Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-95

95. or«íigos ülés ápril ©löadója: T. ház! Az első szakaszhoz három módosítvány és egy stylaris módosítvány nyújtatott be. Engedje meg a t. ház, hogy ezekre előadói kötelességemhez hiven megteszem megjegyzéseimet. Nagy István képviselő ur oly móclosítványt nyújtott be, hogy ezen törvény az önkéntesekre ne alkalmaztassák és legfőbb argumentumnak azt hozza fel ezen indítvány mellett, hogy ha el nem fogadtatnék, akkor az önkéntességről szóló intézmény a múltra nézve áll csak fenn, de a jövőre íiézvemegszfínik. Én, t. ház, épen ellenkezőleg azt tartom, hogy ha ezen módosítvány elfogadtatnék, akkor állana be azon eset, mert az önkéntességi intézmény törvényen alapszik, melyben ki van mondva, hogy ha letelik az önkéntesi tényleges szolgálat, a tartalékba helyeztetik az ifjú és akkor ugyanazon elbánás alá esik, mint a többi tartalékos. Ha tehát mi itt ezen törvényben kivételeket teszünk, akkor sértjük meg az intézkedéseket. És hogyha ezen módosítást elfogadjuk, akkor lesz megsértve a törvény. Bolgár Ferencz képviselő ur sok tévedést akart helyreigazítani. Engedje meg, hogy én az ő argumentumai közül egy olyat kiválaszszak, a hol viszont ő tévedett. O az egyéves önkéntesi intézmény védelmére azt hozta fel, rámutatva a külföldre és különösen Németország példájára, hogy ott azon önkéntes hivatik be, a ki tiszt lesz, nem pedig az, ki a legénység állományába tartozik. Ez argumentumnak nagyon tetszetős s ha az ember behatóbban nem foglalkozik vele, azt hiszi, hogy igazsága van a képviselő urnak, hogy tényleg ugy van; holott a dolog ugy áll, hogy csak azon önkéntes megy szolgálatot teljesíteni, a ki hiúságból vagy ambitióból port'epéet akar nyerni, mig a legénység épen ugy, miként ez a törvényjavaslat contemplálja, csupán akkor hivatik be, mikor a szükség követeli. Ez lényeges különbség és az, a mit a képviselő ur felhozott argumentumul egyáltalában nem használható. Az elmondottak alapján igen kérem a t. képviselőházat, hogy a Nagy István t. képviselő ur módosítványát ne méltóztassék elfogadni. A második módosítást Helfy Ignácz t. képviselő ur nyújtotta be. De ő véleményem szerint szintén téves feltevésből indult ki, midőn felemlítette, hogy ezen törvénynek állandó jellege van és állandó felemelésről van benne szó, holott itt nem állandó felemelésről, hanem csupán felomelhetésről van szó; a mi pedig nagyon lényeges különbség. És ő a felhatalmazást azért nem akarja megadni a hadügyi kormánynak, mert azt mondja, ha a törvényhozás valamely jogot egyszer kiad a kezéből, azt többé vissza nem kapja. Itt rendkívüli intézkedésre szóló jog adatik a hadügyi kormánynak, melyet annyira lehet ellenőrizni, hogy mihelyt azzal a kormány visszaél, ezért a 2S.än, szombaton. 1888. 349 törvényhozás vetó-jogánál fogva őt rögtön felelősségre vonhatja. (Igaz! Ugy van ! jobb felől.) Végül Horánszky Nándor képviselő ur engem azzal vádolt, hogy a végrehajtási utasítást nem ismerem. Az igazság érdekében legyen szabad felemlítenem, hogy tegnap Horánszky képviselő úrral beszélvén arról, a mire módosítása vonatkozik, azt kérdezte tőlem, hogy hát azon egyéves önkéntes, a ki 19-ik életévében tényleges szolgálatát betöltötte, mikor jön ezen törvény súlya alá ? Én természetesen erre azt feleltem, hogy a mikor a tulajdonképeni tartalék első osztályába fog soroltatni, azaz 22 éves korában és csak egy évig. Ezt most is fentartom. A honvédelmi minister ur pedig most arról biztosította a házat, hogy ezen kérdés a legméltányosabban fog megoldatni és miután az ily intézkedések eddig is nem a törvényekbe vétettek fel, hanem az utasításokba a magam részéről nagyon kérem a t. képviselőházat, hogy ugy a Helfy Ignácz, mint a Horánszky Nándor képviselő urak módosításainak mellőzésével, az első szakaszt az eredeti szövegben méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl) A mi végezetül Beőthy Algernon t. képviselőtársam irályi módosítását illeti, én azt az Ő általa beterjesztett alakban el nem fogadhatom. Nem fogadhatom pedig el azért, mert ő azt kivánja, hogy a szöveg módositassék olyképen, hogy ezen szó vétessék fel „utolsó". Ezen szó itt, t. ház nem használható, mert ha ez a szövegbe bevétetnék, azt lehetne feltételezni, hogy többé sorozás egyáltalában nem lesz. En tehát, ha a t, ház, ezen szót „legifjabb" valamivel fel akarja cserélni, azt indítványozom, hogy méltóztassék helyette ezt elfogadni, hogy „a három legutóbbi" s a többi maradna. Azt hiszem, ezzel elég lenne téve Beőthy Algernon képviselő ur kívánságának. Egyébként pedig ajánlom a szakaszt változatlan elfogadásra. (Éléníc helyeslés jobbfelől.) Horánszky Nándor: T. ház! Csak egy tévedésre vagyok bátor az előadó urat figyelmeztetni. (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó ur ugyanis tévesen magyarázott olyan dolgokat, melyek közte és köztem történtek. Az igazság érdekében kénytelen vagyok kijelenteni, hogy közte és köztem az történt tegnap, hogy én azt a kérdést intéztem hozzá, vájjon, egy egyén a ki 19 vagy 20 éves korában kezdi meg tényleges egyévi önkéntesi szolgálatát, meddig fog ezen törvéuy hatálya alatt maradni? Erre ő azt felelte, hogy utasítás szerint további &gy évig. Jelen volt t. barátom Justh is ez esetnél, mire én azt feleltem, hogy az utasítás szerint nem egy évig, hanem egészen 24-ik évének betöltéséig, vagyis 4, esetleg 5 évig. És ezen köztünk felmerült eset folytán az utasítást felütvén, az nekem adott igazat. Ezzel kapcsolatosan engedje meg a t. ház > nekem egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!)