Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-88

SS. országos fii és április 14-én, szombaton. 18SS. 228 Megvallom, én az indítványt abban a hitben adtam be aláíró társaimmal együtt, hogy az ellen­indítvány. A kérvényi bizottság azt indítványozza, hogy a kérvény, mint meghaladott tárgy, vissza­vehetés ezéljából az irattárba tétessék; én pedig azt indíványoztam, hogy a kérvény további eljárás tárgyává tétessék, tudniillik, hogy előzetes tár­gyalás végett még a jogügyi bizottsághoz utasit­tassék. (Ügy van! Tetszés bálfelöl.) De ha a t. elnök urnak az a nézete és a ház többsége azt osztja, hogy ezen indítvány ellenindítvány természetével nem bir és hogy nekem beszélni jogom nincsen, akkor természetesen el kell állnom a szótól. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök\ T. ház ! A kérdés elvileg minden­esetre fontos és azért kellett azt nekem felvetnem, mert meggyőződésem szerint a házszabályok 161. §-a nekem ad igazat. A 161. §. ugyanis azt mondja, hoffy: „A vita bezárása után szavazás előtt még egyszer szólhatnak: a központi és külön bizott­ságok, illetőleg a kisebbségi vagy különvélemény előadói, az indítványozó, ha az indítvány nem bizottságilag tárgy altatott, az ellenindítvány be­adója, ha azt kívüle még kilenczen aláirtak." En­nek megfelelően én felszólítottam Bernáth Dezső képviselő urat, mint a különvélemény beadóját, a szólásra. A 120. §. pedig azt mondja: „A ház a tárgyat újabb megvitatás végett a központi bizott­sághoz vagy osztályokhoz visszautasíthatja." Végül a 166. §-a kimondja, hogy: „A ház a tár­gyat a bizottsághoz vissza- vagy az osztályokhoz vagy külön bizottságokhoz utasíthatja és végleges elhatározását felfüggesztheti." Már most mit jelent ez, ha elfogulatlanul nézzük? Ez azt jelenti, hogy a concret tárgyra vonatkozó ellenindítvány beadóját, ha az indít­ványt tizen aláirtak, igenis megilleti a jog, hogy másodszor is szóljon, ellenben a 120. és 166. §§. eseteiben, tudniillik midőn vagy a bizottsághoz vissza, vagy más bizottsághoz való utasításról van szó, a mi mint előzetes kérdés szokott felvettetni, nekem, mint a ház elnökének, nincs jogom meg­adni & másodszori szólás jogát. (Helyeslés a jobbolda­lon.) Épen azért vetettem fel a kérdést, mert meg­győződésem szerint elvileg minden elfogulatlanul itélő ember előtt igy áll a dolog. De ebből nem azt akarom következtetni, hogy a képviselő ur most nem szólhat, mert hisz a ház megadhatja a szólás jogát (Félkiáltások a szélső baloldalon: De nem kéri!) és nem szeretném, ha az mondatnék, hogy itt valakitől elvonták a szót azért, hogy ne legyen módjában beszélni. Én, mint elnök, másként nem járhattam el. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal­és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, csodál­kozom, hogy midőn a ház t. elnöke saját jogkörét ilyen scrupulosusan tekinti, ez a t. képviselő urak részéről nemtetszéssel találkozik. Én azt a nézetet osztom, melyet a ház t. elnöke adott elő. Osztom pedig azért, mert ellenindítvány az, a mely egy ügynek ellenkező irányban való eldöntését ezé­lozza; (Helyeslés jobb)"elől.) de eddig ellenindítvány­nak oly indítványt, mely az eldöntés felfüggeszté­sét czélozza, még sohasem tekintett a ház. (ügy van! a jobbóldalon. Ellenmondások a baloldalon.) Erre nem méltóztatnak praecedenst mutatni. És én azt hiszem, hogy a házszabályokat czélszerü* — és talán a kisebbségnek legalább annyira érdeke, mint a többségnek — igen szigorúan tekinteni és megtartani. A mi gyakorlatunk azonban számtalan esetben megtette, hogy az elnök által intézett kérdésre a ház megengedett oly felszólalást, melyre maga a ház­szabály az elnökség utján jogot nem ad; és ennem tudom, mi sértő lehetne abban, akármely képvi­selőt illetőleg, hogy a háztól kérje az engedélyt a szólásra; (Helyeslés a jobboldalon) egyébiránt ez egyéni appraeciatio dolga. En most a magam részé­ről kérem a t. házat, méltóztassék a szólás jogát gróf Apponyi Albert képviselő urnak megadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Almásy Sándor: T. képviselőház! Én a t. elnök urnak nézetében nem osztozom, mert azon szakaszok szerint, a melyeket ő méltóztatott fel­olvasni, csupán akkor van szó arról, hogy a zárszó nem adatik meg, ha az osztályokhoz utasítás indít­ványoztatik. Ebben az esetben igen is ugy áll a dolog, a hogy méltóztatott mondani. De azok a szakaszok mindenütt törvényjavaslatról és egy positiv indítványról szólnak. Most azonban nem az az eset áll. Az előadó ur nem egy törvényjavas­latot képvisel itt, hanem azt javasolja, hogy a kér­vény az irattárba tétessék le. Ha tehát egy más indítványozó, mint gróf Apponyi Albert t. kép­viselő ur, azt kívánja, hogy ne tétessék le, hanem adassék ki egy bizottságnak, ez egészen ellenkező indítvány jellegével bir, gróf Apponyi képviselő urat indítványának ezen jellegénél fogva, azt hiszem, a zárszó jogosan megilleti, anélkül, hogy azt kérnie kellene. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök l Bocsánatot kell kérnem, t. ház, (Hall­juk !) de én azt hiszem, hogy e felett még vitat­kozni is bajos. Csak concret kérdésnél lehet el­lenindítványról szó és az elhalasztást vagy bizott­sághoz való utasítást nem lehet ily ellendítvány­nak tekinteni. Méltóztassék tehát megnyugodni: a ministerelnök ur felvetette azt az indítványt, hogy Apponyi képviselő urnak a t. ház adja meg a szót és én azt hiszem, hogy ehhez mél­tóztatnak hozzájárulni. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) En igen nagy tisztelettel viseltetem a háznak t. elnöke iránt, a ház minden tagja iránt s a t. többség iránt és akkor, mikor ne-

Next

/
Thumbnails
Contents