Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-94
04. orsziígos ülés április 27-én, pénteken. 1888. 319 ki forgatására: én e törvényjavaslatot még az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. De, t. ház, hogy is viseltetném én és pártunk bizalommal egy minister iránt, ki a mellett, hogy e parlamentnek nem felelős, a közös hadügyi tárezát is vezeti. A jelenlengi hadügyrainisterrel Austria és Magyarország olyanformán van, mint például a francziákBoulangerrel.fIItóZZ/ííA/) Boulangerhez is sok reményt fűznek sokan, de e remény csak a jövő légvára és a múltban a világtörténelem által be nincs igazolva. Ép igy áilunk mi a közös hadügyministerünkkel, a ki mögött szintén nem áll serami nevezetes és fényes múlt, mely jogosítana bennünket valami vérmes reményre. Meglehet, ha a t. ministerelnök ur ide benn volna, ezt az alkalmat megragadná beszédem befejezése után, hogy — a mint szokta — megrójjon azért, hogy egy ministerről nyilatkozom, a ki nincs itt jelen. T. ház ! Én óhajtanám, bár hadügyminister jelen volna ; hiszen én azt kívánnám, hogy ezen parlamentnek felelős volna s válaszolhatna ő maga nekem a vádakra. De fájdalom, nem az, hanem a t. honvédelmi minister ur van itt, mint az ő exmittáltja, commissatusa, (Derültség szélsöbalfelől) a ki nagyon vitézül szokta megvédeni — a mint egy tekintélyes hirlap említi — a törvényjavaslatokat. Tegnap is nagyon vitézül fechtirozott. (Derültség szélső balfelől.) B. Fejérváry Géza, honvédelmi minister : Ez nem magyar szó! Thaly Kálmán: A t, minister ur oly germanismusokkal beszélt tegnap, hogy azért, hogy megérthesse, voltam kénytelen németül mondani ezt. (Derültség szélső balfelöl.) Itt van tehát exmittáltja, comissatusa a közös hadügyminister urnak, tehát felelhet ő, a mennyiben szükségét látja. A mostani hadügyminister személye eddig még az ártatlanság színében áll előttünk, sem múltja, nem akarom mondani, hogy jövője sincs; azonban,hogy bizalmat mi tőlünk legalább nem követelhet, azt azon állás, melyet elfoglal, eléggé igazolja. És itt engedje meg a t. ház, hogy egy igen rövid történelmi visszapillantást tegyek arra nézve, mi az a közös hadügyminister? I. Ferdinándtól 1848-ig ugy nézték, mint a k. k. Hofkriegsrathpräsidentet. Ezt az állást foglalta el a hadügyminister 1848-ig. Ha már most végignézünk a Hofkriegsrathpräsidentek során I. Ferdinándtól, de kivált I. Leopoídtól í848-ig — merem állítani, mert végig néztem — alig akad közöttük egy olyan ember is, ki a magyar nemzet — többet mondok — csak a magyar faj iránt legalább jó indulattal lett volna; sőt ki merem mondani, mint történetíró, mint azzal a tárgygyal foglalkozott ember, hogy a magyar nemzet, a magyar faj legkonokabb ellenségeit mindenkor a Hofkriegsrathpräsidentek sorában leli, vagyis a hadügyminister hivatali elődjeiben. Nem óhajtom, hogy a mostani, eddig még ártatlan hadügyminister is az legyen, legyen talán az első közöttük, ki kivételt képezzen, de engedelmet kérek, hivatalos állásánál, a hagyományoknál és azon tendentiáknál fogva, melyek mögötte állanak és az ő cselekedeteit bizonyos irányban kényszerítik — fájdalom — nagyon kis reményem van arra, hogy ő is kivételt képezhessen. A t. bizottsági többség jónak látta az ő jelentésébe felvenni azt a passust, hogy a bizottság többsége azon biztos reményben ajánlja ezen törvényjavaslat elfogadását, hogy a hadügyi kormány a törvényjavaslatban foglalt felhatalmazássá], illetve ráruházott joggal — tehát ő rá és nem másra ruházott joggal — csakis az elkerülhetien szükség mérve szerint és annak tartamára fog élni. Én, t. ház, ezt nem remélem. Igaz, én a bizottság kisebbségéhez tartozom, sőt az anteeedentiák után, melyekre ráutaltam, oly kevés jogos indiciumot látok e tekintetben a jövőre, hogy felteszem, hogy mitsem törődve Magyarország közés mezőgazdasági érdekeivel, mikor neki szüksége lesz, mikor neki ugy fog tetszeni és alkalmasnak találja, még az aratás vagy a takarítás legsürgősebb idejében is olyan mennyiségben fogja behívni a tartalékosokat és póttartalékosokat, a mint épen akarja és ezzel mezőgazdaságunkban épen azon időszakban, a mikor a legnagyobb mérvben szükségeltetik a munkás kéz, lényeges hátramaradást fog okozni. S éu ezt jogosan mond hatom, mert már megvagyunk szokva azon hivatal részérő] ily eljárást tapasztalni hoszú idők, mondhatnám évszádok óta. (Igás! Ugy van! szélső baloldalon.) De legyen nekem szabad, t. ház, a honvédelmi minister ur tegnapi beszédének egy pár részletére reílectálnom. (Halljuk! a szélső baloldalon ) A minister ur az egyévi önkéntesekről beszélvén, hangsúlyozta a törvény előtti egyenlőség elvét, mely mérvadó ránézve, niely szerint, ha az egyévi önkéntesek az év végeztével le nem teszik a vizsgát, a törvény minden további kedvezményének megvonásával csak oly elbánás alá kerülnek a tartalékban, mint az ezen joggal fel nem ruházott többi ifjak. A minister urnak joga van a törvény előtti egyenlőséget hangsúlyoztatni, a mikor neki tetszik. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister : Mindig! Thaly Kálmán: Ám jól van; de méltóz tassék aztán ezen jogot akkor is hangsúlyozni, a mikor a tiszt urak gyermekei, a $Soldatenkind«-ek állami alapítványokért folyamodnak, a mikor első sorban nekik van joguk az alapítványhoz s csak azután az állami tisztviselőknek s csak azután az adófizető többi polgároknak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nemde itt a jogegyenlőség elve
