Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-91
252 9, » országos ülés április 23-án, hétfőn. 1888. aBalatonban összesen csak három és bizonyosan, ha nem is mondotta el, de azt hiszem, az eredeti szövegben foglalt alfajok belevonását is kívánatosnak tartotta volna, a mennyiben, ha jól tudom, a balatoni halászati szövetkezet utolsó gyűlésén ezt nem ellenezte, a mikor a bizottság módosításairól még nem értesült. A fogas süllőre nézve főleg azt kifogásolta, hogy a minimum meglehetősen nagy, tudniillik 40 cm. Ebben — megvallom — én is az ő nézetén vagyok, mert a balatoni viszonyok csakugyan igazolják azt, hogy a minimum legalább ne legyen nagyobb nálunk, mint a süllőre másutt van. Erre nézve leszek bátor az illető szakasznál egy módoeítványt benyújtani. Abban, hogy azt kifogásolta, hogy a minimum egyáltalában megszabassék, nem érthetek egyet vele, mert azt kell értenem abból, mikor azt mondja, hogy ha a Balatonon a süllőt kifogják, azt visszavetni nem lehet, illetőleg hijába teszik, mert az többé nem életképes. A tény igaz, de hiszen itt is .csak az áll, a mi á]l a minimumra egyebütt, hogy a halász, ha nincs érdekében kicsi halat fogni, mert kereskedésbe nem viheti, nem is fogja meg s ebben van tulajdonképen a sanctio. Felhozta végre az éjjeli halászatot a Balatonon. Én is azon nézetben vagyok, hogy az éjjeli halászat megengedése a Balatonon okvetlenül szükséges és a ki a balatoni viszonyokat ismeri — és ugy tudom, a minister ur ismerk mert életének egy részét Balaton a közelében töltötte — nem fog elzárkózni az elől, hogy ez az ősi halászati mód a helyi viszonyok által teljesen és tökéletesen indokolt; de a törvény maga megadja a ministernek a lehetőséget, hogy ott, hol a localis viszonyok az éjjeli vagy egyéb tilalomnak megszüntetését kívánatossá teszik, ő ezt rendeleti utón megtehesse. Én azt hiszem, hogy egy ily törvényben, mint a minő most a ház előtt fekszik, egyáltalában nem lehet az ország minden egyes helyi érdekét tekintetbe venni, mert ha Balatonnak vannak sajátságos viszonyai, a székelyföldi és egyéb hegyi patakoknak is megvannak sajátos viszonyai, meg vannak Tiszának, Dunának is. Ezeket mind törvényben specializálni nem lehet, de azt hiszem, hogy erre nézve teljesen elegendő az, hogy ha az érdeklettek annak idején kellően indokolják sajátságos viszonyaikat, hogy erre nézve a törvény által adott módon a minister intézkedhessek. Ezek megjegyzésével nem járulhatok hozzá Eötvös képviselő ur indítványához és a törvényjavaslatot a bízottság szövegezésében elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Petrich Ferencz: T. ház! Nincs szándékomban a közgazdasági bizottság által tett módosításokkal tárgyalás alá bocsátott törvényjavaslatot most részletes bonczolásalá venni; mert engem ki nem elégít s tekintve hazánk fejedelmi vizeinek gazdag termőképességét s ugy közgazdasági, mint közegészségi szempontból is haltenyésztésünk fontosságát, e téren én gyökeres és eredménynyel járó törvényt gyakorlati intézkedésekkel párosítva óhajtanék megteremteni s igy elvül is kinyilvánítom, hogy e tárgyalás elé terjesztett javaslatot az abba létező eszmezavar és a mutatkozó hiányok miatt még általános tárgyalás alapjául sem látom elfogadhatónak s bármennyire szükségesnek ismerem haltenyésztésünk elhanyagolt kérdését akár birtokjogi, akár technicai szempontból megoldva látni, mégis e javaslat alap eszméit azért sem fogadhatom el, mert ha azok törvény erőre emeltetnek, ez által haltenyésztésünk messze jövőjét megkötjük s általa az igazi, helyzetünknek megfelelő gyökeres javulásnak útját vágjuk. Czélom tehát az, hogy leginkább két döntő okkal győzzem meg a t. házat arról, hogy e tárgyalás alatt levő javaslatot az ügy érdekében — ha eredményt akarunk — a napi rendről levéve, azt az illető szakminister úrhoz, sőt a jogi kérdés megoldása tekintetéből még az igazságügyi minister árhoz is a helyzetnek megfelelő átalakítás végett vissza kell tennünk. A két döntő ok, mely aggodalmamat képezi, egyike, mint már jeleztem, a tulajdon, a halászati jog kérdésének eldöntése, a másik a zárt vizek s mesterséges haltenyésztésnek az alkotandó törvény általi oltalomba vétele ; e két fontos kérdés megoldásán alapszik haltenyésztésünk jövője s miután a jelen törvényjavaslat alapján az első, tudniillik a halászati jog kérdése legalább is nagyon határozatlan, de a haltenyésztés érdekét tekintve, nézetem szerint, teljesen eredmény nélkül, sőt annak csak hátrányára lenne megoldható ; a zárt vizek és mesterséges haltenyésztés oltalmáról pedig egy betű, egy eszme sem lévén a javaslatban, igy halaink szaporodásának jövőjét képező e két fontos ok megoldása a törvényjavaslat gyökeres átalakítását követeli. Mielőtt azonban e két főtényező hiányainak feltüntetésébe bocsátkoznám, szükségesnek látom rámutatni lehetőleg röviden azon okozatokra is, melyek halaink rohamos fogyatkozását előidézték s igy annak könnyebb megérthetése végett nem szabad szem elől tévesztenünk azon teljesen ellentétes különbözetet, mely halaink két főválfajánál, ugy azok természet-, mint életrendszerökben mutatkozik. Mert egyik válfaj a rabló-halak, húsevők | felfalják a másik hasznosabb lakótársaikat, ) egyedüli táplálékokat csakis a szelíd halak kéI pezik, de ha azokhoz hozzá nem juthatnak, saját I ikertársaikat is kimélet nélkül megeszik s mi-
