Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72

20 72, országos ülé= február 29-én, szerdán. ISS8. bitesére sem itt bent, sem ott kint nem szolgálhatnak. Hanem szükségesnek tartom legalább rámutatni, mi az oka annak, hogy nem egyszer, de számtalanszor volt már eset, melyben a magyar közjogi állapotok helytelenül érteimeztettek. E jelenség gyökereit nem a kiegyezési törvényben kell keresni, hanem keresni kell az egyénekben, ama szervezetben, mely külügyi politikánknak adva van. Az angol, franczia, szerb, román, bolgár diplomatiánál sohasem fordulhat elő az az eset, hogy az állam közjogi természetét illetőleg az azt képviselő diplomata tévedésben legyen. És a mi szerencsétlen szervezetünk, (Helyeslés szélső halfelöl) nem tartom szerenesésnek magam sem, olyan, melynél minduntalan előfordulhat az, hogy külügyeink vezetésénél oly egyének bízat nak meg a monarchia képviseletével, kik az egyik és másik állam közjogi helyzete, kereskedelmi és közgazdasági érdekei iránt kellőleg tájékozva nincsenek; (Igaz! Ugy van! bal felől) és ebből támadnak azután azon controversiák, hogy mig tulajdonképen a monarchia úgynevezett érdekei képviseletre találnak, addig a monarchiában levő két önálló és egymástól teljesen független állam érdekei képviseletre nem találnak. Ez a természetes oka. annak, hogy oly egyezmények köttetnek, a melyek az egyik vagy másik állam — mert megtörténhetik a másik állammal is ugyanaz, a mi most rajtunk megtörtént — nem is annyira közjogi érdekei, mint közjogi felfogása az egyezményekben kifejezésre nem talál, sőt avval ellenkező felfogások jutnak érvényre. T. liáz! Különböztessük meg itt a helyzetet. Ila itt az a helyzet volna, a mit — fájdalom — a magyar történelem a múltban sokszor felmutat, hogy Magyarország közjogi felfogása intentionáltatott volna megsértetni, ha intentionáltatott volna az, hogy Magyarországnak, mint államnak, nemzeti fennállása ily egyezmények kötése által violáltassék - mint ez a múltban megtörtént: — akkor igen természetesnek tartanám azt, hogy a ház minden oldalán levő képviselők egy hanggal szólaljanak fel és tiltakozzanak az ellen. He mikor ezzel szemben — valljuk meg igazán a valóságnak megfelelőleg — csak az történt, hogy azok, a kik ezt az egyezményt diplomatiailag megkötni hivatva voltak — fájdalom — nem birtak azzal a tájékozottsággal Magyarország közjoga felől, mely minden diplornatiában, kivéve az osztrákmagyart, mindenütt megvan, akkor én is azt vélem, hogy a harangot félreverni és olyan veszélyeket festeni, melyek tulaj donképen nem léteznek, nem szükséges; mert ez a mostani vita, mind az, ami elmondatott ott,mind az, a mi elmondatott a kormány részéről, nem volt egyéb, mint határozott feotartása a nemzet közjogi felfogásának, fentartása annak, hogy bármi legyen írva vagy nyomtatva egyes okmányokban, azért a felfogásbaa az ország közjogi állapota iránt egyáltalában különbség nincsen. (Igaz! Ugy van! jobbfdöl.) Ezt a vita bebizonyította és ezért most a czélszerííségi kérdés van tulaj donképen a szőnyegen. Ha ez egyezmény kezdetének stádiumában volnánk, akkor én természetesnek tartanám, hogy ez az egyezmény újból visszaküldessék. Ha ezen kérdés Romániában már nem sokkal előbbre haladott stádiumban volna, mint a milyenben nálunk van, természetesnek találnám, ha mindenki határozottan követelné, hogy ezen incorrectségek kiigazittassanak és ez elől én magam sem kívánnék elzárkózni. Azonban tény, hogy ez a kérdés Romániában már egészen megérlelődött, egészen más stádiumban áll: el van ott fogadva, meg van erősítve. És most mi volna az eredménye annak, ha mi, a mi közjogi felfogásunkat érvényesíteni akarnók? Megtörténhetik, hogy Románia a mi aggodalmunknak, melyet saját ügyünkben nyilvánítottunk, minden szó nélkül helyet fogna adni s a correctivumot megadná, de egy bizonyos benyomás alatt állana és ez az volna, hogy Magyarországállami közjogi felfogása oly kérdés, melyet violálni, sérteni, veszélyeztetni lehet egy Romániával kötött egyezményben s mi tulaj donképen azért fordulunk hozzá, hogy a mi megsértett közjogi érdekeink nála orvoslást találjanak. Hogy ezen magyarázat is adatnék eljárásunknak, ez meggyőződésem. De a mostani vita után, állami közjogi helyzetünket illetőleg a felfogásban a ház egyik oldalán is azon eminens veszély, melyet a túloldalról festenek, fenn nem áll. És ha egyéb ellen nem is, de az ellen, hogy ebből jövőre bárki által következtetés vonassék, az én felfogásom szerint e vita elég tiltakozás. De ezen kívül még egy más hatása is lesz e vitának, az, hogy a diplomatia, mely a jövőben Magyarországot fogja képviselni, nagyon óvatosan fog eljárni a tekintetben, hogy Magyarországban a közjogi felfogást illetőleg aggályra és felszólalásra okot ne adjon. Elfogadom e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Zárszó illeti még meg a bizottság előadóján kivül Győrffy Gyula és Beőthy Ákos képviselő urakat, mint, a kiknek határozati javaslatát 10-nél több képviselő aláirta. Ennélfogva három zárszó van még hátra. Azt hiszem, talán czélszerű lenne, ha méltóztatnék a t. ház beleegyezni, hogy a zárbeszédek a holnapi ülésen tartatnának meg és ma még a mai napra bejelentett két interpellatió tétetnék meg. (Általános helyeslés.) Mindenekelőtt Meszlényi Lajos fogja megtenni interpellatióját. (Halljuk!) Meszlényi Lajos: T. képviselőház! Midőn