Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-94

310 94. országos ülés április 27-én, pénteken. 1888. fenyegetve van, felhatalmazást ad a hadügyi kormányzatnak oly valamire, a mit a legenyhébben megnevezve, félrendszabálynak lehetne nevezni. Nem mondom, t. ház, hogy a fél rendszabály ok bizonyos körülmények között nem bírhatnak jogosultsággal, de azt tudjuk, hogy a f'élrendszabályok fonák alkalmazása ezen monarchia politikájának vezetésében gyászos traditiót képez, (Ugy van! balfelöl.) Én tehát, tekintve épen azon habitust, a mely itt mintegy hagyománynyá vált, veszedelmes dolognak tartom politikailag is ezen ügyek vezetésének ezt a félrendszabälyt kényelmesen kezébe szolgáltatni. (Élénh helyeslés a baloldalon.) Veszedelmesnek tartom az orvoslás ezen módját a közgazdaság szempontjából is, mert ez magában foglalja, ha nem is egész számára a tartalékosoknak, de annak egy, a hadügyi administratio belátásától függő számára nézve a szolgálati idő tartamának felemelését egész a négyesztendei szolgálati időig. Hogy milyen arányban, milyen kiterjedésben fog ez igénybe vétetni, erre nézve nekünk semmi garantiánk sincs. Azt pedig ezen alkalomnál előre ki kell mondanom^ hogy én ami közgazdasági viszonyaink közt a nemzeti munkaerő azon csökkentését, a mely a szolgálati időnek négy évre való felemelésében rejlenek, károsnak, végkövetkezményeiben magának a nemzetnek katonai erejére nézve károsan kihatónak tartanám és minden ily eszmével szemben előre is elutasító álláspontot kell elfoglalnom. (Helyeslés abaloldalon.) Károsnak tartom e rendszabályt a méltányosságnak szempontjából is és mint Bolgár Ferencz t. barátom tegnap találóan rámutatott, nem tartom üdvösnek a katonai szellemre nézve is, a mennyiben nagyon közel fekszik az a veszély, hogy a protectio és üldözésnek szelleme itt tápot fog nyerni és kielégítést találni. (Igaz! Ugy van! baloldalon.) De, t. ház, mind e szempontok nem nyomnak előttem annyit, mint az a nagy alkotmányjogi szempont, mely itt érintetik. Mi evvel a törvényjavaslattal a póttartalékosok és az első évi tartalékosok szolgálati idejének meghatározása felett a hadügyi kormányzatnak diseretionalis jogot adunk, vagyis a magyar országyülés, a magyar nemzetnek képviselete kiadja kezéből azt a jo got, hogy ő határozza meg, vagy legalább, hogy az ő hozzájárulása nélkül ne legyen megállapítható a honpolgárok katonai szolgálati idejének mérve. És ez, t. ház, egy véghetetlen komoly kérdés. (Igaz! Ugy van! balfélől.) A katonai szolgálatban rejlő teher megállapításának joga ép oly fontos és elidegeníthetlen joga annak a törvényhozásnak, a melynek legfontosabb elemét a népképviselet képezi, ép oly fontos ég elidegeníthetlen joga, mint a polgárok pénzügyi terheltetésének meghatározása. (Helyeslésbalfelöl.) Ha ennek a javaslatnak analogonját a pénzügyi téren akarnók construálni, akkor az körülbelül úgy nézne ki, hogy a földadót, a házadót, szóval az alapadókat a törvényhozás állapítja meg, a jövedelmi pótadónak mértékét azonban egy bizonyos meghatározott maximumon belül az egyéni körülményeknek és szükségeknek mérve szerint megállapítja a pénzügyminister. így nézne ki pénzügyi téren ugyanaz az intézkedés, a melyet a katonai téren behozni szándékoznak. (Igás! Ugy van! Élénh tetszés balfelöl.) Az, t, ház, hogy a katonai szolgálatnak mértékét csak a törvényhozás állapíthassa meg és nem a hadügyi kormányzat, a törvényhozásnak reservált ezen jog ép oly fontos garantiája a népszabadságnak a nemzeti jogok arsenáljában, vagy ha akarjuk, kincstárában, ép oly becses gyémánt, ép oly becses fegyver, mint a mily becses a nemzeti képviselet rendelkezési joga a nemzet pénzadójának kérdésében. (Él nk helyeslés és tetszés a baloldalon.) És én azt előre kijelentem, hogy nincs eset rá, nincs az az argumentatio és nincs az a politikai szükség, a mely engem arra bírhatna, hogy a törvényhozásnak, a népképviseletnek ezeu jogáról állandóan lemondjak és ezt a védkötelesek egy nagy részének vagy bármely csekély részének vagy csak egy emberre nézve is a hadügyi kormányzat diseretionalis jogának tekintsem. (Élénk helyeslés balfélől.) Ez a punctum saliens e törvényjavaslatban. Ez a közhatalmak egyensúlyának dislocalását jelenti a népképviselet jogainak csorbításával azoknak hátrány ára. (Helyeslés balfelöl.) És, t. ház, ha a képviselőháznak összeállítása, az abban létező pártviszonyok, az abban kifejezésre jutott többség ma nem is felel meg az én óhajaimnak és nézeteimnek : én ettől a körülménytől egészen el tudok tekinteni és a parlament jogkörének bármely csorbítása ellen, minálunk Magyarországon a nemzeti politika continuításának fenntartása szempontjából talán élesebben kell nyilatkoznom, mint nyilatkoznám bárhol. (Helyeslés a baloldalon.) Megengedem, hogy a nemzet ma talán nem oly féltékeny már népképviseletének reservált jogköre és annak csonkítatlansága iránt, mint a minőnek lennie kellene. Ez tán a nemzeti népképviselet működésének hibája. Ha ily közöny létezik és ha ennek folytán olyan eszméket könnyen keresztül lehet vinni, melyek más időben az ellenállás valódi viharát keltették volna: ez nem jó bizonyítvány a t. képviselőház többsége gazdálkodásának és működésének megítélésére. (Helyeslés és tetszés a baloldalon.) De nekünk e politikai actualitáson felülemelkedni és elvi álláspontra kell helyezkednünk; nekünk azt az elvi erőt, azt a nagy népjogostíványt, mely a népképviseleti jog csonkítatlanságában rejlik, nem szabad kevésre becsülnünk ; nem szabad az iránt hidegen viselkednünk, csak azért, mert bizonyos időben a népképviselet nem állott feladata magaslatán, hanem a t. többségnek saját jogai