Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-92
268 82. országos ülés április 24-én, kedden. 1888. (Halljuk!) Ha e szakasz megmaradna, akkor ép oly közderültséget keltene a Balaton vidékén, mint a minőt keltett a t. házban, mert jól jegyezte meg Pulszky Károly t. képviselőtársam, hogy a balatoni halászoknak igazuk van, hogy 40 cm. hoszszúságot a fogas süllőre nézve megállapítani, hogy az ezen méreten alul ki ne fogassák, nemcsak felesleges, de nem is szükséges, mert aha], ha 35 cnmtr hosszúságú, már kifogható. De tovább megyek és informatio alapján mondhatom, hogy a Balatonon nem lehet keresztül vinni a szakaszban foglalt rendelkezést, mert a mint a fogast kihúzzák a levegőre, megdöglik. Ezt igen jól tudta a vármegye, hol a t, minister ur birtokos; Somogy vármegye. Ott érvényben van egy szabályrendelet, melyet a ministerium is helybenhagyott, hogy akárminő hosszú fogast fog ki a halász, szabad leg3 r en azt eladni, tehát Somogymegye igen jól tudta, hogy a Balatonon nem lehet mérni a fogasokat. Ha továbbá a Balatonon el volna tiltva az éjjeli halászat, akkor egyszerűen maga a halászat tiltatnék el. Azért én arra kérem a t. minister urat, hogy ha akar kivételes intézkedéseket tenni a Balatonra nézve, legalább ez esetben tegyen más intézkedést. Ha ezt a minister ur kijelenti, akkor én részemről elfogadom Pulszky Károly képviselő ur indítványát. Törs Kálmán jegyző: Petrich Ferencz! Petricll Ferencz: T. ház! Nincsen szándékom sem indítványt, sem módosítványt beadni, de nem hagyhatom észrevétel nélkül a nagyobb faita halakra, t. i. a tetemes tokra és a vizára vonatkozó intézkedést. Az én tudomásom szerint ezek tulajdonképen nem is hazai, hanem inkább vándor halak, tehát nem volna értelme, hogy a halász az esetleg 145 centiméteres halat visszabocsássa. Mert csak bizonyos időben juthatnak ezekhez a halászok, midőn a Duna medrébe bejönnek és minek fosztanók meg a közönséget például a viza élvezetétől s a halászokat ezen jövedelmi forrásoktól. Csak erre voltam bátor figyelmeztetni a t. házat, méltóztassék meggyőződésük szerint intézkedni. Törs Kálmán jegyző: HoitsyPáü Hoitsy Pál: T. ház! Magam is fel akarom hívni a t. ház figyelmét a vizára. A 20. §-ban ki van mondva, hogy ha a viza nincs másfél méter hosszú, visszabocsátandó a vizbe. Méltóztassék meggondolni, hogy egy másfél méter hosszú hal mily óriási nagy és nem lehet várni, hogy a halász ily másfél méteres vagy még kisebb halat is vissza fog bocsátani. Ezen méret meghatározása — mint tudomásom van róla, mert utána jártam — ugy történt, hogy egy galicziai tanárnak, ki ezen dolgokkal foglalkozik, irtak, hogy körülbelül mekkora lehet a minimalis nagyság, melyen alul ezen hal nem ívott és ő azt irta: ugy gondolja, hogy mintegy másfél méter lehet. T. ház! A vizára nézve egy veszélynek vagyunk kitéve. Ez a hal folyóinkba csak ivás idején jön fel; ha tehát már feljött, ki lehet fogni és nem kell attól tartani, hogy kifogjuk még mielőtt ivarképes volna. Ha ki nem fogjuk, vagy ha a halászok kifogják és kötelesek visszabocsátani, ezen hal visszavándorol az Aldunára, ott ezen törvény nem érvényes, az odavaló halászok kifogják, Magyarországra nézve ekként elvész, következőleg azt sem fogjuk elérni, a mit óhajtunk, hogy t. i. bizonyos védelemben részesítsük ezen halat és az mégis a mi számunkra el fog veszni. Nem akarok tudományos fejtegetésekbe bocsátkozni, nem is tudom, hogy körülbelül mekkora lenne az a legkisebb méret, melyen alul nem volna szabad a vizát kifogni, hanem ha a minister ur azt hiszi, hogy talán mégis lejebb lehet ezen minimalis méretet szállitani, igen kérem, hogy erre nézve méltóztassék nyilatkozni s valami módot találni, nehogy meg legyünk rövidítve azon anomália által, melyet előbb voltam bátor felemlíteni. Grőf Széchényi Pál, földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister: T, ház! Bátor vagyok először is megmondani az okot, hogy ezen minimalis méret miért állapíttatott meg. A haltenyésztésnek és halszaporításnak egyik főelve az kell, hogy legyen a halászati törvény meghozatala alkalmával, hogy a mennyire lehet, a halak ne fogassanak ki, mielőtt legalább egyszer az íváson keresztülmentek. Ez a legnagyobb kimélése a halaknak, mert ez által terjednek. Ezen szempont figyelembe vétele czéljából ült össze egy szakértőkből álló bizottság, melyben természettudósok és gyakorlati halászok vettek részt és ezek tanulmányozva a más országokban törvény által megállapított legkisebb méreteket és hazai vizeinknek viszonyait, megállapították a középnagyságot; természetesen a középnagyságot kellett venni, mert oly vizben, a hol kevés tápláléka van a halnak, lassabban, a hol több tápláléka van, gyorsabban nő és ezen középnagyság alapján határozták meg a minimumot, . A vizára nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy azon szakértő, ki a bizottságban részt vett, engem ugy T informált — mert a dologban nem lévén szakértő, másnak informatiója után kellett indulnom — hogy ki van okmányilag mutatva, hogy a Dunában ezen méretnél kisebb viza nem fogatott és igy ezen méret semmiféle kárt nem fog okozni. Más országokban, igaz, hogy a vizára nincsenek ily tilalmi intézkedések, mert ott nem fordul elő; nálunk azonban előfordulván, azt hittem, hogy oly méret, a mely eddig kifogott halnál nem fordult elő, nem lehet ártalmas azon halfajra nézve.
