Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-88

SS. országos fii és április 14-én, szombaton. 18SS. 228 Megvallom, én az indítványt abban a hitben adtam be aláíró társaimmal együtt, hogy az ellenindítvány. A kérvényi bizottság azt indítványozza, hogy a kérvény, mint meghaladott tárgy, visszavehetés ezéljából az irattárba tétessék; én pedig azt indíványoztam, hogy a kérvény további eljárás tárgyává tétessék, tudniillik, hogy előzetes tárgyalás végett még a jogügyi bizottsághoz utasittassék. (Ügy van! Tetszés bálfelöl.) De ha a t. elnök urnak az a nézete és a ház többsége azt osztja, hogy ezen indítvány ellenindítvány természetével nem bir és hogy nekem beszélni jogom nincsen, akkor természetesen el kell állnom a szótól. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök\ T. ház ! A kérdés elvileg mindenesetre fontos és azért kellett azt nekem felvetnem, mert meggyőződésem szerint a házszabályok 161. §-a nekem ad igazat. A 161. §. ugyanis azt mondja, hoffy: „A vita bezárása után szavazás előtt még egyszer szólhatnak: a központi és külön bizottságok, illetőleg a kisebbségi vagy különvélemény előadói, az indítványozó, ha az indítvány nem bizottságilag tárgy altatott, az ellenindítvány beadója, ha azt kívüle még kilenczen aláirtak." Ennek megfelelően én felszólítottam Bernáth Dezső képviselő urat, mint a különvélemény beadóját, a szólásra. A 120. §. pedig azt mondja: „A ház a tárgyat újabb megvitatás végett a központi bizottsághoz vagy osztályokhoz visszautasíthatja." Végül a 166. §-a kimondja, hogy: „A ház a tárgyat a bizottsághoz vissza- vagy az osztályokhoz vagy külön bizottságokhoz utasíthatja és végleges elhatározását felfüggesztheti." Már most mit jelent ez, ha elfogulatlanul nézzük? Ez azt jelenti, hogy a concret tárgyra vonatkozó ellenindítvány beadóját, ha az indítványt tizen aláirtak, igenis megilleti a jog, hogy másodszor is szóljon, ellenben a 120. és 166. §§. eseteiben, tudniillik midőn vagy a bizottsághoz vissza, vagy más bizottsághoz való utasításról van szó, a mi mint előzetes kérdés szokott felvettetni, nekem, mint a ház elnökének, nincs jogom megadni & másodszori szólás jogát. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen azért vetettem fel a kérdést, mert meggyőződésem szerint elvileg minden elfogulatlanul itélő ember előtt igy áll a dolog. De ebből nem azt akarom következtetni, hogy a képviselő ur most nem szólhat, mert hisz a ház megadhatja a szólás jogát (Félkiáltások a szélső baloldalon: De nem kéri!) és nem szeretném, ha az mondatnék, hogy itt valakitől elvonták a szót azért, hogy ne legyen módjában beszélni. Én, mint elnök, másként nem járhattam el. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a balés szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, csodálkozom, hogy midőn a ház t. elnöke saját jogkörét ilyen scrupulosusan tekinti, ez a t. képviselő urak részéről nemtetszéssel találkozik. Én azt a nézetet osztom, melyet a ház t. elnöke adott elő. Osztom pedig azért, mert ellenindítvány az, a mely egy ügynek ellenkező irányban való eldöntését ezélozza; (Helyeslés jobb)"elől.) de eddig ellenindítványnak oly indítványt, mely az eldöntés felfüggesztését czélozza, még sohasem tekintett a ház. (ügy van! a jobbóldalon. Ellenmondások a baloldalon.) Erre nem méltóztatnak praecedenst mutatni. És én azt hiszem, hogy a házszabályokat czélszerü* — és talán a kisebbségnek legalább annyira érdeke, mint a többségnek — igen szigorúan tekinteni és megtartani. A mi gyakorlatunk azonban számtalan esetben megtette, hogy az elnök által intézett kérdésre a ház megengedett oly felszólalást, melyre maga a házszabály az elnökség utján jogot nem ad; és ennem tudom, mi sértő lehetne abban, akármely képviselőt illetőleg, hogy a háztól kérje az engedélyt a szólásra; (Helyeslés a jobboldalon) egyébiránt ez egyéni appraeciatio dolga. En most a magam részéről kérem a t. házat, méltóztassék a szólás jogát gróf Apponyi Albert képviselő urnak megadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Almásy Sándor: T. képviselőház! Én a t. elnök urnak nézetében nem osztozom, mert azon szakaszok szerint, a melyeket ő méltóztatott felolvasni, csupán akkor van szó arról, hogy a zárszó nem adatik meg, ha az osztályokhoz utasítás indítványoztatik. Ebben az esetben igen is ugy áll a dolog, a hogy méltóztatott mondani. De azok a szakaszok mindenütt törvényjavaslatról és egy positiv indítványról szólnak. Most azonban nem az az eset áll. Az előadó ur nem egy törvényjavaslatot képvisel itt, hanem azt javasolja, hogy a kérvény az irattárba tétessék le. Ha tehát egy más indítványozó, mint gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, azt kívánja, hogy ne tétessék le, hanem adassék ki egy bizottságnak, ez egészen ellenkező indítvány jellegével bir, gróf Apponyi képviselő urat indítványának ezen jellegénél fogva, azt hiszem, a zárszó jogosan megilleti, anélkül, hogy azt kérnie kellene. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök l Bocsánatot kell kérnem, t. ház, (Halljuk !) de én azt hiszem, hogy e felett még vitatkozni is bajos. Csak concret kérdésnél lehet ellenindítványról szó és az elhalasztást vagy bizottsághoz való utasítást nem lehet ily ellendítványnak tekinteni. Méltóztassék tehát megnyugodni: a ministerelnök ur felvetette azt az indítványt, hogy Apponyi képviselő urnak a t. ház adja meg a szót és én azt hiszem, hogy ehhez méltóztatnak hozzájárulni. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) En igen nagy tisztelettel viseltetem a háznak t. elnöke iránt, a ház minden tagja iránt s a t. többség iránt és akkor, mikor ne-