Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-88

$8. országos ülés április 14-én, szombaton. 18S8. f i 7 hiba van a kréta körül és kimondja jegyzőkönyvi határozatában, hogy a szavazatszedő küldöttség szavazati jegyzőkönyvének adatai nem egyeznek meg a jegyzőkönyv szavazási adataival, ezek szerint voltaképen Körmendy Sándornak van 28 szavazattöbbsége. Áz igen t. belügyminister ur egy rendeletben hivatkozva egy paragraphúsra, Somogymegye központi választmányának ezen határozatát feloldotta. Ezzel csak még növelte azt az érdekeltséget, melylyel Magyarország olvasó-közönsége most már a kaposvári választás kérdésének megoldását várja. Ezen érdekeltségnek fokozására nagy mértékben hozzájárult a nemsokára megjelent főispáni levél. Vájjon iratott-e azon levél, vagy nem íratott, én azokból, a miket a belügyminister ur e tárgyban a hozzáintézett interpellátióra itt a házban elmondott, épenugy, mint azokból, a miket el nem mondott, valamint azokból,, a miket a főispán a somogymegyei központi választmányban hozzáintézett kérdésre válaszolt, teljesen tudom, a mit tudni akarok és látom a mit látni akarok, azoknak pedig, a kik még most is azon mysticus félhomályban élnek, hogy meglehet íratott, meglehet nem Íratott, azoknak kedvéért mécset gyújtani nem szándékozom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engem e levélben csak két dolog érdekel. Az egyik az, hogy ezen levél tartalma a somogyvármegyei függetlenségi pártot az anarchiával azonosítja; a másik pedig — a mire később térek át — hogy már abban a levélben ki van mondva, hogy van olyan jegyzőkönyvi pont, a mi miatt a választást meg lehet semmisíteni. A mi az anarchiára vonatkozik, én arról csak azért szólok, mert e vádat már sokkal tekintélyesebb helyről is hallottam hangoztatni és pedig ugy, hogy az anarchiát nem egyedül a somogymegyei viszonyokkal, hanem a közjogi ellenzéki párttal hozzá kapcsolatba. Az igen t. cultusminister ur — a ki fájdalmamra beteg lévén, köztünk nincs jelen, választóihoz nyilt levelet intézett, melyben midőn a különböző pártokról bírálatát elmondja, a közjogi ellenzékről a többek között igyszól: ^A magyar embernek — vagy szó szerint idézve — a magyar race-nak egyéb pretiosus tulajdonai mellett megvan az a hajlama, hogy a törvény iránt nemigen nagy tisztelettel viseltetik. A közjogi ellenzéknek szélső elemei pedig ezt a hajlamot táplálják. A mohácsi szerencsétlenség, a másfél százados török uralom épen egyenesen az anarchiára vihetők vissza". Én azt gondolom, t. képviselőház, hogy minden pártban vannak szélsőségek, a melyekért a felelősséget az egész párt magára nem vállalhatja, de tiltakoznom kell azon felfogás ellen, hogy ez a mi pártunkkal, egy országos párttal kapcsolatba hozassék, mert azt gondolom, hogy a törvény iránti tiszteletben e párt egy pártnak sem akar engedni és nem is enged. (Ugy vem! a szélső baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ 1887.—92. IV. KÖTET. Vájjon anarchiára vihetők-e vissza a mohácsi vész okai s a másfél százados török uralom, én ezt, mikor tanultam, nem tanulhattam meg; Budai Ézsaiás erről nem szólt, de utána néztem, hogy tanulja ezt a mai ifjúság és azt találtam, hogy abban a tankönyvben ez áll, szóról szóra idézem ; (Halljuk!) „vonatkozva az anarchiára, a nagy többség, tisztelet a kivételeknek — akkor ugy hívták, hogy „Báthory-párt" — hatalomért való vágyában gúnyt űzött a törvényből." Ha tehát, t., ház a EDohácsi vész sympthomái mutatkoznak, a többség nem mi vagyunk, nem mi vagyunk azok, kik gúnyt űznek a törvényből. (Ugy von! a szélső baloldalon.) Azzal az érdekeltséggel, a mit a somogyi levél okozott, került az ügy a bíráló bizottság elé. A bíráló bizottság eljárásával nem foglalkoznám, de Hock János t. képviselő ur szükségesnek tartotta a biráló bizottság védelmére felszólalni. Én osztozom abban a véleményben, melyet ő nyilvánított, hogy egyetlen egy bírói testület sem nyújt több biztosítékot a vélemény szabadságának részrehajlatlanságára, mint a biráló bizottság, de én ebbe a véleménybe nem tudom beleilleszteni a biráló bizottság eljárását; nem tudom feltalálni az összefüggést a biráló bizottság jogai és kötelezettségei között egy részről, más részről azon határozatilag kimondott ok között, hogy ő nem vizsgálja meg, történt-e hamisítás, vagy sem. Kimondta e határozatot akkor, midőn nemcsak az igen t. belügyminister ur nyomatékosan jelezte, hogy az kötelessége az 1874: XXXIII. t. ez. szerint, a mire az előadó ur is hivatkozott beszédében; hanem kimondotta akkor, mikor a biráló bizottság két tagja szintén kijelentette, hogy itt bizonyos bűntény jelenségei forognak fenn; kimondotta akkor, a mikor a parlament alakulásának tisztasága forgott fenn és kimondta akkor, midőn a biráló bizottság reputatiója érdekében is kötelessége lett volna a vizsgálatot teljesíteni. De ha kimondotta, hogy meg nem vizsgálja, mi okok lehettek azok, melyekre támaszkodva, kimondhatta, hogy a mandátumot verificálja és mégis kimondotta. Hogy e dolognak még se legyen vége, a kérvényi bizottság, amely ezt a kérvényt a ház irattárába letétetni határozta, határozatát alapítja arra, a mit a biráló bizottság nem tett, el nem intézett, mintha azt a biráló bizottság tette, mintha elintézte volna. En méltányolni tudom Hock képviselő ur azon óvatosságát, hogy tartózkodott első parlamenti fellépésével kapcsolatba hozni a kaposvári választásnak általa méltán dicstelennek nevezett ügyét. És nem csodálkoztam volna, ha óvatosságát a második, vagy harmadik parlamenti fellépésére is kiterjesztette volna, mert a mint az óvatosság szükségességét és illendőségét a képviselő ur első parlamenti fellépésénél felköltötte, az idővel és ezen ügynek parlamenti tárgyalásával mindig szaporodik; ugy, hogy a kapos>fU,,i