Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-95

9 5. orszátros ülés április vétethessék igénybe, hanem követeltetik, hogy az egyfolytában történjék. Ebben áll módosítványom és nagyon kérem ÍIÄ igent, többséget, méltóztassék megfontolni azon körülményt, hogy lehetséges-e ily fontos kérdést, mint ez, az utasításnak fentartani és az ország négy-ötezernyi intelligentiájának — mert aminister úrral egyet nem értek abban, hogy a ki a tiszti vizsgát le nem tette, az nem intelligens ember, mert •ezt mondani, sem a minister úrhoz, sem azon székhez.melyet elfoglal,nem illik és én azokat intelligens embereknek tartom, de ha nem taiianám is, négyötezer embernek életpályáját bizonytalanságnak kitenni még akkor is, mikor eleget tesz annak, a mit e törvény kivan, nem akarom. E szempontból részemről az 1. §-hoz módosítványomat ajánlom. Tibád Antal jegyző: Pulszky Ágoston! Pulszky Ágoston: T. ház! (Halljuk!) E vita folyamán annyi oldalról lettem megtámadva, hogy joggal felszólalhattam volna előbb is személyes kérdésben, hanem a t. ház idejét nem akarom az ily személyes kérdésekben való felszólalásokkal igénybe venni és most is csak mellékesen csak annyiban fogok e megtámadtatásokra reílectálni, a mennyiben netalán azok azon argumentatiókra vonatkoznak, melyek a dolog lényegét illetik. Mert a többit illetőleg, ha a t. képviselő urak azt állítják, hogy nem tartják érdemesnek személyemmel foglalkozni, én egyszerűen azon egyház-atya szavaival felelek vissza, ki ezelőtt tizenötszáz évvel azt mondta: „Didieisti spernere, ego autem didici spernentes contemnere*. Különben, t. ház, semmi sem könnyebb, mint akkor, mikor valaki argumentumokra felelni nem tud, azt mondani, hogy azon argumentumokra nem felel, mert azokra felelni nem érdemes. (Közbeszólás balfelől: Ha ön mondja!) Egyáltalán akárki mondja, ha komoly argumentatiókról van szó, oly argumentatiókról, melyek önálló nyomatékkal birnak, azokat méltányolni kell és csak az, ki azt hiszi, hogy nem tanulhat s nincs szüksége semmit sem tanulni, lesz az, ki fülét bedugja oly oldalról jövő igazság elől, mely oldalról az talán kellemetlenül hangzik; különben, hogy ki előtt- hangzik kellemetlenül, ki előtt nem, azt megítélni nem önökön áll, hanem az egész t. házon, valamint hogy mikor szólaljak fel, mikor nem, arra nézve soha sem fogom a képviselő uraknak sem biztatásait, sem protestálásait tekintetbe venni, hanem a tárgy komolyságát és az igen t. ház többségének figyelmét, a mely e tekintetben ép oly jogosult nézetének kifejezést adni, mint a kisebbség. (Zaj balfelöl.) Áttérek a dologra és a dologban azon kérdésekre, melyek lényegesek; mert hisz kitérhetnék könnyen azon számadási kérdésekre is, melyeket Bolgár igen t. képviselő ur nagy praepotentiával — mint mindenki e házban bizonyít28-áü, szombaton, ISS.S. 341 hatja — felhozott. Ma beismeri, hogy tegnapelőtt hibázott, de azt mondja, hogy azon kívül egy más hibát is tett és ez a másik hiba az előbbit kiegyenlíti. Nem egyenlíti ki, mert ismét hamisan számította apót-reservát, mert az nem 9,547 akkor, mikor az első évfolyam behívható, nem háromszáz és annyival kevesebb, mert azon idő közt, a mikor a sorozás van és a között, mikor a behívásnak történnie lehet, szintén tetemes időköz folyik le, különösen tekintetbe véve, hogy a ki nem képzett póttartalékosokat e törvény értelmében behívni képtelenség volna. De nem a számítási kérdéseken fordul meg a lényeg, a mint a t. honvédelmi minister ur is megjegyezte és én is mondtam, mert e számítások hamis hypothesisből indulnak ki és mint ilyenek, merőben helytelenek: azon hypothesisből ugyanis, hogy a törvény felhatalmazza a ministerf, hogy az összes hadsereg minden három korosztálybeli póttartalékát és tartalékát egyszerre behívhassa. Már pedig az, a mint kimutattam, nem lehet azért, mert a „tartalékosok" szó nem csak fegyverben álló legénységre vona<kozik, hanem azokra is, a kik fegyverben nem állanak, tudniillik a különféle hadi intézetek legénységeinek tartalékára. És nem helyes a hypothesis azért sem, mert képtelenség azt lúnni, hogy rendkívüli körülmények között a törvény mindenütt az egész monarchiában minden csapatra nézve egy időben alkalmaztassák. És ha oly nagyon nem bizik a képviselő ur abban, a mit a magyar képviselőházban képesek vagyunk kiszámítani és nem bizik saját számításában sem, melyek annyira eltérők mindattól, a mi ezzel szemben felhozatott: csak figyelmeztetem a t. képviselő urat, ki szeret a bécsi számításokra is hivatkozni, hogy épen e törvényjavaslat tárgyalásánál tegnap Bécsben egy képviselő, kire ő szokott hivatkozni, 2 — 3 millióra tette az e törvényjavaslatból származható megterheltetés maximumát. Én e számítást nem tartom helyesnek, mert a körülmények ismerete nélkül történik. De ha a képviselő ur auctoritásokra akar hivatkozni, hivatkozzék valóban azokra, kiket maga is azoknak tart. Ép igy vagyunk a másik kérdéssel. A t. képviselő ur megtámad, mert állítólag hivatkoztam ő reá, midőn az önkéntesi kérdésről volt szó, mint a ki a századbeli szolgálatot és az őrmesterek befolyását emlegette. Azt mondta, ő nem beszélt az önkéntesi kérdésről. Beszélt azonban a századbeli szolgálatról és az őrmesterek befolyásáról, azt állítván, hogy utolsó esetben az őrmesterektől fog függni, kit tartanak vissza a tartalékosok közül, kit nem. Ha a t. képviselő ur ily kijelentést tesz, ne feledje el ezt akkor, mikor teljesen joggal az egyéves önkéntesek behívásáról van szó és az ő szavai erre is vonatkoztattak. Egyébiránt méltóztassanak a t. képviselő