Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72

72. orsrügos ülés fel>rnár 29-én, szerdán. 1888. } 7 (Élénk felkiáltások balf elől: ügy van!) és huszonnégy óráig nem volna minister az, a ki ily szerződést előterjesztene, (Hosszan tartó zajos helyeslés balfelől) elsöpörné őt az indignatio, a mely a nemzeti érzet, a nemzet méltóságának és a nemzet érdekeinek megsértéseért sújtaná. (Zajos tetszés balfelöl.) A ministerelnök ur azt mondotta, hogy ne tulajdonítsunk ennek a sérelemnek oly nagy fontosságot ; hiszen Magyarország közjogi különállása sokkal hatalmasabb biztosítékokkal van körülvéve s ezek azok, a melyek megnyugtathatnak bennünket arra nézve, hogy e közjogi különállásunk veszélyeztetve nincs. Igen sajnálom, hogy s, ministerelnök ur ezen biztosítékokat nem nevezte meg. A ministerelnök ur, ugy látszik, abból % felfogásból indul ki, hogy esak a korona részéről fenyegethetné Magyarország különállását és mintegy gyanúsításként hozta fel gróf Apponyi Albert, t. képviselőtársammal szemben, hogy sokkal inkább bizik monarchicus érzületében, semhogy az ily delieat kérdéseket itt a házban feszegetné, vagy felhozná, vagy ha a eabinetkérdést felvetné, azt itt e házban azzal indokolná, hogy a korona nem járult hozzá előterjesztéséhez. Tudvalévő dolog, t. képviselőház, hogy a korona elhatározásaira más tényezők is vannak befolyással, de kétségtelen az, hogy Magyarország sajátszerű közjogi viszonyánál fogva Austriához, részint a közös ministereknek, részint a másik államfél kormányának is sok tekintetben befolyása lehet Magyarország közjogi állására és igy igen természetes, hogy ha arról van szó, hogy egy magyar ministerelnök a magyar közjog érdekében befolyását érvényesítse, nem szükségkép kell bekövetkeznie annak, hogy befolyását épen közvetlenül a koronával szemben érvényesítse, hanem legtöbb esetben épen a korona körében tapasztalt alkotmányos felfogás következtében nagyobbrészt mindig azokban a körökben kell keresni az akadályokat, melyek egészen jogosultan és törvényeink által az ő hatáskörükbe utalt kérdésekkel foglalkoznak. Vegyük csak fel pl. a közös kormányt, melynek külügyministere Magyarország nevében köti a nemzetközi szerződést. Ily esetben nem értjük mi azt, hogy a kormány a cabinetkérdést oly formában tegye fel a koronával szemben, mintha a korona nem venné figyelembe Magyarország közjogát, hanem hogy kijelentse azt, hogy ha egy másik közjogilag jogosult tényező nem akarná elismerni Magyarország különállását és talán oly intézkedéseket tenne hatáskörében, a melyek azzal ellentétben állnak, a ministerelnök az ő befolyásával, az ő tekintélyével és szavának súlyával, határozott magatartásával s a cabinetkérdés fölvetésével akadályozza meg Magyarország közjogának megsértését. Én, t. ház, keresem azokat a biztosítékokat, KÉVPH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. melyek bennünket megóvnak az Austriába való beolvasztástól és kérdezem, talán a közös ministeriumok körében találom fel ezen biztosítékokat? En, a ki a delegatiónak tagja vagyok és — mint talán méltóztatnak tudni — indítványt is tettem a delegatióban, hogy a közös ministerium a mi állami különállásunknak megfelelő ezímezést használjon az ő előterjesztéseiben, nevezetesen hogy ebben a czímezésben Magyarország közjogi különállása és államisága el legyen ismerve, én ezt a közös miuisteriumtól elérni nem voltam képes; a magyar ministerelnök részéről pedig nemcsak hogy támogatásban nem részesültem, de sőt a magyar ministerelnök épen azt az álláspontot foglalta el, melyet a közös ministerium, tudniillik hogy vonakodott határozottan azt a czím használatát követelni, mely bennünket közjogunk szerint a leghatározottabban, a legkétségbevonhatianabbul megillet. Tehát a közös ministeriumtól várjam-e Magyarország különállásának megóvását? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De talán diplomatiánk az, a mely nagyon respectálja Magyarország különállását ? Itt van ez a nemzetközi szerződés. 20 év óta áll fenn a közjogi kiegyezés s azóta újabban el van ismerve Magyarország közjogi különállása és még sem tudtuk elérni, hogy diplomatiánk csak annyira is foglalkozott volna a magyar közjoggal, hogy legalább ezen ismeretének jelét adná nemzetközi szerződésekben? Még most is mindig mellőzi Magyarország különállásának megnevezését, mint ezt legfeltűnőbben e szerződésben is tapasztaljuk. Talán saját kormányunk az, a mely biztosítéka volna közjogi különállásunknak ? Hiszen kormányunk teljesen egy értelemben van a jelen esetben is diplomatiánkkal és talán a közös ministerium mai, sőt annyira megy, hogy ránk akarja erőszakolni a Magyarország különállásának negalását magában foglaló nemzetközi szerződés elfogadását. Es ekkor a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy magunkban rejlik a legnagyobb biztosíték arra nézve, hogy közjogi különállásunkat megvédjük De hisz e védelmet máskép nem lehet képzelni, minthogy magunk ne engedjük közjogunkat megsérteni. Da mit látunk ? A ministerelnök ar maga követeli a képviselőháztól, hogy ne védje az ország állami különállását, hogy ebben az esetben mondjon le róla. De hát ha magunk is lemondunk róla, hol van hát fennállásának biztosítéka? (Ugy van! helyeslés a ba - és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Igen nagy oknak kellene lenni, hogy kormány ennek a törvényjavaslatnak elfogadását ajánlja; épen ugy igen nagy oknak kellene fenforogni arra nézve, hogy parlament a nemzetközi egyezményt ily formában elfogadja. Talán az opportunitas volna az a szempont, mely bennünket arra kényszerít ? De mi az az opportunitas, t. ház? Opportunitas, azt hiszem, annyitje-