Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-91

91. országos ülés április 23-án, hétfőn. 1888. §45 magánjogi gyökeres kérdések megállapítása, fogalmazása és jogkövetkezményeinek felállítása tekintetében, hogy legalább a képviselőháznak szakbizottságát, az igazságügyi bizottságot e tárgyban meghallgassák. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nincs a eabinetnek codificationális bizottsága, nincs az országnak államtanácsa. A kormány a maga kényelem- és hatalomszerető rendszerével az osztálytárgyalásokat a házszabályok idevonatkozó részének egyszerű agyoimyomásával mellőzte. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) A képviselőknek nincs alkalmuk az osztályokban minden kérdéshez hozzászólni; a központi bizottsági tárgyalás ép ugy, mint az osztálytárgyalás, a mi mind szélesebbé tette a látkört és mélyebbé a betekintést, mind mellőzve van. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) Már most neki áll a közgazdasági bizottság, a mely szakemberekből állhat a közgazdaság terén, de egyáltalában nem áll szakemberekből a magánjogi codificatió terén s úgy mellesleg elhullatva, egy-egy fontos elvet sző be a törvényjavaslatba, melynek a magánjogi viszonyok mezején való következményeit a bizottság megnézni nem képes, a mint nem képes megnézni az a minister sem, ki közgazdasági tárgyakkal foglalkozván, a magánjogi kérdéseket és ezeknek a gyakorlati életben való következményeit alig tudja eléggé méltányolni. Ki van mondva ezen törvényjavaslat 3. §-ában, hogy: „a kik a jelen törvény hatályba lépésekor a halászjogot oly vizeken tényleg gyakorolják, melyeknek medre tulajdonukat nem képezi, ezen jogukat az 1. §-ban foglalt rendelkezés ellenében is megtartják". Az indok, mely a ministeriumot és a bizottságot ily természetű intézkedés felvételére indította, tiszteletre méltó volt, elismerem magam is, mert szabatosan formulázva, a szerzett jogok érvényét akarja fenntartani; másrészről azonban, ha tekintjük, hogy ezen intézkedés folytán most már törvényhozásilag kimondatnék, hogy bizonyos magánjogi ingatlan területnek tulajdonjoga megosztatik, hogy egyik része Péteré, a másik Pálé, hogy tehát a tulajdonjog korlátoztatik: ekkor nagyon megfontolandó dolog, hogy ha ily institutió még eddig törvényhozásilag fenn nem áll, hanem csak gyakorlatilag, a jövőre nézve ezen institutiót fenntartsuk-e, vagy nem? Nem akarok ezen kérdésről bővebben szólani, mert remélem, hogy a kérdés majd az igazságügyi bizottság által megvitattatván, még a ház elé fog kerülni, mert indít ványom arra terjed ki épen, hogy a törvényjavaslatnak első fejezete a jogi kérdések tisztázása végett a jogügyi bizottsághoz utasíttassák vissza. De mégis meg kell jegyeznem, hogy tudom azt, a mire a minister ur is hivatkozik, hogy az utolsó 20—30—40 év alatt végrehajtott birtokrendezések alkalmából többször előfordulhattak esetek, a melyekben a volt földesurak maguknak a halászati jogot fentartották oly területeken, melyek a birtokrendezés és elkülönítésnél nem nekik, hanem a volt jobbágyoknak jutottak; de nagy fontosságot ezen eseteknek nem tulajdonítok, mert a halászat tekintetében fontos tavi teriiletek Magyarországon rendszerint külön meg vannak állapítva telekkönyvileg, hogy kihez tartoznak. A hol kétségek merülhetnek fel s a hol a gyakorlatban oly állapotok állanak fenn, melyekre ezen szakasz különösen kell hogy vonatkozzék, azok rendesen a nagyobb folyamvizek ársodor-területei, a hol a meder, a part és a halászati tulajdonjog közt collisió állhat elő. Épen ezen nagyobb folyamok pedig, melyek szabályozva vannak, a halászat tekintetében nem fontosak többé és mivel hajókázva lesznek, nem is lesznek fontosak többé. De mind a mellett, bár a helyzetet igy látom, azon alapelvet tartom 1848 után mindig minden körülmények között követendőnek, hogy a tulajdonjog legyen az ingatlanokra nézve teljes és semmiféle földesúri, semmiféle feudális czafrangokkal, semmiféle a múltból maradt jogokkal terhelve ne legyen; a kinek van birtoka, legyen azé a birtoknak minden haszonélvezete és a birtokhasználat minden jogi következménye, minden járuléka. Ez az én nézetem, azonban mégis megendedeni, hogy ott, a hol érvényben levő és jelentőséggel biró jogok magánjogi alapon fennállanak, ezen alapelvtől eltérőleg én azon jogokat egyszerűen elvenni, eltöröltetni nem akarom. E tekintetben a halászatnál a vadászati törvényben mára törvényhozás által elfogadott példát követni nem óhajtom, hanem igenis óhajtom a halászattulajdonos jogait kártalanítani, de azt kimondandónak vélem, hogy a medertulajdonosé legyen a halászat joga is egész teljességében s a meder tulajdonosa jövőre semmiféle servitus által terhelve ne legyen. Ezen elvnek és ezen elv következéseinek formulázása, a kártalanítási esetek módozatainak megállapítása, ezek volnának főleg azok, a melyeket az igazságügyi bizottságnak meg kellene vitatnia s a melyekre nézve én az igazságügyi bizottság véleményét óhajtanám ebben a kérdésben hallani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban, t. képviselőház, nekem e törvényjavaslat ellen más kifogásaim is vannak. Megvallom, hogy én nem helyeslem törvényhozásunknak azon irányát, mely ebben a törvényjavaslatban is nyilvánul, hogy t. i. magánjogi téren és a községi s törvényhatósági önkormányzat alá tartozó kérdésekben is a kormányhatalom mindinkább szélesbittetik, kiterjesztetik s a magánjogi viszonyok intézése, a kenyérkereset módjainak megállapítása is mindinkább a kormányhatalomtól