Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-93

2Q0 93. országos ülés április gain ik nagyobb dicsőségére és bővítésére ki vannak vé-e. (Ugy van! szélső bal felöl.) Következik a szolgálati idő meghatározásának kérdése. Ezt eddig mind a törvényhozás — és erre igen kérem a minister ur figyelmét — mind a kormányzat magának tartotta fenn. E törvényjavaslat most erről akar intézkedni. Mert maguk a minister ur fejtegetései is, de azon felszólalások is, melyeket itt Bolgár, Nagy és Czirer képviselőtársaimtól hallottunk, kétségtelenné teszik, hogy nem a törvényhozás által szentesítendő világos express törvény alakjában, hanem a kormány részére adandó felhatalmazás alakjában a szolgálati idő tekervényes, czikornyás phrasis mellett három évről négy évre akar kiterjesztetni. Lehet, hogy a szolgálatidő 3 évre és 2 hónapra, lehet hogy 6 hónapra, de lehet, hogy 3 év és 12 hónapra is fog terjedni. Ha ezt most a törvényhozás e törvény elfogadásával a kormánynak megengedi: akkor mi történik? Nemcsak a törvényhozás és az ország jogköréből vétetik ki ezen jog és ruháztatik át talán a delegatióra, talán a hadügyi kormányzatra és talán ő Felségére, hanem a magyar kormányzat köréből is. (Igaz ! ügy van! szélső bal felöl.) Sehol ebben a törvényjavaslatban egyetlen egy pont, egyetlen egy szó sem biztosítja többé a szolgálati idő meghatározását az ország, a törvényhozás és a kormányzat körében. Ha a nemzet ezt akarja : teheti és ha a többségnek tetszik, megszavazhatja és ha a jelenlegi cabinet ezt megszavaztatni óhajtja, a többség ezt meg is szavazza, mert, fájdalom, nincs okom ebben kételkedni. De legalább jöjjünk tisztába avval, hogy mitől van szó. Arról van szó, hogy a nemzet egy sarkalatos jogáról, melyet az 1867. kiegyezésnél magának világosan, minden kétértelműséget kizáró világossággal fentartott. most mondjon le. (Igaz! TJgy van! szélső balfelöl.) Mi egy ily törvényjavaslat elfogadásába bele nem megyünk és nem mehetünk, (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl) azon példa után, mely az 1879-ikibeszállásolási törvénynél előttünk felmerült. T. honvédelmi minister ur, még csuk két pontja lesz az úgynevezett kiegyezési törvénynek, hol a nemzet fentartott jogairól van szó ; tudniillik az újonezok megajánlása és ennek feltételei. A népfelkelési törvény már körüljárta ezeket a pontokat is. Én félek, nagyon félek, hogy a beterjesztendő hadszervezeti novella majd alá fogja aknázni a nemzetnek még ezt a jogát is. Várjuk a törvényjavaslatot, de nem örömmel, mert semmiféle törvényjavaslatot sem várunk ettől a kormánytól örömmel. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Várjuk tehát azt s állunk elébe és küzdünk ellene, a meddig lehet; de én ismétlem, jöjjünk tisztába mindenkor azzal, hogy miről van szó és ne beszéljünk csak arról, hogy 20—28 napra vagy két hónapra hivatik-e be a tartalék és póttartalék, mert 6-ííii, csütörtökön. 1SS8. nem arról van itt szó, mert ha csupán erről volna szó, megvárná a minister ur és az úgynevezett hadigazgatóság az őszi időszakot, a mikor a minister egy teljesen systematicus törvényjavaslattal állhatna elő. Fait accomplit akar arainister ur teremteni azon időre. A nemzet jogaiból egy csomót el akar venni s azt a fejedelem jogai közé akarja áttenni, hogy ezeket ne a nemzet, hanem a katonai bureaucratia, a militarismus és mindaz, a mi e mögött áll, gyakorolja. (Igaz! ügy van! szélső ba'felöl.) Ezen törvényjavaslat, nézetem szerint, egyéb tekintetekben is veszélyes és ártalmas mind elvi, mind gyakorlati, pénzügyi, közjogi, mind pedig socialis és közgazdasági tekintetekből. Hogy ezen intézkedés alatt a szolgálati idő felemelése lappang, az az előttem felszólalt képviselő urak által be van bizonyítva. Hogy a szolgálati idő felemelése minő közgazdasági hátrány a nemzetre, melynek legmunkaképesebb, legerőteljesebb fiatalsága idejét a fegyvergyakorlatokon tölti: ennek bővebb dilucidatiója nem szükséges. Hogy mik lesznek ennek pénzügyi következményei a nemzetre és ennek háztartására nézve, e fölött kár nekünk sok szót vesztegetni. Meglehet, hogy nem lesz a költség 15 milló e czímen; meglehet, hogy az csak 3 millió lesz; meglehet, hogy kevesebb; de hogy lesz : arra nézve nyugtassa meg magát a t. honvédelmi minister ur és egyáltalában ne álljon elő nekünk azzal, hogy ő jót áll azért, hogy e törvényjavaslatból egyáltalában semmi költség sem származik. Higyje meg nekem a honvédelmiminister ur, hogy ezen cabinet kebeléből, amelynek ő is tagja, oly törvényjavaslat — nem katonai — de más is, a mely az országra nézve költséggel ne járt volna, még nem került ki. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Olyan pedig, a mely valamit hozott volna nekünk és ne vitt volna ki innen semmit, épen nem került és nem is fog soha kerülni a ház asztalára. (Igaz! ügy von! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem talán azon jóhiszemű önáltatással élt a t. minister ur, hogy ha a törvényjavaslat törvénynyé válik, mert most még csak papíron van; majd, ha a behívások kezdődnek, akkor jön a költség. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Hogyha igy értette a minister ur, akkor teljesen igazsága van. (Derültség a szélső baloldalon.) De más tekintetben is fontosnak és károsnak tartom eme törvényjavaslatot. Hiszen a hadügyi kormány hatalmának növelését, hatalomkörének bővítését és nagyobb tartalommal való ellátását vonja maga után ez a törvényjavaslat. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert a szolgálati idő kiterjesztése, a tartalékosoknak és a póttartalékosoknak mikor, miként és mennyi időre való behívása, a mi eddig nem