Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-87

87. országos BIős április 13-án, pénteken. 1888. j[gg sággal birt ezen érv évekkel ezelőtt, midőn monarchiánk a keleten aránylag kevésbé volt engagirozva, mint jelenleg, azt hiszem, kétszeres fontossággal bir a jelen viszonyok között, midőn sokkal jelentékenyebb azon szerep, melyet keleten vagyunk hivatva játszani, mint évekkel ezelőtt. De a legfontosabb érv a szerződés elfogadása mellett abból származik, hogy a Lloyd kiegészítő részét képezi haditengerészetünknek. Haditengerészetünk ugyanis aránytalanul kis eszközökkel kénytelen feladatának megfelelni. Az osztrák-magyar monarchia tengeri hadereje szám szerint mögötte marad még Olaszország tengeri haderejének is és épen azért ugy béke, mint különösen háború idején nagy szüksége van oly kiegészítésre, milyent oly nagy hajó állománynyal biró társulat, mint a Lloyd, nyújthat. Miután pedig a jelen szerződésben ki van kötve, hogy háború esetén a Lloydtársulat minden hajóját a monarchia hadi tengerészetének rendelkezésére bocsátja: ebben foglaltatik a legnagyobb ellenszolgáltatás azon terhekért, melyet a monarchia, melyeket Magyarország a Lloyddal szemben elvállal. Mert kétségtelen, hogy ha ezen utón nem gondoskodnánk hadi tengerészetünk támogatásáról, ugy más utón kellene arról gondoskodnunk, a mi ismét tetemes terhekkel járna. A kérdés mindenek előtt az, hogy nem lehetne-e ezen fontos szolgáltatásokat csekélyebb áron megszerezni? Bármily kivánatos lett volna, hogy ezen szolgáltatások csekélyebb áron szereztessenek meg, kétségtelen az, hogy a kormány mindent elkövetett a Lloyd-nak nyújtandó segély leszállítására s azért ez alapon ugy a pénzügyi, mint a közgazdasági bizottság a jelen szerződést elfogadásra ajánlja a t. háznak. A mennyiben a részleteknél csekély változtatások lesznek — melyek azonban inkább csak sajtó hibák — fentartom magamnak, hogy a részletek tárgyalása alkalmával, ha a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadiu méltóztatnak, a szükséges megjegyzéseket megtehessem. (Helyeslés a jobb oldalon.) Helfy Ignácz : T. képviselőház! Az a rendkívüli rövidség, a melylyel a t. előadó ur e fontos törvényjavaslatot indokolja, magában bizonyítja, mily nehéz ezt a háznak elfogadásra ajánlani. Mert nem kétkedem benne, hogy ha könnyű lett volna a munka, gyönyörrel karolta volna azt fel a t. előadó ur különösen azon a téren, melyen annyira jártas, hogy statisztikai adatok halmazával bizonyítsa be a vállalat czélszerü és hasznos voltát. Én ezennel a lehető leghatározottabban kijelentem, hogy sem én, sem t. elvbarátaim e törvényjavaslathoz hozzá nem járulhatunk s még sokkal kevésbé járulhatunk hozzá most, mint a múlt alkalommal. Maga az előadó ur, a mikor egy eminenter gazdasági vállalatról van szó, azzal kezdte imént elmondott rövid felszólalását, hogy nem kell a KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92.

IV. KÖTET. i kérdést tisztán közgazdasági szempontból megítélni. Hát engedelmet kérek, ez már magában nagyon rosszat jelent. Az egész világon minden parlament a tengeri hajózás kérdését első sorban anyagi kérdésnek szokta tekinteni és az illető államnak nemzetgazdasági, kereskedelmi és ipari szempontjaiból szokta megítélni; ha a vállalat megfelel ezen igényeknek, akkor igenis megérdemli a támogatást és áldozatot is; ha pedig azoknak meg nem felel, nem szabad azt szóba hozni. Fentartva tehát magamnak, hogy a dolog gazdasági oldalát beszédem további fonalán fejtegessem, röviden csak azon néhány szemponttal akarok foglalkozni, melyeket a t. előadó ur és a három indokolás — a kormány, a közgazdasági és pénzügyi bizottság'ok indokolásai — felhoznak. A legelső, mely ugy látszik, a tulajdonképeni titkos rugó, a politikai ok. Monarchiánknak politikai tekintélyét a Lloyd-társulat tartja fenn a keleten. Tudom, hogy más államok is segélyezik a tengeri gőzhajózást és némelyek nagyon nagy összeggel. Hallottam a segélyezés mellett felhozni mindenféle érvet, de azt sohasem hallottam, hogy akár a francziák a Messageries maritimes-et, akár az olaszok a Florio rubattino-t, vagy Anglia az ő kereskedelmi raját azért segélyezné, hogy ezen társulatok tartsák fenn az illető államok politikai tekintélyét. Szomorúan áll monarchiánk tekintélye, ha ilyen támogatásra szorul. Csináljanak önök jó politikát, az fogja fentartani a monarchia tekintélyét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A másik indok, melyet méltóztatott röviden érinteni, az, hogy habár rövid idő múlva a keleti vasutak megnyílnak ésigy elesik az a legfőbb érv, a melylyel a múlt egyesség alkalmával indokolták a segélyezést, t, i. az a postai szolgálat, a melyet a vállalat teljesít: erre azt mondja a t. előadó ur, hogy azonban mégis marad egy kis rész, melyről gondoskodni kell s hogy ezen kis részt a Lloyd nagy áldozattal, veszteség árán teljesíti. Én nem tudom, honnan meríti t. barátom az ő adatait. Hogy mennyit veszít a vállalat, a Lloyd, erre csak egy adatot fogok felhozni és ez az, hogy 10 évvel ezelőtt, mikor a Lloyddal az alkudozások folytak, egy olasz társaság késznek nyilatkozott évi 40,000 írtért a két államnak : Ausztria és Magyarországnak postai szolgálatát elvégezni. Ha tehát 40,000 frt évi segélyért a két állam postai szolgálatát lehet teljesíteni, nem hiszem, hogy azt, hogy Magyarország adjon évi 430,000 frtot, azzal lehessen indokolni, mert ez a vállalat a postai szolgálatot is teljesíti; mert azon időben, 10 évvel ezelőtt, csakug)^an a teljes postai szolgálatot kellett elvégezni, holott ez most a minimalis szolgálatra szorítkozik. Felhozta a t. előadó ur azt a körülményt is, hogy a Lloyd tulaj donképen kiegészítő részét képezi a mi hadi tengerészetünknek, noha ezt ily erélyesen sehol, még az indokolásban sem láttam 25