nekik megadni kell, a mint azt a törvényjavaslat első felolvasása utáni általános elfogadás által is tanúsítottuk; ép ugy másrészt nem érzem magamat felmentettnek azon kötelesség teljesítése alól sem, mely kötelességgel tartozom küldőimnek, tartozik ez a t. ház, tartozik a magyar törvényhozás önnönmagának, de főleg a nemzetnek, melynek mi itten mandatariusai vagyunk és azon jogok sérthetlenségének, melyek hogy kezünkben, a népképviselet kezében megmaradjanak, a népszabadságnak egy fontos garantiáját képezi. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelöl.) Én nem tehetek róla, talán ma ez már elavult felfogás, de én kényes vagyok ezen garantiákra (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelől) és én azokból semmit a képviselőház kezéből az én szavazatom hozzájárulásával ki nem adok. (Élénk helyeslés bal- és szélső bálfelöl) Itt dől el a kérdés, vájjon ez a törvényjavaslat oly jelleggel bir-e, mely azt ránk nézve elfogadhatóvá teszi, vagy egy oly jelleggel, melylyel szemben eléggé erélyes visszautasítást nem tanúsíthatunk. (Igás ! Ugy van! balfelöl) Méltóztassanak az én javaslatomat, mely az ezen törvényben foglalt rendkívüli felhatalmazást két évre szorítja, mely idő alatt lehet az állandóan felmerült szükségről más organieus utón gondoskodni, elfogadni; a mely esetben pedig a t. ház többsége nem fogadná el, ismételve kijelentem, hogy kénytelenek volnánk a harmadszori felolvasásnál az egész törvényjavaslat ellen szavazni. (Hosszantartó, meg-megújuló élénk helyeslés balfelől) Törs Kálmán jegyző (olvassa) .• Módosítvány, benyújtja gróf Apponyi Albert. „A harmadik szakasz azon mondata után, hogy jelen törvény a kihirdetés napján lép hatályba, iktattassék: két évig marad érvényben." Tisza Kálmán miniszterelnök: T. kép viselőház! Nem tudom, hogy a mai napon bevégződik-e ezen szakasz tárgyalása, de miután, ha nem végződik is be, a hétfői ülésen lehetetlen volna jelen lennem, kérem a t. ház engedelmét, hogy a fenforgó kérdésben lehetőleg röviden most nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, azt hiszem és e háznak minden tagja abban tökéletesen egyet fog érteni gróf Apponyi Albert képviselő úrral, hogy a népszabadságnak a parlament jogaiban rejlő biztosítékait kezéből kiadni nem akarja. (Igaz! JJgy van! jobbfelől.) Ez talán vita tárgyát köztünk nem is képezheti, de igenis képezheti az — és ez az azután, hol nézetem szerint gróf Apponyi képviselő ur téved — vájjon van-e itt arról szó, hogy a törvényhozás valamely jogát akár a delegatio, akár a kormány omnipotentiája számára kiadná kezéből. A mi legelőször is a delegatiót illeti, nem szándékozom azon intézmény természetéről bővebben szólni, de abban igaza van gróf Apponyi Albert képviselő urnak, hogy a delegatióban gyakorolt pénzügyi ellenőrzést nem helyettesít hetné az, hogy a védkötelezettség iránti megállapodás a kormány tetszésére bizassék. De kérdem, van-e erről szó ? Hiszen épen az volt a legfőbb indok, mely ezen törvényjavaslat behozatalára indította a kormányt, mert a mi felfogásunk szerint, ha a törvény nem adja meg a jogot a behívásra, hiába szavazna meg a delegatio milliókat meg milliókat, nem történhetnék meg a behívás. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) Épen azért, mert nem a delegatiót, nem a kormányt, hanem egyedül a törvényhozást tartjuk arra jogosultnak, ezért fordulunk ezen javaslattal a képviselőházhoz. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a képviselő ur: A törvényhozás lemond itt azon jogáról, hogy a védkötelezettség tartamát meghatározhassa. Ugyan kérdem, hogyan lehet ezt állítani? Vájjon lemondott, vagy lemond-e jogáról a törvényhozás akkor, midőn azt mondja : Én mindenkit állandóan, mindenféle viszonyok között kötelezettnek tartok arra, hogy az illető kormány parancsára három évig zászló alatt legyen? Ugy-e nem mond le, hanem csak jogát gyakorolja? (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Mi 45*
