Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-94

324 94. országos ülés áprillí 2?-én, péateken. 188*. sekre és állításokra rövid megjegyzéseket tenni, erre csak néhány perezre kérem at. ház türelmét, mert azt hiszem, hogy ez előadói kötelességem. (Halljuk!) Mindenek előtt gróf Apponyi Albert igen t. képviselő ur mai beszédére kívánok reflectálni néhány szóval. Természetes, hogy azon tiszteletnél fogva, melylyel gróf Apponyi Albert igen t. képviselő ur iránt viseltetem, nem fogok belemenni az alkotmányjogi fejtegetésekbe, ezt hivatottabbaknak engedve át, hanem csak egy kijelentésére szorítkozom, mely véleményem szerint szorosan ezen javaslatra vonatkozik. Ugyanis azt mondotta az igen t. képviselő ur, hogy ő a javaslatot azért nem szavazza meg, mert nem kivan discretionalis jogot adni a hadügyi kormánynak a tartalékosok és póttartalékosok szolgálati idejének meghatározására. Hát én azt hiszem, t. ház, hogy a mélyen t. képviselő ur, midőn e kijelentést tette, teljesen figyelmen kivül hagyta a törvényjavaslat 1. §-ában foglalt következő passust: „a menynyiben ezt különös körülmények követelik — az elkerülhetetlen szükség mérve szerint és annak tartamára" — mert itt nyilvánosan meg van mondva, hogy nem a hadügyministernek adatik meg a jog a tartalékosok és póttartalékosok szolgálati idejének meghatározására, hanem ezen meghatározás mindig csak a viszonyoktól, azaz a feltétlen szükségességtől függ, a létszám-felemelés tehát nem állandó. Sajnálom, hogy Thaly t. képviselő ur a véderő bizottság ülésén nem volt jelen, midőn ezen jelentés hitelesíttetett, mert akkor nem csodálkozott volna azon, hogy a véderő bizottság is csak azon reményben fogadta el a törvényjavaslatot, hogy a hadügyi kormány csakis a legsürgősebb esetben fogja igénybe venni ezen fontos jogát. En tehát nemcsak hogy nem osztom Thaly képviselő ur nézetét, hogy ezt nem reméli, de tovább megyek, én meg vagyok róla győződve, hogy a hadügyi kormány csak azon esetben fogja igénybe venni e fontos jogát, a mikor arra sürgős szükség beáll. Tóth Ernő t. képviselő ur mai felszólalásában valóban — mint a honvédelmi minister ur is felemlítette — rendkívüli dolgot cselekedett, a mennyiben mint a 48-as és függetlenségi párt egyik tagja, a hadsereget oltalma alá vette a szabadelvű párt ellenében. Én a magam részéről nem tudom ezt eléggé méltányolni, de nagyon sajnálom, hogy a jelen esetben nem fogadhatom el, a mennyiben ő a hadsereget azért vette pártolása alá, mert azt mondta, hogy nem áll a bevezető beszédemben használt azon állításom, hogy a leszállított békelétszámmal a jelen viszonyok közt azon ezredek, melyeknek egy része Bosniában van, itt Magyarországban feladataikat teljesíteni nem képesek. T. ház ! Az nagyon egyszerű dolog, hogy ez tényleg igy van, mert a ki nem is volt katona, az is el tudja képzelni, hogy 68 emberrel gyakorlatot teljesíteni, olyan gyakorlatot, hogy ez által a harczképesség ne szenvedjen, talán még sem lehetséges, a század négy szakaszra van osztva s szakaszonkint, ha leszámítom az időközileg elvezényelteket, a század gyakran csak 40 emberhői áll, a szakasz pedig 8—10 emberből, mert ha leszámítom az altiszteket, tényleg ennyiből áll, senki sem fogja tehát állítani, a ki valaha katonai dolgokkal foglalkozott, hogy ily létszámmal a kiképzést be lehet tökéletesen fejezni. E szerint, legnagyobb sajnálatomra, ezúttal nem fogadhatom el azon védelmét, a melyben a hadsereget részesíti. Nagy István képviselő ur beszédében hangsúlyozta, hogy a behívás sorrendje állapíttassák meg, de néhány perczel később maga is beismeri, hogy miután a hadsereg egyes részei nem rendelkeznek póttartalékkal, feltétlenül szükséges, hogy a békelétszám kiegészíttessék, a mi csak a tartalékosokból lehetséges. Egy izben tehát azt mondja, hogy csak apóttartalékosok, azután pedig maga is elismeri, hogy ez nem lehetséges s maga magát czáfolja meg, elmondván maga is azon indokokat, a melyeknél fogva lehetetlen, hogy a Bolgár Ferencz képviselő ur által is jelzett s általa a részletes tárgyalásnál benyújtandó azon módosítás, hogy* csak a póttartalékosok hivassanak be, elfogadtassék. Legfőbb súlyt fektet Nagy István képviselő ur az egyéves önkéntesekre, melyekre felhívja a ház figyelmét. Nagyon sajnálom, hogy magam sem lehetek azon helyzetben, hogy ezen törvényjavaslattal szemben bizonyos könnyíj test vagy külön intézkedést elfogadjak az egyéves I önkéntesekre nézve. A törvény határozottan kimondja, hogy megadja a míívelt elemnek amódoi, hogy egy év alatt teljesíthesse szolgálatát, de azután megköveteli, hogy ezen év elteltével azon elbánás alá kerüljön, mint a többi tartalékos. Ha tehát a tartalékosok első folyamába jut az önkéntes, akkor neki is, ha kell és szükséges, be kell vonulnia épen ugy, mint a többi tartalékosoknak. Ezzel kapcsolatban fel kel említenem Győrffy képviselő ur felszólalását is, a melyben engem azért apostrophál, mert azt állítottam, hogy ha az önkéntes 25-ik évét már betöltötte, nem esik ezen törvény hatálya alá. Ezt, t. ház, most is ismétlem és fentartom, mert hogyha a tartalékosoknak harmadik korosztályába jut, midőn szolgálati idejét kitöltötte, akkor ezen törvény reá nem bírhat hatálylyal. Györffy Gyula: Hát azelőtt? Münnich Aurél előadó: Azelőtt a törvény ő reá nézve nem alkalmazható, mivel még nem szolgált s igy tartalékba sem tartozik, mint pót| tartalékossal pedig nem lehet vele elbánni, miaAl