Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-92

274 02. orszítgos ülés április 24-én, kedden. 18&8. központi előadó ur figyelmét, hogyha a gémeknek és ruczáknak pusztítását ilyen helyen és kivált a kiméleti időben megengedjük, sokkal inkább meg kellene engednünk a gémeknél még veszedemesebb csukának és harcsának pusztítását is ily helyeken és kivált ily időben. S erre nézve akként méltóztassék intézkedni ezen törvényjavaslatban — mert én módosítványt nem adok, mivel igen sok szakaszra kellene kiterjeszkednem — hogy a rablóhalak pusztítására ne kelljen halászati engedély, hanem ezek pusztítása ép oly szabadon történhessék, mint a jégmadaraké, gémeké és ruczáké. Ez az egyik észrevételem. A másik észrevételem másra vonatkozik. A kiméleti terek megállapítása s meghatározása, miről a törvény későbbi szakasza szól, a törvényhatóságok és utolsó fórumban a minister hatáskörébe tartozik. Már most azt nem szükséges nekem magyaráznom, de senkinek sem, hogy például a baromfi-tenyésztés és pedig az oly baromfi-tenyésztés, mely vizén nevelődik fel, az egész országban közgazdasági tekintetben ezerszerte fontosabb a halászatnál. En tehát a minister ur szives figyelmét felhívom azon körülményre, hogy ha majd a halászati törvény végrehajtásáról szóló szabályzatot és rendeletet kibocsátja, legyen szives előre is figyelmeztetni az illető törvényhatóságokat és a halászati jog tulajdonosait, hogy a kiméleti terek megszabásánál különösen ügyeljenek arra, hogy az illető község baromfi-tenyésztése ez által semmiképen csorbát ne szenvedjen. Itt fontos dolog ez nagy tavakra nézve is, mert könnyű dolog azt mondani valamely vízre, melynek szűk terein vannak, hogy kiméleti tér, de nagyon nehéz oly vizre, mint a Balaton; mert a Balaton, a Fertő és a Velencze tóparti községekre nézve a baromfi-tenyésztése, különösen kacsa és liba tenyésztése a halászatnál sokkal fontosabb. A kiméleti tereknek ily helyeken való kijelölésének akként kell történie, hogy az a baromfitenyésztésben az illető községeket ne gátolja, se pedig a másként bekövetkezhető insultusoknak tág tér ne nyittassák. Ugyanezen tekintet alá esik a fürdőzés dolga is. A fürdés, mint közegészségi dolog, a halászatnál sokkal fontosabb; kívánatos tehát, hogy a kiméleti terek kijelölésénél a minister ur ezt is szíveskedjék figyelmébe venni a törvény végrehajtását szabályozó rendeletben. A központi előadó urat pedig arra kérném, hogy ő lenne kegyes ép ugy a rablóhalak, minta gémek és gólyák üldözésének megengedése iránt ott, a hol kell, mindenütt módosítványnyal előállni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minister; T. ház! A kiméleti terekre vonatkozólag csupán annyit bátorkodom mondani, hogy — a mint már az elnevezés mutatja — kiméleti térnek csakis oly tér választandó, a mely semmiféle más állattól nyugtalanítva nincs s a hol a halak egész nyugton és csendben meglehetnek. Ez ismét azt bizonyítja, hogy az ilyen kiméleti tereket természetesen nem ott kell kijelölni, a hol fürdeni szokás, vagy a hol baromfi jár a vizre. A kiméleti tereken — erre is utal maga az elnevezés — kizárólag a halakra kell tekintettel lenni. Ennélfogva természetes, hogy kiméleti terekül csak oly helyek fognak kijelöltetni, a melyek ennek a czélnak megfelelők és a melyeknek ez a használata más irányban semmi fontosabb érdeket nem sért. így okvetlenül figyelemmel kell lenni az ilyen terek kijelölésénél arra, hogy a baromfi-tenyésztés kárt ne szenvedjen. Hasonlókép fontos az egészségügy szempontjából, hogy a fürdés ne korlátoztassék. A mi azonban a káros halak pusztítását illeti, e tekintetben kérem a t. házat, ne méltóztassék oly térre menni, melyen ismét a haltenyésztés érdekei veszélyeztetve lennének, a mennyiben a halászat ellenőrzése lehetetlenné válnék. (Halljuk!) Mert ha jól értettem Eötvös t. képviselő urat — a miről nem vagyok biztos, mert a folytonos beszélgetés miatt alig lehet a házban minden kiejtett szót megérteni (Ugy van!) — azt kívánja, hogy a káros halak pusztítása egyáltalán mindenkinek szabadon engedtessék meg. Ha ezt mondotta és nem az a kívánsága, hogy a káros halakra nézve a kiméleti idő alól kivétel legyen, akkor bátorkodom a t. képviselő urat arra kérni, hogy álljon el ebbeli óhajtásától, mert ha e szerint járnánk el, az csakugyan lehetetlenné tenné a halászati törvény végrehajtását. Hiszen ha mindenkinek jogában állana a vizeken járni-kelni és csukákat, harcsákat szabadon fogni, akkor valóban nem volna lehetséges az ellenőrzés az iránt, hogy kinek van jogosultsága a halászatra, kinek nincs. Másrészt a káros halak pusztítására vonatkozólag, azt hiszem, eleget tett a törvényjavaslat a czélnak azzal, hogy az ilyen halakra nézve sem ívási időt, sem kiméleti időt nem határoz meg; ugy, hogy azok egész éven át mindig foghatók és piaezra vihetők. így tehát a kártékony halak pusztítása könnyű szerrel és nagy mértékben is eszközölhető. Méltóztassék e tekintetben azt az analógiát szem előtt tartani, melyet a vadászati törvény nyújt. Ebben sincs megengedve az, hogy a kártékony állatokat bárki pusztíthassa, csupán annyi van megengedve, hogy azok bizonyos kiméleti időn kívül egész évben pusztíthatok. Ez az eljárás követendő a halászat terén is. En tehát, azt hiszem, hogy e részben a törvény intentiója és szövege tökéletesen elégséges és igy kérem a szakasznak változatlan fentartását. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A 26. §-hoz az előadó ur-